A kontinens és a világ más, komoly elszakadási jellegű gondokkal küszködő országához képest Svájc a belső stabilitás és a példás etnikumok közötti együttélés modellje. Miként sikerül ez neki?

Ez az ország három jelentős etnikai-nyelvi csoportból áll: németek (kb. 65%, az ott tartózkodó külföldiekkel együtt), franciák (20%) és olaszok (5%). Svájc belső stabilitása néhány objektív tényezőnek köszönhető. Elsősorban annak, hogy konföderáció, amely 26, egyenként nagy függetlenséggel rendelkező és általában véve identitási kritériumok alapján létrejött kantonból áll. A németek 17 kantonban vannak többségben, a franciák négyben, az olaszok egyben. A 26-ból 22 kanton egynyelvű. Más szóval, mindegyik etnikai-nyelvi csoport a születési identitása keretében él és bizonyos mértékben közigazgatásilag elhatároltan a többi csoporttól. Ezen kívül Svájc hagyományos semlegessége, kedvező gazdasági helyzete, a belső társadalmi, gazdasági vagy politikai válságok, vagyis a frusztrációk hiánya olyan társadalmi és pszichológiai komfortot hoztak létre, mely hozzájárul a belső egyensúly fenntartásához és gyakorlatilag kizárja az identitás alapú elégedetlenségek és ellenségeskedések megjelenését.

Ebben a kontextusban kellene szemügyre vennünk az utolsó, a 26. kanton, Jura megjelenését, melyet 1979-ben hoztak létre. Hivatalos neve Jura Köztársaság vagy Kanton, mert korábban, a túlnyomórészt német és protestáns Bern kanton része volt, de a ma Jurának nevezett térségben élők zöme franciaajkú és római katolikus. Jura régió lakói függetlenséget kértek, és az a kompromisszum született, hogy külön kantonba szerveződhettek és engedélyt kaptak saját alkotmányra és a köztársaság név viselésére, de a svájci konföderáció részeként. Láthatjuk tehát, hogy Svájc nem lett volna ennyire tartós, ha azon belül nem tartották volna be maximálisan az (etnikai-nyelvi és vallási) identitási határokat [1].

Az is figyelemreméltó, ahogy a svájciak egy másik demográfiai aspektust szabályoznak – a Svájcba dolgozni és lakni érkező jelentős számú külföldiek kérdését. A külföldi rezidensek száma évről évre nő, és jelenleg a lakosság teljes népességének kb. egynegyedét alkotják. Minden alkalommal, amikor Svájc gazdasága kis visszaeséseket szenved el vagy nő a munkanélküliség, a külföldieket távozásra szólítják fel [2]. Ezen kívül a migránsok (különösen a muzulmánok) jelentős száma a svájciak nemzeti tudata szintjén felszította a terület külföldiekkel szembeni megvédésének érzését; megtörténik a svájci hagyományos etnikai csoportok mozgósítása a bevándorlás által keltett veszéllyel szemben, ami újabb belső kohézióerősítő tényezőként működik [3]. Tehát a svájci multikulturalizmus akkor működik, ha betartják az etnikai-nyelvi határokat, és minden identitási csoport rendelkezik a területi önmeghatározás és érvényesülés komfortjával. Svájc nem esik szét, mert az etnikai csoportok nagyrészt elkülönülve és autonóm módon, gazdasági komfortban élnek. Ez volt Svájc mentőmegoldása – amit csak kevés másik európai ország engedhet meg magának, ebből következnek aztán ez utóbbiak megoldatlan elszakadási gondjai.

Bibliográfiai források:

1. The Republic and Canton of the Jura

2. As Europe Reels, Switzerland Builds New Barriers Against Immigrants // By Helena Bachmann. Time Inc. May 01, 2013

3. Switzerland: Multicultural Paradise? // by Soeren Kern. Gatestone Institute. May 21, 2013