Rossz hírt kell közölnünk azokkal, akik azt hiszik, hogy az Andrei Pleşu melletti tüntetés és a CNA-nál (Országos Audiovizuális Tanács) tett panasz képes lesz megtisztítani az Antena 3-asok által kegyetlenül bebüdösített légkört: semmi sem fog történni. Az Antena 3 továbbra is itt lesz, ugyanúgy, mint most, az Országos Audiovizuális Tanács pedig továbbra is egy vicc lesz, ugyanúgy, mint most.
Egyre kevesebben vagyunk olyanok, akik kötelezően sorkatonák voltunk, így hát kénytelen vagyok itt felidézni egy emberfajtát, amely elég gyakori volt akkoriban a kaszárnyákban. Örökké éhes volt és radarként volt képes kiszúrni a nyúlszívű vagy hipochonder társait. Aztán, hogy megszerezze a kolbászos babfőzelékes csajkájukat, a hátuk mögé lopakodott és figyelmeztetés nélkül, de nagy tehetséggel – talált, süllyedt! – pontosan belecsulázott az ételükbe. Mit tehetnél? Képes vagy folytatni az evést, ha nyúlszívű vagy hipochonder vagy? Nyilvánvaló, hogy nem, odaadod a csajkádat az alaknak és azzal a reménnyel várod a következő étkezést, hogy akkor valaki más lesz az áldozat. A tányérodba köpő nyilvánvaló célja eltávolítani téged az étkezőből, hogy ő maradjon a helyi főnök.
Az, ahogy Andrei Pleşu március 11-én este az Antena 3-ban járt – a hírhedt tévés kivégzésről van szó –, nemcsak az egy nappal korábban az Adevărulban megjelent kommentárjának hatása. Hanem a Dan Voiculescu úr által alapított médiacsoport nagyobb szabású, kitervelt és már több évre kiterjedő kampányának része. Nem tudom, volt-e katona Dan Voiculescu, de szinte fogadni mernék, hogy ha igen, akkor az egyik ilyen tányérba köpő volt – annyira hasonlít ehhez az a stratégiája, mellyel eltávolít egyes tiszteletre méltó és hiteles embereket a román közéletnek nevezett ebédlőből.
Azt hiszem, Mircea Cărtărescu volt az első. Miután évekig foglalkozott irodalommal is, publicisztikával is, amikor az Antenások köpései megtöltötték a tányérját, mert a publicisztikája nem illett a műsortervükbe, hirtelen bejelentette, hogy felhagy a publicisztikával és kilép a közéletből – és úgy is maradt. Talált, süllyedt!
Horia Roman Patapievici, a csodálatos könyvmoly következett, akinek sikerült egy, a romániai intézményi kultúrához képest totálisan atipikus intézménnyé átalakítani a Román Kulturális Intézetet. Patapievici kitartóan ellenállt a támadásoknak, többek között a rózsaszín pónis aljas botránynak is – amit szintén az Antena 3-ban indított el egy olyan alak, aki most etikai gátlások nélkül harcol a barikád másik oldalán –, míg meg nem érkezett a „politikai akarat” és Patapievici-et fel nem váltotta a megdöbbentő Andrei Margaval, a román „kalorifer” pátriárkájával. Por és hamu lett az ICR-ből és úgy tűnik, hogy lerombolói közül – Ponta & Antonescu, a politikai akarat, of course – senkinek sem kell ezzel elszámolnia. Csak az a nyilvánvaló tény marad, hogy a csula újra célt ért: talált, süllyedt!
Gabriel Liiceanu, az előbbiekhez képest, viszonylag olcsón – bár nem túl olcsón – megúszta, főleg azért, mert a Humanitas-szal elfoglaltan nem nagyon ért rá köztisztségekre. Ez némiképp belezavart a tányérokba köpködők feladatába. De ez nem marad így sokáig: az az egyszerű tény, hogy Andrei Pleşu mellett kiállva a minap megjelent a CNA-ban, már szerda este, ugyanabban az Antena 3-ban bebiztosított számára egy jelentős adagnyi köpetet a csajkájába.
Andrei Pleşu különleges eset. Bár az értelmiségi térbeli társaihoz képest ő a legbohémabb és – látszólag – legveszélytelenebb, a közéleti tevékenységekben ő vállalta a legnagyobb szerepet, mint ahogy a napi publicisztikában is ő a legaktívabb és legrégebb óta közlő személy. Márpedig, ezt egykönnyen nem bocsátják meg neki. Ezt az érdemét el kell ismernünk Andrei Pleşunak: ő tart ki a legrégebb óta azokkal szemben, akik a köpeteikkel el akarták távolítani a közéletből. Ő volt az a célpont, akit bár eltalált a köpet, úgy tűnik, nem nagyon érintette meg. Ez nem kevés…
A CNA – valamilyen bürokratikus okból – első körben úgy döntött, elhalasztja a Pleşu-ügy megtárgyalását. Az ülésen jelenlévő Gabriel Liiceanu úgy gondolja, ez pontosan azért történt így, mert az Antena 3 által sugárzott kivégzésszerű anyag megtekintése után az aljasság olyan friss, annyira megdöbbentő, annyira nyilvánvaló volt, hogy az Antenák CNA-n belüli szövetségesei – akik, úgy látszik, többségben vannak – lélegzetvételnyi szünethez kívántak jutni, vagy az időt húzták.
A CNA Pleşu ügyével kapcsolatos döntésének semmilyen relevanciája nem lesz, ha nem lesz – egyik, vagy másik irányban – annyira sokkoló, hogy valahogy megrendítse a jelenlegi elviselhetetlen állapotokat. Az egyik irány az lenne, ha az Antena 3-at felmentené minden felelősség alól, ami felhívás lenne valamennyi tévéadónak, hogy hasonlóan cselekedjen, minden előrelátható következményével együtt. A másik irány az lenne, ha egy annyira elrettentő szankciót alkalmazna, aminek hatására minden tévéadó kétszer meggondolná, mielőtt hasonlóan cselekedne.
A hajdani kaszárnyákban a törzsőrmesternek kellett megoldania, így vagy úgy, a tányérokba köpködők ügyét. Egy ostoba és általában alkoholista altisztnek, akit jobban érdekelt a gatyák leltárja, mint az a métely, mely – okoktól függetlenül – a katonák között terjedt. Őszintén szólva, a törzsőrmester mindig azt a megoldást választotta, hogy semmilyen módon nem oldotta meg a gondot. Elbújt a gatyák közzé és a zsoldosztást várta.
A Pleşu–Antena 3 ügyben a CNA-nak esélye van bizonyítani értelmét: igazi szabályozó szerv, vagy csak egy szerencsétlen törzsőrmester?