Nagycsütörtökön kezdték írni Genfben az orosz-ukrán kalandregény legutóbbi fejezetét. Ami még messze nem a vége, mert a főszereplők (Ukrajna, Oroszország, az Európai Unió és az Egyesült Államok) végtelenül egymásra vannak utalva. Igyekszünk megmutatni, hogyan. A hosszú olvasmány vége és bónusza egy sztori arról, hogy a Szovjetunió eladta volna Kárpátalját Magyarországnak.
Az orosz-ukrán válság lényege: a felkelők félórával azután, hogy aláírták, fel is mondták a megállapodást, amit három európai külügyminiszter hozott össze köztük és az akkor államfő Viktor Janukovics között február 21-én. December helyett május 25-re írtak ki választást, Janukovics elmenekült. A Nyugat szerint ez forradalom, Oroszország szerint puccs, az igazság valahol a kettő között lébecol.
Oroszország azóta rettentő gyorsan befogadta az Ukrajnából rettentő gyorsan és orosz katonai segédlettel kivált Krím-félszigetet. Az új ukrán vezetést nem ismeri el, az egy hónap múlva esedékes elnökválasztást illegálisnak tartja, miközben folyamatosan destabilizálja Kelet-Ukrajnát.
Vagyis morálisan, információkkal és vélhetőleg fegyverekkel is segíti azokat az oroszbarát fegyveres csoportokat a régióban, amelyek középületeket, rendőrséget foglalnak el, fegyveres csetepatékba bonyolódnak. És amelyek folyamatosan azt mondják, hogy az ukrán nacionalista Jobboldali Szektor buszokkal jön, fenyegeti, mi több, ostrom alatt tart kelet-ukrajnai városokat, de ezt rajtuk kívül senki nem erősítette meg.
Terrorellenes hadműveletben próbált fellépni ellenük az ukrán hadsereg, amelyet egyrészt a környéken nem szeretnek, másrészt megszégyenült a Krímben, harmadrészt pénteken leállították a genfi megállapodás miatt.
A főszereplők követei: John Kerry amerikai, Szergej Lavrov orosz és Andrij Descsica ukrán külügyminiszter, valamint a Catherine Ashton, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője csütörtökön a tervezettnél sokkal hosszabb ideig, több mint hét órán keresztül tanácskozott, hol együtt, hol ketten-ketten.
„Megállapodtunk abban,
hogy minden félnek tartózkodnia kell az erőszaktól, az ijesztgetésektől, provokatív cselekedetektől. Határozottan elítéljük és visszautasítjuk a szélsőségesség, a rasszizmus és a vallási türelmetlenség, ideértve az antiszemitizmus minden megnyilvánulását” – mondta Lavrov, aki a válság megoldását célzó konkrét lépések között sorolta fel
- a törvénytelen fegyveres csoportosulások leszerelését,
- a törvénytelenül elfoglalt épületek és közterek kiürítését,
- illetve amnesztiát a megmozdulások résztvevőinek, kivéve a köztörvényes bűncselekményeket elkövetőket.
A leszerelés az első buktató, amit már pénteken jeleztek londoni kockázatelemzők. Szerintük a kijevi kormány hiába kéri az ukrán nacionalista félkatonai szervezeteket – különösen a Jobboldali Szektort –, amelynek vezetői szintén hiába kérik a szervezet tagjait fegyvereik beszolgáltatására. Ezért valószínűtlen a kelet-ukrajnai oroszpárti fegyveresek visszavonulása is mindaddig, amíg az ukrán milíciák megtartják fegyverzetüket.
Hogy az oroszpárti fegyvereseket Oroszország támogatja, abban már senki sem kételkedik. Főleg miután csütörtökön Putyin élő televíziós beszélgetésben beismerte, hogy a krími önkéntesek mögött orosz katonák álltak. A Krím-félsziget Oroszországhoz csatlakozásáról „részben a NATO bővítésének veszélye”, Ukrajnának a szervezethez csatlakozása miatt született döntés – magyarázta a hidegháborús logikát az orosz államelnök.
