Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által kedden elfogadott határozatnak, mely kollektív jogokat, többek között területi autonómiát is javasol a kisebbségek számára, minden esélye megvan arra, hogy levegőbe röpítse azt a kevés kohéziót is, ami Európában még megmaradt. A határozatot természetesen a magyar Kalmár Ferenc (EPP) kezdeményezte és nagyon jól jön Oroszországnak, mely éppen végleges jogokat ért el a krími oroszoknak, annektálva őket!
Furcsa, hogy egy olyan időszakban, amikor a kisebbségek jogai ürüggyé váltak egy ország lerohanásához, de ahhoz is, hogy egy kisebbség iránt intenzív érdeklődést mutató szomszédos ország „megmentő” beavatkozással megsemmisítse egy másik állam szuverenitását, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elfogadott egy ilyen, a szeparatizmust és etnikai enklavizálódást bátorító határozatot (ITT). E határozat gondolatmenetét követve minden európai országnak szét kellene szakadnia, fel kellene osztania a területét és több hivatalos nyelvet is el kellene fogadnia, mert nincs egyetlen etnikailag tiszta állam sem (nem is hiszem, hogy létezett valaha). Tehát, Európa kulturális gazdaságát és kozmopolitizmusát enklávékká kell változtatni, hogy Európa egyik napról a másikra néhány tíz autonómia színterévé váljon, Skóciától Katalóniáig, Velencéig és – természetesen – néhány romániai régióig.
Az etnikai enklavizálással – a látszólagos ideális jellegén túlmenően – az az egyetlen gond, hogy nem többet és nem kevesebbet jelent, mint annak a kevés kohéziónak a végét, amit így is olyan nehezen lehetett európai szinten elérni. A magyar Kalmár Ferenc határozata megemlíti az autonómia úgynevezett sikeres modelljeit, például Dél-Tirolt, de nem beszél Koszovóról, ami szintén egy sikeres modell, tekintettel arra, hogy Koszovót sok állam elismerte és ugyanúgy lehetséges Európában, mint a másik modell.
A határozat, mely nyilvánvaló módon Magyarország azon óhajából született, hogy enklávékat építsen ki azokban a szomszédos országokban, ahol magyar kisebbség él, valójában a határokat akarja újrarajzolni, sértés a modern államra és szuverenitására nézve, továbbá Budapest nagy szívfájdalma, Trianon elleni követelés. A romániai magyar politikusok, egyáltalán nem meglepő módon, a határozat elfogadása után rögtön megtapsolták a sikert és kiszúrták vele a szemünket. A területi autonómia törvénytervezete, amivel az RMDSZ fenyeget minket, az Európa Tanács által ajánlott Dél-Tirol autonómiáján alapul, jelentette ki határozottan Kelemen Hunor, azt képzelve, hogy ha egyik magyarja át tudta verni az ETPK-sokat, hogy megszavazzanak egy nemzetállamot felszámoló határozatot, akkor Románia majd hanyatt vágja magát a csodálattól és tálcán fogja átnyújtani neki az általa Erdélyben óhajtott etnikai enklávét!
Bármennyit is lobogtatnák ezt a határozatot a magyar politikusok, Románia számára értéktelen. Először is azért, mert ajánlás és elegünk van abból, hogy mindenféle ajánlásokat kapjunk olyanoktól, akik nem tudják, mit beszélnek. Másodsorban azért, mert egy olyan magyartól származik, akiről messziről lerínak az elszakadáspárti és irredenta szándékok. Harmadsorban azért, mert ajánlhat bárki bármit és bárhonnan, Romániában soha nem fognak területi autonómiát megadni, van elég egészséges nacionalizmus ebben az országban ahhoz, hogy bárki is próbálkozna ilyesmivel, áthatolhatatlan falba ütközzön. Nem kevésbé igaz, hogy a magyar politika területi autonómiáért folytatott harca annál veszélyesebb, mert az mindenféle európai és nemzetközi megoldások képét ölti. Ostoba az, aki nem látja, hogy a jogokról és óhajokról szóló szép szavak mögött Magyarország ugyanazon veszett óhaja rejtőzik, hogy idegen területeket szerezzen meg magának, főleg úgy, hogy Budapest Viktátor új korszakába lépett, amit a Jobbik felemelkedése egészít ki. Az a lényeg, hogy ne essünk kétségbe, ahogy általában szoktunk a külföldről érkező határozatokkal és ajánlásokkal szemben, amikor pedig Hunor (így!), vagy más politikai kalandorok ilyenfajta papírokat lobogtatnak majd előttünk és ezek alapján autonómiákat kérnek tőlünk, küldjük őket sétálni. Esetleg Budapestre, vigaszképpen…