Ki a jobbik?

Folyik az iszapbirkózás az europarlamenti választások előtt. Ki lesz a jobbik?
Hirdetés

A legutóbbi felmérések rávilágítanak arra, hogy mennyire kíméletlenül hat a politikai polarizáltság és mennyire nem hatásosak a fél szájjal kimondott üzenetek.

A közvélemény-kutatások, legalábbis a nyilvánosságra hozottak, egy viszonylag látványos politikai fejlődés képét mutatják. Míg a Népi Mozgalom Párt (PMP) novemberben, decemberben, januárban a bejutási küszöb környékén vergődött, februártól kezdve látványos megerősödésnek indult. Az INSCOP felmérései szerint, a januári 4,1 százalékról májusra elérte a 10,2 százalékot.

Úgy tűnik, hogy ez a mozgás összefügg a PDL drámai visszaesésével. Míg januárban a PDL a szavazatok 17,5 százalékára számíthatott, márciusban alig 13,7 százalékot ért volna el, májusban pedig 11,3 százalékot. A PMP 6 százalékot erősödik, a PDL pedig 6 százalékot gyengül, ami újabb jele lehet annak, hogy a két szervezet pontosan ugyanazon a választói rétegen osztozik.

A felmérések ezen kívül a PNL folyamatos visszaesését is mutatják. Míg a tavalyi év folyamán a liberálisok folyamatosan 20 százalék körül mozogtak, a kormányválság és az Antonescu és Ponta közötti szakítás óta a PNL támogatottsága folyamatosan csökken. A PNL-nek 2014 januárjában 20,1 százaléka volt, de aztán márciusban visszaesett 17,6 százalékra, májusban pedig 16,9 százalékra. A volt kormánypártok esetében is megfigyelhető egy összefüggés az adatok között. Ha a PSD növekvő adatait összeadjuk a PNL csökkenő számaival, akkor egy csekély változást mutató összeget kapunk. A PSD és a PNL választói nem azonosak, de feltételezhetjük, hogy a két párt egy viszonylag állandó létszámú USL-s választói rétegen osztozik.

Tehát, a politikai színpadon bekövetkezett összes változás ellenére megismétlődhet a 2012-es helyzet. Az USL-s tömb nemcsak a PSD-s militánsok képzeletében „él”, hanem a valódi választók tehetetlenségi ereje révén is.

A harmadik figyelemreméltó dolog az, hogy az USL-s tömb támogatottsága, mint választói többségé, nem nagyon csökkent a 2012-es parlamenti választásokhoz képest, hiszen ha összeadjuk a PSD és a PNL eredményeit, akkor egy 60 és 55 százalék közötti számot kapunk. Tehát nem a választási opciók megváltozása alakíthatja át az erőviszonyokat, hanem egyes szervezetek átvándorlása egyik oldalról a másikra. A PNL tábort váltott, de rá nézve sajnálatos módon nem volt képes magával vinni az egész választói rétegét, egy része a PSD-nél maradt.

Úgy tűnik, hogy a szövetség elhagyásakor a PNL nem vette figyelembe a választók lassú mozgását. Míg a csúcson a változások gyorsan bekövetkezhetnek, alapszinten a dolgok rendkívül lassan mozdulnak el. Ha képesek lesznek egy „másfajta” párt imázsát kommunikálni, mely a PSD-től és a PMP-től egyaránt különbözik, akkor a liberálisok újra megerősödhetnek, de ha nem tudják ezt az üzenetet megjeleníteni, akkor a PSD és a Băsescu-párt között fognak felmorzsolódni. Már eddig is láttuk, mennyire hatékony a két szembenálló mező brutális polarizáltsága: A PSD-ellenes választók inkább szavaznák meg Băsescut, mint Antonescut, aki tegnapig még a másik táborban volt, a volt USL-s választók pedig, természetesen, inkább a PSD mellett döntenének. Az árnyalt opciójú, „középen”, vagy egy meghatározatlan térben elhelyezkedő csoportosulások veszíteni fognak. És egyelőre a PDL és a PNL áll vesztésre, melyek most nem véletlenül gondolkodnak az együttműködésen. De az európai választás szempontjából ez túl korai és túl késő is.

Hirdetés