Külügyminisztere pedig hétvégén azt mondta, egyre többen fordulnak azzal a kéréssel Moszkvához, hogy állítsa meg az ukrán nacionalistákat Kelet-Ukrajnában. Elismerte, hogy Oroszországot „nagyon nehéz helyzetbe” hozzák a kelet-ukrajnai orosz beavatkozásra vonatkozó kérések.
Merthogy hidegháború zajlik,
magyarázta nekünk Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő két hete a kolozsvári Sapientián. Ami azt jelenti, hogy Oroszország és a Nyugat ismét nem bízik egymásban azután, hogy viszonyukat bő húsz éve melegítik a nagyon is intenzív gazdasági kapcsolatok. Európa tavalyi gázszükséglétének 30 százalékát vásárolta az orosz Gazpromtól, és az orosz olaj-, illetve földgázexport 65, illetve 70 százaléka irányul ide.
Vagyis nemhogy valódi háború nem áll egyik félnek sem az érdekében, de az Oroszország ellen irányuló jelentős gazdasági szankciókat sem támogatja például Németország. Mert a német befektetések értéke Oroszországban több tízmilliárd euró, 300 ezer németországi munkahely függ attól, hogy exportálhatnak-e Oroszországba, és 6200 német cégnek van nagyobb orosz kirendeltsége.
Nógrádi György a kolozsvári Sapientián
Ezzel együtt a németek jelentették először (vasárnap), hogy fokozódik az orosz kémek nyugati tevékenysége. Moszkva a Nyugattal kialakult konfliktusban egyre inkább támaszkodik a polgári külföldi hírszerzésre (SZVR), amelynek németországi próbálkozásait rendkívüli naivitással fogadják a megkörnyékezett személyek – írta a Welt am Sonntag.
Oroszország nem tervezte a Krím félsziget bekebelezését, és azt sem, hogy ott katonai műveleteket hajtson végre – közölte Putyin a tévében, de „az orosz nyelvű lakosságot fenyegető valódi veszélyek indították arra, hogy cselekedjen”. Az orosz biztonságpolitikai stratégia 2010-ben változott meg, akkor írták bele, hogy Oroszország katonailag is felléphet a határain túl, ha úgy ítéli, hogy meg kell védenie az ott élő orosz kisebbségeket.
Éppen ezért a balti államok sem akarják élezni az EU konfliktusát Oroszországgal, mert területükön jelentős számú orosz kisebbség él.
Oroszország sem akar csapatokat küldeni Ukrajnába, az ugyanis ellentétes lenne alapvető érdekeivel – mondta maga az orosz külügyminiszter.
Mert mi Oroszország alapvető érdeke?
Nógrádi György tálalásában Oroszországnak a legfontosabb az eurázsiai gazdasági erőtér létrehozása orosz vezetéssel, de ez Ukrajna nélkül lehetetlen. Ezért Oroszország stratégiai célja, hogy
- ezt az ukrán vezetést bármi áron megbuktassa;
- Ukrajnát instabil helyzetbe tartsa;
- Ukrajna a jövőben is orosz érdekszférához tartozzon.
Nem lehet stratégiai célja, hogy leválassza Ukrajna keleti területeit, mert akkor elveszíti a nyugati területeit. De az igen, hogy Ukrajna ne legyen a NATO tagja, és föderális államszervezés jöjjön létre. Mert Ukrajna Nógrádi szerint sem nemzetállam.
Mindeközben nemzetközi mérések azt mutatják, hogy az orosz GDP az első negyedévben egy százalékponttal csökkent, és jelentős annak a kockázata, hogy gyarapodás helyett idén az orosz gazdaság recesszióba forduljon. Nő az infláció, és a már bevezetett, gyengének számító szankciók még csak ezután kezdik éreztetni a hatásukat. Mindenesetre a japán bankok már múlt héten elkezdtek kivonulni az orosz piacról.
