Azt szeretné Titus Corlățean román külügyminiszter, hogy a magyarok lojális polgárai legyenek az országnak. A tárcavezető erről egy, a bukaresti közszolgálati televíziónak adott interjúban beszélt.
„Szeretnénk jobb életet biztosítani az ország minden lakosa számára, a magyarokat is beleértve, de úgy, hogy lojális polgárai legyenek Romániának” – mondta a miniszter az MTI beszámolója szerint.
A külügyminiszter által tett megjegyzés régi vesszőparipája a bukaresti politikumnak. Időről időre fölmerül az igénye, hogy a romániai magyarok úgymond „hűségnyilatkozatot” tegyenek Bukarestnek. Hogy ez alatt pontosan mit értenek, nem tudni, mivel a romániai magyar közösségen belül – nyilvánosan legalábbis – nem hangzottak el olyan hangok, amelyek megkérdőjeleznék Románia területi egységét, vagy szuverenitását.
A magyarok – anélkül, hogy ezt mindennap fennszóval kinyilvánítanák – ugyanolyan lojális polgárai Romániának, mint a románok, hiszen minden nap bemennek dolgozni, és adóikat ugyanúgy befizetik. A lojalitásnak ennél több bizonyítéka nem várható el egy jogállamban.
Corlățean ugyanakkor az interjúban a Budapest által támogatott autonómia ügyéről is beszélt, keresetlenül csupán „mesének” titulálva a székelyföldi önrendelkezés ügyét. „Még a Hargita és Kovászna megyei műveltebb magyarok, a politikusok sem hisznek ebben, mert egy ilyen entitás gazdaságilag egy hónapig sem lenne életképes” – állította. Arról is szólt, hogy nem Budapesten, hanem a koalíciós pártok szintjén kell a dolgokat megvitatni. Bukarestben kell eldönteni, milyen közigazgatási felosztás, decentralizációs képlet jobb a román állampolgároknak, az itt élő románoknak, magyaroknak, németeknek.
Vagyis újabb régi bukaresti álláspontot fogalmazott meg, miszerint minden, a kisebbségeket érintő kérdés Románia kizárólagos belügye, amelybe senki sem szólhat bele, még Budapest sem, hiába él több mint 1,2 millió magyar Romániában.
Holott ennek nem csupán a kisebbségek védelmét előirányzó, Románia által is aláírt nemzetközi egyezmények mondanak ellent, hanem az Európai Tanács parlamenti közgyűlése által múlt héten elfogadott, a kisebbségek számára az önrendelkezés és az anyanyelvhasználat biztosítását szorgalmazó jelentés is.
Mindezek kontextusában ugyanakkor érthető, mire is céloz Corlățean, amikor lojalitást kér. Azt várja el, hogy a romániai magyar közösség ne tartson igényt anyaországa, Magyarország támogatására, hogy ne vigye ki nemzetközi színtérre a kisebbségi jogkövetelések ügyét. Csakhogy az eddigi romániai gyakorlat azt mutatja: a bukaresti irodákban a nyilvánosság kizárásával megkötött paktumok nem, vagy csak részben képesek hosszú távon szavatolni a magyar közösség megmaradását, azt, hogy Bukarest ne akarja folytatni az asszimilációs politikát.
A miniszter konkrétan nem mondta ki, hogy az autonómiaigényről való lemondást is a lojalitás jelének tekintené. Az autonómia és a lojalitás között valóban van összefüggés. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy ha a Bukarest hajlandó érdemben tárgyalni a területi és kulturális önrendelkezésről, illetve a tárgyalások nyomán biztosítani azt, akkor a magyarok ezt úgy értékelik, hogy Románia immár nem tekinti őket belső ellenségnek, nem törekszik a közösség felszámolására, hanem valóban, konkrét tettekkel és gesztusokkal hozzá kíván járulni a megmaradásához. Ebben az esetben pedig valóban biztosítható lehet a maradéktalan lojalitásuk, hiszen a széles körű autonómia biztosítása nyomán lényegesen csökkenne azoknak a száma, akik ellenséges érzülettel viseltetnek a román állam ellen.