Divat időnként fellázadni az IMF-fel szemben. Néhány évvel ezelőtt éppen a jelenlegi kormányfő, Victor Ponta fitogtatta erejét. Néhány hónappal később a jelenlegi költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter, Liviu Voinea írt levelet Christine Lagarde-nak arról, hogy nem jók az IMF Romániára vonatkozó politikái. Most Băsescu elnök lázadozik, hogy hibás az IMF által elfogadott adózási–költségvetési politika. Közben még az IMF hivatalosságai is elismerik, hogy itt-ott tévedtek az egyes államokra rákényszerített megszorító politikáikban. Ha hozzácsapjuk még az IMF argentínai (és nemcsak ottani) politikáinak kudarcait is, akkor nem kerülhető meg a kérdés: az elnöki üzenet hány százaléka választási számítás és mennyi az alapvető, belső meggyőződés?

Rövid áttekintés:

2010 júliusa: Ponta: Az IMF-fel kötött megállapodás nemzeti öngyilkosság – ha hatalomra kerülünk, felfüggesztjük

Victor Ponta, a PSD vezetője keményen bírálta a Románia és az IMF közötti megállapodást, azt állítva róla, hogy „nemzeti öngyilkosság”.

Ponta szerint az IMF képviselői „meséket mondanak nekünk”, tekintettel arra, hogy 2011-ben el kell érnünk a 4,4 százalékos hiányt. Victor Ponta azt állítja, hogy a PSD hatalomra kerülése esetén felfüggesztenék az IMF-fel kötött megállapodást, mert „abnormális és eltorzított”.

Ugyanakkor a szociáldemokrata vezető csodálja Magyarország bátorságát, mely ország úgy döntött, hogy az előírt drasztikus feltételek miatt lemond az IMF segítségéről.

2010 augusztusa. Felfüggesztésről már nincs szó, de biztosan lesz újratárgyalás

Victor Ponta PSD-elnök azt nyilatkozta az Antena 3-ban, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor a szociáldemokraták újra fogják tárgyalni az IMF-fel kötött megállapodást.

2010 szeptembere. Ponta: Egy újabb IMF-megállapodás bűn a román néppel szemben

A PSD elnöke úgy véli, egy újabb IMF-hitel bűn lenne a román nép ellen, amennyiben a jelenlegi kormány „azért akar újabb összegeket felvenni, hogy megvásároljon magának még egy évet a hatalomban”. „Ha hitelt kell felvennünk, akkor az embereknek tudniuk kell, hogy miért vesszük fel, mire használjuk és miként fizetjük vissza. Ha most megkérdezzük Boc úrtól, vagy az új pénzügyminisztertől, hogy miként és miből fizetjük vissza a már felvett összegeket, fogalmuk sincs róla. Ha újabb összegeket akarnak felvenni, hogy megvásároljanak maguknak még egy évet a hatalomban, akkor ez bűn a román nép és a jövőnk ellen”, mondta a Mediafax által idézett Ponta.

2011 októbere. Voinea Lagarde-nak: Ha a megszorítás eredményes volt, akkor nincs szükség 24 százalékos áfára. Ha nem volt eredményes, akkor elismerik, hogy változtatni kell a szemléleten

„Románia az önök vezetésével (azt hiszem, helyes így mondanom) nem alkalmazott semmilyen mennyiségi könnyítést – ahogy azt az AEÁ vagy Nagy-Britannia tette –, sem valamilyen serkentést a közberuházások terén – ahogy például Németország és Franciaország tették 2009-ben. Ennek ellenére, szintén az önök szeme láttára, túlköltekezések történnek a közbeszerzések és a beruházások terén anélkül, hogy ezeknek bármilyen közük lenne a gazdasági növekedéshez”, írta a jelenlegi költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter, Liviu Voinea az IMF vezetőjének, Christine Lagarde-nak.

2014. április 1. Băsescu: Sajnálom, de az IMF ezúttal hibázott

„Azt állítom, hogy hibás a kormány által kidolgozott és az IMF által elfogadott adózási–költségvetési politika és azt kockáztatjuk, hogy ennek hatására a következő hónapokban megbomlanak a makrogazdasági egyensúlyok, vagy minden előfeltételét megteremtjük ennek. 2009-ben és 2010-ben már átmentünk ezen és nem szabad tovább folytatnunk a kormány által meghirdetett és az IMF által elfogadott adózási–költségvetési politikát. Sajnálom, mindig is partnernek tekintettem az IMF-et, de ezúttal hibázott.

Nem fogadható el, hogy egy adópolitikát egyes politikusok óhajainak kielégítésére dolgozz ki, mert ez adókat, adókat, adókat jelent. Az a helyes megoldás, ha visszatérünk a biztos bevételeken alapuló kiadások egészséges politikájához”, jelentette ki kedden Traian Băsescu.

Még az IMF is elismerte a hibáit. Melyeket, igaz, mások bőrére követett el

Az IMF egy „szigorúan bizalmas” belső dokumentumban elismeri, hogy jelentősen alábecsülte azokat a károkat, melyeket a kormányra kényszerített megszorító lépések a görög gazdaságnak okoztak. A Mediafax által idézett Wall Street Journal szerint, Görögország hat éve recesszióban van. Ugyanakkor az IMF elismeri, hogy megszegte a saját szabályait annak érdekében, hogy Görögország óriási állami adóssága fenntarthatónak tűnjön és azt is, hogy visszatekintve az ország nem teljesített hármat a finanszírozásra alkalmasság négy kritériumából.