Az EU-ból Franciaország és a volt szocialista országok sürgetik a szankciókat, a többiek óvatosak, a németek pedig egyáltalán nem akarják. Amerika azért meri sokkal szigorúbb szankciókkal fenyegetni Oroszországot, mert ottani gazdasági érdekeltsége az európaiénak körülbelül a hetede.
A mai ukrán vezetés stratégiai célja, hogy
- bármi áron megtartsa az ország területi integritását (ez Krímmel együtt elúszott);
- bármi áron nyugati segítséget kapjon, katonait is;
- a mostani kormány hatalmon maradjon.
Harmadik világháborút Krímért viszont csak a mostani ukrán vezetés és a krími tatárok vállalnák fel. Amikor az oroszok bevonultak, az ukrán védelmi miniszter heteken át nem adott parancsot a 14 ezer, ott állomásozó ukrán katonának. Rendőrök és katonák többsége átállt az oroszokhoz (országot ennél nagyobb presztízsveszteség nem érhet), mire a minisztert végül lemondatták.
Hogy Kelet-Ukrajnában most sem Kijev az úr, azt az ukrán vezetés ma is elismerte. Oroszország és Ukrajnában tartózkodó „terrorista egységei” tüntetőleg nem hajlandók teljesíteni a genfi egyezségben foglalt megállapodásokat – panaszolta kedden Olekszandr Turcsinov ideiglenes ukrán államfő Joe Biden amerikai alelnöknek.
Az ukrán politikus kijelentette: ahelyett, hogy a „terroristák” letennék a fegyvereket, és elhagynák az általuk elfoglalt hivatali épületeket, hétfőn újra elfoglalták a városi rendőrkapitányságot a Donyeck megyei Kramatorszkban, a rendőrfőnököt pedig túszul ejtették.
Biden viszont katonai segítséget nem ígért, pusztán gazdaságit, de ezt is csak azzal a feltétellel, hogy Kijevnek le kell győznie a járványszerű korrupciót. Ami Ukrajnában a legnagyobb egész Európában, és 1990 óta egyik kormány se tett igazán semmit ellene.
Az EU-nak eddig nem nagyon kellett Ukrajna. Nyugaton úgy vélik, kevés korruptabb állam van a világon Ukrajnánál, vagyis a támogatást, amit az EU adna, ellopnák. Közeledésre, társulási szerződésre hajlandó, de áprilisban is elismételte, hogy Ukrajnát nem lehet felvenni az EU-ba.
Mindeközben az ukrán GDP rohamosan zsugorodik (5-10 százalékkal csökkenhet idén), elszabadult az infláció, és olyan magas a piaci ára az ukrán államadósság finanszírozásának, hogy egyes elemzők szerint rohamosan közelít az államcsőd.
Janukovics lesz a hunyó?
Viktor Janukovics visszatérne Ukrajnába, szellőztette meg pénteken egy független orosz napilap, akár már húsvétra. Ez nem jött össze, viszont hétfőn ötpontos tervet tett közzé Janukovics. Tervét és magát kulcsfontosságúnak tartja abban, hogy ne törjön ki polgárháború Ukrajnában.
Szerinte előbb Ukrajna föderalizációjáról és államirányítási berendezkedéséről, elnöki, vagy parlamenti köztársaságként való működéséről kell dönteni. Ezután alkotmányos reformot kell végrehajtani, majd nemzetközi ellenőrzés mellett elnökválasztást kell tartani.
„Ha ez nem történik meg, akkor hazánkat a szétesés fenyegeti, amely aligha megy végbe békésen. Leginkább polgárháborún keresztül” – jelentette ki a dél-oroszországi Rosztov-na-Donuban. Janukovics hazája katonáit és a különleges erők munkatársait arra szólította fel, hogy ne engedelmeskedjenek vezetésük „bűnös parancsainak”.
