Viktor. Viktória!

A magyarok 2014-ben egy tekintélyelvű rezsim mellett döntöttek, hitelt adva egy hősi múltú Magyarország nacionalista retorikájának és múltat dicsőítő szimbolikájának.

„Választások után a győztesek általában vicceket mesélnek, a vesztesek pedig sajtókonferenciákat tartanak. Mi azonban itt, a Parlamentben, ennek fordítottját vezetjük be”, kezdte Orbán Viktor magyar kormányfő és a 2014. április 6-i parlamenti választás toronymagas győztese az eredmények bejelentése utáni nyilatkozatát a nemzetközi sajtó számára. A szokásos köszönetek után, Orbán a választást a FIDESZ gazdasági, törvényhozási, alkotmányos területen nyújtott kormányzásának, valamint a konzervatív és európai irányvonal megerősítéseként értelmezte. A választók „Nem”-et mondtak azokra, akik gyűlöletre és az Európai Uniótól való eltávolodásra buzdítottak, szögezte le a kormánypárt vezetője.

A kiegyensúlyozatlan hatalom fennmaradása

Valóban, a Fidesz megsemmisítő 44 százalékos (98,97 százalékos feldolgozottságnál) győzelmet aratott az öt pártból álló baloldali szövetség felett, aminek többek között a Mesterházy Attila vezette Szocialista Párt, a volt szocialista kormányfő, Gyurcsány Ferenc pártja, a Demokratikus Koalíció és a 2009 és 2010 közötti független kormányfő, Bajnai Gordon csoportosulása volt a tagja, mely baloldali szövetség csak a szavazatok 27 százalékát kapta meg. A 2010-es 17 százaléknál magasabb, több mint 20 százalékos eredményt ért el a szélsőséges Jobbik, a „mosópor” párt, mely Magyarország „kifehérítését” ígérte a választások után. Ami a romákra tett átlátszó utalás. Míg Orbán Viktor a Jobbikra utalt, amikor a gyűlöletet keltő üzenetekről beszélt, ezt másképp értelmezik azok, akik egy olyan választási kampány tanúi voltak, amit a médiához széles körben hozzáférő hatalom uralt: a médiatörvény 2011-es módosítása alárendelte a közszolgálati médiát és bevezetett egy kereskedelmi sajtót ellenőrző rendszert. Az ellenzék képviselőinek ezekben a napokban elhangzott minden nyilatkozata a választók hiányos tájékoztatására összpontosított, vezetői pedig az opportunista médiára mutogattak. Gyurcsány a választást „erkölcsi szempontból illegitim”-nek mondta, Mesterházy pedig megtagadta, hogy gratuláljon a győzelemért a FIDESZ-nek. Bajnai azonban elismerte azt, hogy a szövetség képtelen volt megfelelő ellenajánlattal előállni a túlméretezett hatalommal zajlott összecsapásban. A baloldali vezetők kerülték, hogy megemlítsék Simon Gábor nekik imázskárokat okozó korrupciós botrányát, amit a konzervatívok kihasználtak és kőbe vésték a korábban a Szocialista Pártra nyomott „korruptak pártja” bélyeget.

A 8,2 millió választó több mint 60 százaléka jelent meg a szavazáson, hogy 18 pártból, 13 kisebbségi listából és 1.550 függetlenből válasszon. Masszív jelenlét, ami, a baloldali diskurzusok ellenére, nemcsak nem erősítette meg a baloldali szárnyat, ellenkezőleg, határozottan fenntartotta ezt a korábbi választásokon kialakult kiegyensúlyozatlan hatalmat, újra biztosítva a FIDESZ-nek a parlamenti helyek kétharmadát (a cikk írásakor, amikor a feldolgozottság nagyjából 99 százalékos volt, ez egyetlen mandátumtól függött). A magyarok 2014-ben egy tekintélyelvű rezsim mellett döntöttek, hitelt adva egy hősi múltú Magyarország nacionalista retorikájának és múltat dicsőítő szimbolikájának. Különben Orbán Viktor egy minapi beszédében egy olyan meghatározást kínált fel, amiben úgy tűnik, önmagát látja tükröződni: „Az a hős, aki legyőzi a sorsát”.

A FIDESZ vezetője győzedelmesen újra elnyerte a közbizalmat azért, mert kemény kézzel irányított egy válság gondjai által gyötört országot, de főleg az elszegényedett és eladósodott lakossággal szemben egy éve mutatott nagylelkűség miatt: 2013 szeptemberétől 5,7 százalékkal csökkent az elektromos áram ára, októbertől 3,3 százalékkal a gigakalóriáé, 2014. április 1-től pedig 6,5 százalékkal a gáz ára a háztartási fogyasztóknál. Ehhez társulnak még a külföldi bankokkal szembeni erőteljes lépések, melyeket arra kényszerítettek, hogy kompenzálják a magánszemélyek svájci frankban felvett hiteleinek kamatait.