Az Alap politikáinak nagy tévedéseit nem lehet megkerülni, amikor az IMF-fel fenntartott kapcsolat hasznosságáról, vagy időszerűségéről beszélünk.

„Amikor az IMF hitelt nyújt, ahogy az most történik, magas kamatokat és megszorító monetáris politikát követel meg. A hitelt felvevő államoknak át kell esniük a strukturális kiigazítási politikáin. Az eredmény? Az ilyen körülmények közt felvett pénzek valószínűleg ezen országok gazdaságának meggyengüléséhez fognak vezetni, melyek egyre nehezebben tudják majd visszafizetni az adósságaikat”, magyarázta a közgazdasági Nobel-díjas Joseph Stiglitz amerikai közgazdász 2001-ben. Stiglitz az Alappal szemben bírálatairól ismert, ami nemcsak a nemzetközi pénzügyi válság kapcsán nyilvánult meg. Joseph Stiglitz, Obama elnök tanácsadója – miután Clinton elnök gazdasági tanácsadóinak főnöke is volt korábban – a Columbia Egyetemen tanít. Ezen kívül volt már a Világbank alelnöke is, ahol korábban főközgazdászi tisztséget is betöltött.

Mojmir Hampl, Csehország központi bankjának kormányzó-helyettese egy Reuters által közölt interjújában azt mondta: „Az IMF táplálta a feltörekvő Európán belüli gazdasági válságot, hogy rábírja a térségbeli államokat, kérjék a segítségét. Nevetséges, de éppen az IMF gyorsította fel a válságot, mert gyakorlatilag egyetlen ügyfele sem volt. Ezzel a válsággal és az új vezetőséggel az Alap munkához és több pénzhez is jutott”.

Argentínát mintaországnak tekintették az Alap által javasolt politikák alkalmazását illetően; csakhogy a költségvetési megszorítások odavezettek, hogy a kormány képtelen volt fenntartani a nemzeti infrastruktúrát olyan kritikus területeken, mint az egészségügy, az oktatás és a biztonság. Ennek hatása? 2001-ben Argentínára a legsúlyosabb gazdasági válság sújtott le. Argentína több mint hat éve visszautasítja az IMF tagországokról készített éves gazdasági elemzéseit, állítja az AFP. Buenos Aires, mely az Alapot részben felelősnek tekinti a 2001-es országcsőd miatt, feszült kapcsolatban áll az intézménnyel és megtagadja annak engedélyezését, hogy az IMF csapatai részletes felméréseket készítsenek a gazdaságpolitikájáról.

Írország. Az IMF 2007 szeptemberében kijelentette: „tekintettel arra, hogy Írország alapvető mutatói és a hatóságok működőképes politikák iránti elkötelezettsége megfelelő, középtávon robusztus gazdasági növekedésre számítunk”. Másfél évvel később Írország lett „a globális gazdaság legsúlyosabb forgatókönyve”.

Jamaica. 1979-ben, amikor a hatóságok elindították az IMF-es támogatási programot, egy jamaicai dollár erősebb volt egy USA-dollárnál, hogy aztán 1995-ben, amikor véget ért az együttműködés az Alappal, egy jamaicai dollár kevesebb mint 2 centet érjen!

Tunézia. Dominique Strauss Kahn 2008 novemberében megdicsérte Tunéziát és a térségben példaként ajánlotta a végrehajtott gazdasági reformjai miatt: „A tunéziai gazdaság erős növekedésére számítok”. És valóban, a gazdaság abban az évben több mint 6 százalékkal nőtt. Majd az összeomlás következett.

Egyes vezetőink IMF-fel szembeni ciklikus lázadozása azonban mást mutat: a román hatóságok képmutatását és alkalmatlanságát a gazdaság megfelelő irányítására.

Végül is, mit kér tőlünk az IMF? Hogy ne költsünk többet, mint amennyit megengedhetünk magunknak, hogy ne engedjük meg az állami cégeknek számláik ki nem fizetését, hogy ne pumpáljuk fel pofátlan mértékekig a közalkalmazottak bérét, hogy ne politizáljuk át a gazdaságot, idiótákat ültetve magas tisztségekbe, akik csak a (saját és mások) meggazdagodási forrását látják a közpénzekben és más, hasonlóan jogos dolgot. Pontosan olyasmiket, amiket soha nem fogunk megtenni. Mert ha mégis, akkor egyeseknek nem lenne pénzük a pártjuk számára, mások soha nem építenének fel néhány hónap alatt bunkó újgazdagokhoz méltó villákat, az off-shore térségek pedig hirtelen már elvesztenék üzleti vonzerejüket. MINDEN párt politikusai kikelnek a korrupció ellen, de ők az elsők, ha arról van szó, hogy adózási szempontból „optimalizálni” kell a vagyonukat. Mindnyájan a gyenge oktatásra és a hiányos egészségügyre panaszkodunk, de mindenki igyekszik minél kevesebbet – ha lehet, akkor semmit – adni az államnak.

És mindent egybevetve nem is igazán tudom, hogy az IMF esetleges Romániával kapcsolatos kudarca helyett nem Románia IMF-fel kapcsolatos kudarcáról kellene-e inkább beszélnünk.