Terroristák, szélsőségesek, szakadárok: dúl a címkeharc
Ugyanezt a bűnös szót használta hétfőn Szergej Lavrov is, amikor közölte: „bűnös politikát” folytat az, aki polgárháborút szít és „nyilvánvalóan komoly véres konfliktus” kialakulásában reménykedik. Szerinte az ukrán vezetés durván megsérti a genfi megállapodást, és nem tudja, vagy nem akarja ellenőrzése alatt tartani a szélsőségeseket.
Emellett azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy szemet huny „a kijevi hatalom és annak támaszai, a fegyveresek garázdálkodása felett”. Amerika külügyi hivatalosságai pedig egész húsvét alatt azzal gyanúsították az oroszokat, hogy nem tartják be a genfi megállapodást. „Úgy hisszük, hogy Oroszország számottevő befolyással bír azok cselekedeteire, akik destabilizáló tevékenységet folytatnak Kelet-Ukrajnában” – fogalmazott Susan Rice, Barack Obama elnök nemzetbiztonsági tanácsadója.
Azt ígérte, Washington megkülönböztetett figyelemmel fogja kísérni azt, hogy Moszkva eleget tesz-e annak a kötelezettségének, amelynek értelmében latba kell vetnie befolyását az elfoglalt középületeknek a szakadárok általi kiürítése és az irreguláris erők fegyverletétele érdekében.
Föderalizálást, de milyet?
Az új ukrán vezetés is belátta, hogy ahhoz, hogy az ország egyben maradjon, föderális államszervezés kell, különben az orosz és az ukrán nacionalizmus egyszerűen szétfeszíti Ukrajnát. Pénteken ígéretet tett arra, hogy a decentralizáció irányában módosítja az alkotmányt.
Azt ígérik, biztosítani fogják a jogot a megyei, járási és városi tanácsoknak arra, hogy az adott területen az ukrán mint államnyelv mellett hivatalossá tegye az oroszt vagy más nyelvet, amelyet az ottani lakosság többsége beszél.
„Az ukrán kormány kész átfogó alkotmánymódosítást végrehajtani, nagyobb önrendelkezést biztosítani a régióknak, és megszüntetni a megyei és a járási állami adminisztrációkat” – jelentette ki a kormányfő. A helyben megválasztott önkormányzatoknak, azaz megyei, járási és egyéb tanácsoknak, illetve a polgármestereknek nagyobb hatásköröket ígértek.
A londoni kockázatelemzők szerint viszont továbbra is eltérnek az értelmezések az ukrajnai decentralizációról és föderalizációról, és ez is veszélyezteti a genfi megállapodást. Jelentős lépés az ukrán kormány azon felajánlása, hogy a védelem, az igazságszolgáltatás és a külpolitika kivételével minden egyéb hatáskört átad a régióknak.
Viszont a Kreml olyan szintű föderalizációra törekszik, amely lehetővé tenné számára a kelet-ukrajnai helyi kormányzatok felhasználását Ukrajna szélesebb körű nyugati integrációjának megakadályozására. Ehhez Oroszország szempontjából valószínűleg elégtelen lesz az ukrán kormány ajánlata a hatalmi jogkörök megosztásáról – áll az Eurasia Group pénteki londoni tanulmányában.
Ukrajna keleti része azért fontos,
mert ott az ukrán hadiipar, az ukrán nehézipar és az ukrán atomipar zöme. Ukrajna keleti részén az orosz oligarchák egytől egyig hitet tettek a kijevi vezetés mellett – magyarázta nekünk Nógrádi György. Hogy mért? Mert szerinte Moszkva rájuk szólt, nehogy Oroszország mellé álljanak, mert akkor elsöpri őket.
Ha lerohanják az oroszok ezt a területet, akkor kőkemény hidegháború jön, bár még akkor sem harmadik világháború. De a nagyon kemény hidegháború sem áll az orosz érdekében. Nógrádi szerint ha az oroszok pár héttel később mennek be a Krímbe, akkor Ukrajna magától szétesik, csak ki kellett volna várniuk.
Az egyetlen, aki teljes mellszélességgel kiállt
az új ukrán vezetés mellet, az Törökország. Törökország azon kevés állam közé tartozik, amelynek az összes szomszédjával rossz a kapcsolata – taglalta Nógrádi.
