A hagyományosan első vagy második filmjüknél tartó rendezők versenyébe a szervezők idén arányosan válogattak: 6 elsőfilmes és 6 másodfilmes indul. Két év kihagyás után pedig román film is harcba száll a TIFF-trófeáért: Andrei Gruzsniczki Quod Erat Demonstrandum című, fekete-fehér műve. De lesz még nagy dobás: az új-zélandi Everything we loved címűt például Kolozsváron mutatják be először Európában.
Az idei alkotások közös nevezője – Mihai Chirilov szerint – a szélsőségek, és azoknak mindenféle (vizuális és narratív) formája.
„De nem hatásvadász vagy provokáló alkotásokra kell gondolni, hanem a konvenciókat és a járt utakat mellőző művekről”
– teszi még hozzá a fesztivál művészeti igazgatója.
Naggyon extrém lesz!
Ha szeretnék megtudni, hogy mit lát egy vak ember, miről álmodik egy kutya, hogyan lehet egy kétszereplős filmet készíteni anélkül, hogy filmezett színházzá váljon, ábrázolható-e a tér meg az idő Möbius-szalagként, vagy miként beszélhetünk ma a kommunizmusról úgy, hogy újat is mondjunk, akkor május 30. és június 8. között ki ne hagyja ezeket itt:
- Paat, r. Amir Toodehroosta (Irán)
- Everything We Loved, r. Max Currie (Új-Zéland)
- Still Life, r. Uberto Pasolini (Nagy-Britannia)
- Blind, r. Eskil Vogt (Norvégia)
- Fish and Cat, r. Shahram Mokri (Irán)
- Quod erat demonstrandum, r. Andrei Gruzsniczki (Románia)
- Stockholm, r. Rodrigo Sorogoyen (Spanyolország)
- White Shadow, r. Noaz Deshe (Olaszország – Németország – Tanzánia)
- Viktoria, r. Maya Vitkova (Bulgária – Románia)
- Vis-à-vis, r. Nevio Marasović (Horvátország)
- The Voice of the Voiceless, r. Maximón Monihan (USA)
- Floating Skyscrapers, r. Tomasz Wasilewski (Lengyelország)