Az amerikaiak többször is kifejezték támogatásukat az igazságszolgáltatás függetlensége mellett. De befolyásolási képességük kimondottan egy itthoni független hatalmi központ létezésétől függ.

A románok a háború után azért várták az amerikaiakat, hogy megszabadítsák őket az oroszoktól. Most azt várják, hogy az amerikaiak védjék meg őket az oroszoktól és egy füst alatt mentsék meg őket a korrupciótól is. Valójában nincs mindenki elragadtatva. Egy Facebook-bejegyzés felidézi bennünk egy bârladi PSD-s képviselő, Adrian Solomon két évvel ezelőtti kijelentését: „Nos, kedveseim, a hidegháborút elvesztettük. És ki győzött? Az amerikaiak győztek, akik idejöttek és teletömték a fejünket intézményi reformmal, államreformmal, a fene vigye el őket reformmal”.

Az Amerika-ellenesség ugyanilyen erős az egész helyi pártszervezetben. Dumitru Buzatu, a Vaslui megyei PSD elnöke Hugo Chavez nagy csodálója, akinek a temetésén fontosnak is tartotta részt venni. Persze, a magát felvilágosult kommunistának tartó Adrian Solomon egy egzotikus szereplő. Ő az, aki M. R. Ungureanut is megfenyegette, hogy ugyanaz lesz a sorsa, mint az 1978-ban meggyilkolt volt olasz kormányfőnek, Aldo Morónak. És végső soron nem az a kérdés, hogy ők ketten szeretik-e, vagy sem az amerikaiakat. Joguk van azt tartani szimpatikusnak, vagy ellenszenvesnek, akit csak akarnak.

Az a kegyetlen allergia a súlyos, amivel a PSD-s képviselő az állam megreformálásának, az igazságszolgáltatás függetlenségének vagy a sajtószabadság gondolatára reagál. De Solomon távolról sem elszigetelt eset. Ő azt mondja ki egyértelműen, amit sok PSD-s vezető óvakodik nyíltan kimondani. Nem azért, mert ideológiai vagy más okokból lennének tényleg Amerika-ellenesek, Solomonnal és Buzatuval ellentétben, akik tényleg így gondolkodnak. Victor Ponta, különben, tavaly nyáron Miamiban üdült. De őket a külföldi, a brüsszeli és a washingtoni beavatkozások zavarják nagyon, melyek eddig megakadályozták őket abban, hogy megszüntessék azokat a veszélyeket, amelyeket egy független, a korrupciós ügyekben a SRI által támogatott igazságszolgáltatási rendszer jelent rájuk.

A jelenlegi hatalom által 2013-ban indított masszív Kína-párti offenzíva célja éppen a nyugati nyomásgyakorlások kivédése volt, főleg pénzügyi téren, az Orbán Viktor magyar kormányfő által bevezetett modellnek megfelelően. A miniszterelnök az ukrajnai válság előtt kijelentette, hogy 2014 lesz az Oroszországgal meglévő kapcsolatok újbóli felfuttatásának éve. Természetesen, az új körülmények között ez a cél kiesett. Victor Ponta a kampánytanácsadói javaslatára a másik végletbe ESETT, egy Dmitrij Rogozin kormányfő-helyettessel folytatott vitában. Nem szalaszthatta el az alkalmat, hogy megmutassa a választóknak, semmi alapjuk nincs azoknak a vele szembeni vádakat, melyek szerint állítólag kelet felé szeretné fordítani az országot.

Különben ez az egész kelet-nyugat játék megtévesztő. Valószínűleg sem Ponta, sem Şova vagy Ghiţă nem nagy hívei Vlagyimir Putyinnak és Oroszországnak, ideológiai okokból, vagy mert a nyugat rovására történő geopolitikai változásokat szeretnének látni. Bár az oroszoknak jelentős gazdasági jelenlétük van Romániában, azért az ország korlátozottan függ Moszkvától. Bulgáriával, vagy Szerbiával teljesen más a helyzet. A német Der Spiegel hetilap nemrég számolt be arról a jelentős közvetlen befolyásról, amit az oroszok a szófiai kormányra gyakorolnak. Úgy tűnik, a Déli Áramlat vezeték jogállására vonatkozó egyik jogszabály megfogalmazásait (melyek értelmében ezt a szakaszt gyakorlatilag kivonták az EU-szabályozások hatálya alól) közvetlenül a Gazprom diktálta. Ami pedig Szerbiát illeti, Tomiszlav Nikolics elnök ott többször is kijelentette, hogy Szerbián kívül semmi mást nem szeret annyira a világon, mint Szerbiát.

Romániában más a helyzet. A lakosságon belül, történelmi okokból, egy széles körűen elterjedt ellenséges érzés van Moszkvával szemben. Az ukrajnai helyzet, a Moldova Köztársasághoz közeledés pedig csak megerősítette ezt. Íme, e tekintetben miért korlátozza a bukaresti kormányzati csapat mozgásterét a jelenlegi regionális geopolitikai helyzet. Az amerikaiak, tudatában lévén a NATO délkeleti szárnya gyenge pontjainak (ahol valójában sem Bulgária, sem Törökország, sem Görögország nem tekinthetők szilárd bástyáknak), valójában Romániában látják az egyetlen megbízható elemet az Oroszországgal szembeni konfrontációban. Ebből következik aztán a washingtoni magas rangú hivatalosságok egész sorának látogatása. Joe Biden alelnök és a Pentagon vezetője, Chuck Hagel jelenléte, az egész sor gyakorlati megállapodáson kívül, erős szimbolikus jelzést is ad.

A kommentátorok, vagy a civil társadalomhoz tartozó személyek ebből kiindulva azt a következtetést vonják le, hogy a jogállamiság, az olyan kulcsfontosságú intézmények, mint az igazságszolgáltatási rendszer, ezáltal védve vannak a jelenlegi hatalom rohamával szemben. De elvárásaik nagyon eltúlzottaknak bizonyulhatnak. Persze, az amerikaiak többször is kifejezték támogatásukat az igazságszolgáltatás függetlensége mellett, nagyon jól tudva, hogy bizonyos oligarchikus hatalmi struktúrák megszilárdulása a biztos utat jelenti az állam alapjainak aláaknázásához, ahogy az Kijevben történt. A DNA és személy szerint Codruţa Kövesi ismételt és erőteljes jelzéseket kaptak ezzel kapcsolatosan. De a befolyásolási képességük kimondottan egy itthoni független hatalmi központ létezésétől függ. Őszig Traian Băsescu betöltheti ezt a szerepet. Azután azonban, ha a PSD a Cotroceni-palota felett is átveszi az ellenőrzést, a kép radikálisan megváltozik majd. Bármennyire is „teletömnék az amerikaiak a fejünket az állam reformjával”, hogy Adrian Solomont idézzük, a bukaresti hatalom remekül szembe tud majd szállni a washingtoni vagy a brüsszeli rohammal.