Irak északi részén létrejött egy kurd autonómia, Törökországban is jelentős, 11-15 millió fős a kurd kisebbség, és ha a Krím ilyen könnyen kiszakadhatott, miért ne szakadnának ki a kurdok – féli Törökország. Ezért Törökország volt az, amelyik száz százalékban kiállt az új ukrán vezetés mellett.
Az új hidegháborúban az USA úgy érzi, teret tud nyerni Oroszországgal szemben rovására, ezért támogatja az új ukrán vezetést. Európa azért óvatos, mert végigélt két világháborút, és mert komoly gazdasági érdekeltségei vannak Oroszországban.
Aki nagyokat hallgat, az Kína
Kína Krím esetében a be nem avatkozás és a határok sérthetetlenségének elvét vallja, magyarul: nem foglal állást, az ENSZ-ben sem. Kína (egyetlen, Indiával közös szakaszt leszámítva) elismeri szárazföldi határait, de egyetlen tengerit sem.
Viszont 2027-re Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága, a gazdasági érdek pedig felülír mindent – véli Nógrádi György. Szibériában jelenleg a zöldség-gyümölcs 40 százalékát kínaiak állítják elő: a kínaiak csöndben visszamennek. Putyin hívja az európai oroszokat, hogy települjenek át, de nekik eszük ágában sincs.
Plusz Vlagyivosztok és térsége, ami Kína és a Japán-tenger közé nyúlik be, ősi kínai terület, amit a cárok vettek át 1860-ban. Nógrádi szerint csak egy olyan helyzet kell, amikor a központi orosz vezetés meggyengül (mint például Borisz Jelcin alatt), és a kínaiak előállnak azzal, hogy szeretnék azokat a területeket visszakapni.
Magyaroszág szorult helyzetben van,
mert Ukrajnában 150 ezer magyar él, Magyarországnak tehát jó kapcsolatot kell fenntartania a mindenkori ukrán vezetéssel, de számára Oroszország most már stratégiai partner (főként Paks miatt). Hogy mitől szorult, azt Nógrádi egy 25 éves sztorival illusztrálta, amitől leesett az állunk.
Akiket érdekeltek az érdekek – Nógrádi György közönsége
A Szovjetunió széthullása előtti napokban három szovjet delegáció indult el a világba. Az egyik Japánba ment, és azt ajánlotta, 300 milliárd dollárért visszaadja a négy vitatott Kuril-szigetet. Alkudni is hajlandóak lettek volna. A második delegáció Hans-Dietrich Genscherhez indult, hogy Németország vegye vissza Kalinyingrádot (1946-ig Königsberg), de a kancellárhelyettes fogadni se volt hajlandó a delegáció tagjait.
A harmadik delegáció Budapestre jött, hogy Magyarország vegye meg Kárpát-Ukrajnát (Zakarpatszka Oblaszt). Horribilis összeget kértek, de itt is hajlandók lettek volna alkudni – mesélte Nógrádi. Területet végül senki sem vett, többek között azért, mert a magyarok aránya Kárpátalján évről évre csökken. A reálpolitika pedig Nógrádi szerint itt azt jelentette, hogy ugyan Magyarország számára rendkívül fontos az ott élő, mintegy 150 ezer magyar sorsa, de tisztában van a demográfiai viszonyokkal.
A mindenkori magyar kormány bonyolult helyzetben van, amikor azt mérlegeli, milyen kapcsolatot alakítson ki az ukrán kormánnyal, és hogyan támogassa az ukrajnai magyarokat úgy, hogy ne ártson nekik. Május 25. után annyival kerül könnyebb helyzetbe, hogy tudni fogjuk, egyáltalán milyen kormány alakul majd Ukrajnában.
Olvasson még:
Fotók: Szabó Tünde. Címlapkép: KIIS / Ratinggroup / MTVA Sajtó- és Fotóarchívum / MTI