Nem rossz dolog, ha még egy zászló lobog a polgármesteri hivatal bejáratánál. Igaz, egy kicsit nagy lesz a zsúfoltság – Románia zászlója, plusz az EU zászlója, plusz a megyei zászló, plusz a település zászlója, tökéletesen felsorakoztatva és törvény szerint elrendezve –, de a polgármesteri hivatal vidámabban és barátságosabban fog majd kinézni, arra késztetve a polgárokat, hogy átlépjék a küszöbét.

A most éppen csak megélő zászlókészítők serényen fognak dolgozni, mert a feltörő lokálpatriotizmus hatására biztosan nem lesz saját zászlók és azokat kétszer megszámoló Pristandak (utalás Ion Luca Caragiale egyik szereplőjére) nélküli község. Az azonos lobogó alá gyűlő közösségek idővel saját identitásra, azonos származási helyre, egy jellegzetes termék gyártására, egy örökölt hagyomány, vagy bizonyos növény gondozására vonatkozó büszkeségre tesznek szert, melyeket aztán jelképekké változtatnak és – grafikailag – zászlóra emelnek.

Tehát Victor Ponta úr és a 42 PSD-s parlamenti képviselő aláírt egy nagylelkű, de az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásokból adódó törvénykezdeményezést, mellyel ez utóbbi a székely zászló kitűzését kívánta törvényesíteni. De a PSD, nehogy azzal vádolják meg, hogy engedményeket tett magyar partnerei nacionalista ízlésének, egy általános jellegű törvénytervezetet dolgozott ki, minden közigazgatási-területi egységnek megadva a jogot arra, hogy saját zászlót alkosson meg és tűzzön ki, kétnyelvűen feliratozva (így! zászlón felirat?!) azokon a helyeken, ahol a kisebbségek számaránya meghaladja a lakosság számának 20 százalékát. Ha a magyar etnikumúak boldogabbak lesznek a hivatalosan lobogó azúrkék és sárga selyem látványától (ami eddig is ki volt tűzve állandóan, vagy bizonyos eseményeken), akkor annál jobb nekik, mint ahogy a nemzeti harmónia megőrzése számára is egy olyan időszakban, amikor a határon túl éppen felforrtak a nacionalista szenvedélyek. Ezen kívül az indexről levett és mindenhova kiakasztott székely lobogó elveszti majd a titokzatosságát és frissességét, egy adott pillanattól kezdve beleolvadva a háttérbe.

Ez mind szép és jó, de az RMDSZ helyében én nem nagyon bíznék a PSD szavában. Elsősorban türelemmel fegyverkeznék fel, szinte biztos lévén abban, hogy a kérdéses kezdeményezést idén nem fogják napirendre tűzni, tekintettel arra, hogy mivel választási évről van szó, ez – elméletileg – kizárja a többség egy bizonyos szegmensének nacionalista érzéseit sértő kezdeményezéseket. Másodsorban arra számítanék, hogy a tervezet, miután addig halogatják majd, ameddig lehet, valamelyik házban elbukik a szavazáson és visszakerül a bizottság elé. Mindig így történik a hatalom számára kényelmetlen tervezetekkel, az RMDSZ-nek pedig – bár része ennek – az idők folyamán már több hasonló tapasztalata volt, többek között a PSD-vel/PDSR-vel is. Ponta kormányfő, az RMDSZ-szel kötött kormányzási megállapodás aláírója majd vállat von és kitéréssel szabadul meg a felelősségtől: ő miniszterelnök és nem diktálhat a Parlamentnek. De nem kell sajnálni a haragvó és gyászoló Szövetséget, mert ezáltal megőriz majd magának egy nemes indokot arra, hogy a következő kormányzás alatt is megszedje magát. A székely zászlót pedig, provokatív módon, majd illegalitásban fogják lobogtatni.