A külföldi magyarok szavazata

Új szavazók szerzésének ügyes módszere volt az állampolgári jogokkal kapcsolatos európai rendelkezések felhasználása. Az Orbán-kormány az utóbbi években könnyítette az magyar állampolgárság megszerzésének feltételeit minden országban, ahol magyarok élnek. A konzulátusokhoz több mint 250.000 kérvény érkezett, nagyjából 200.000 polgár esküt tett (valójában ez a választásra regisztráltak száma, az új állampolgároké több mint 500.000). A jutalom az április 6-i választáson érkezett: az urnáknál 80 százalékos arányban megjelent erdélyi magyarok 95 százaléka a FIDESZ-re szavazott. A szomszédos Vajdaságban a szerbiai magyarok sokan, több mint 15.000-en regisztráltak, Szlovákiában pedig, ahol törvény tiltja a kettős állampolgárságot, mégis szavazott 2.000 magyar (ők nem feltétlenül kettős állampolgárok). Egy Székely István politológussal készített, az Új Magyar Szó által Orbánt szeretik Erdélyben. De miért ennyire? címmel közölt interjú ezt az eredményt elemzi. A politológus szerint, a romániai magyarok „strukturális konzervativizmus”-ban szenvednek, a hagyományos értékekhez, a nyelv, a kultúra, a katolikus vallás stb. megőrzéséhez kötődve. Nem támogatják sem a radikális változásokat, sem a forradalmakat, a Jobbik szélsőséges teljesítményét ezért nem tartotta emészthetőnek csak egy kis csoport, a székelységben, amit túlbecsültek a felmérésekben. A FIDESZ az etnikai nacionalizmus finomabb húrját pengette és ez bejött. Ezen kívül, tennénk hozzá mi, „megadta” nekik a kettős állampolgárság előnyét, egy AEÁ-ba vízummentes bejutást biztosító útlevelet és nagyobb mozgásszabadságot. Az interjú a román baloldali pártok magyarság általi elutasításának paradoxonát is kiemeli, a romboló csausizmus emlékének reflexeként. A legszegényebb megyékhez tartozva lemaradt Hargitának és Kovásznának szociális segélyre, fejlődési támogatásra stb. lenne szükségük, melyek általában a szociáldemokrata pártok portfóliójában vannak. De az erdélyi magyarság sem, mint ahogy a választók többsége sem hisz már a pártideológiákban.

Orbán „viktatúrá”-ja

Az éppen véget ért mandátumú Parlamentben 60 százalékos aránnyal rendelkező FIDESZ megdolgoztatta a szavazógépet és 859 törvényt fogadott el túl sok vita nélkül, csaknem kétszer annyit, mint a 2006–2010-es kormányzat. De nemcsak az ellenzék, hanem az Európai Unió is éppen ezt vetette Orbán Viktor szemére, aki állítólag igazi „viktatúrá”-t vezetett be, házi, pártbeli és bizalmi embereit ültetve mindenhova, aminek eredménye: populizmus, hatalommal való visszaélés, a demokrácia és a szabadságok csökkenése. A bírált törvények között volt a médiatörvény, az adatvédelmi törvény, az alkotmányon végrehajtott módosítások, melyeket főleg az állam és a család meghatározása alapján tartanak Európa-elleneseknek, a központi bank vezetőségének leváltása és a Horthy rehabilitálása, valamint a Magyarország hitleri megszállásának emlékére tervezett emlékmű kapcsán elhangzott antiszemita kijelentések. Úgy tűnik, hogy a „nemzet lelkét” megvédeni kész Orbán-kormány által mutatott erő hatására a választók többsége elfogadja a hatalommal való visszaélést és az európai értékektől való néminemű eltávolodást. Az IMF-fel folytatott tárgyalások megszakítását nem kárként, hanem ellenkezőleg, a méltóság és függetlenség jeleként értékelték, a külföldi bankok és befektetések elleni támadást, melyek hatására néhány ki is vonult, a külföldiek mohósága feletti győzelemként üdvözölték. „Nehéz megjósolni, képes lesz-e a FIDESZ-nek találni még néhány tízmilliárdot, hogy újabb négy évig finanszírozza a kormányzást és képes lesz-e előhúzni a cilinderből egy varázsitalt a rezsicsökkentéssel a politikai növekedéshez, vagy összeomlik az egész ácsolat, amire a hatalmát építette”, írta a parlamenti választást követő napon a Népszabadság.

Magyarország két lovon

Európa várakozásai realisták, ahogy azt a Stratfor egyik elemzése mutatja: Magyarország az Orbán-kormány új mandátuma alatt folytatni fogja rohamát a multinacionális cégek és a bankok ellen, miután az Alkotmánybíróság engedélyezte a visszamenőleges hatású törvények kezdeményezését a banki tevékenységek esetén. Az EU-val is folytatódik majd a konfrontáció és – kevésbé megjósolható módon – a közeledés Oroszországhoz, melynek a kormány már több mint 10 milliárd euróval eladósodott a paksi atomerőművel kapcsolatos építkezés miatt. A két lovon ülő Magyarország továbbra is tagja marad a visegrádi csoportnak, a NATO-nak és az EU-nak, de messze nem annyira nyugtalan Oroszország Krím elleni offenzívája miatt, mint más közép- és kelet-európai országok, mint Románia, Ukrajna, vagy Lengyelország.