A magyarok Erdélyben kampányolnak, a románok pedig Moldova Köztársaságba mennek a választások előtt, hogy ilyen vagy olyan irányú szavazásról győzzék meg azokat, akik útlevelet kaptak Bukaresttől. Bukarestnek és Budapestnek egyértelmű érdekeik vannak e két térségben és mindent elkövetnek befolyásuk kiterjesztéséért: Románia Moldova Köztársaság, Magyarország pedig Erdély felett.
Még nem nagyon világos, Budapestnek mi a végső célja, de Románia már elismerte revizionista tervét. Traian Băsescu elnök kijelentette, Románia nemzeti terve a Moldova Köztársasággal való egyesülés, és az utóbbi években arra bátorította a Pruton túliakat, hogy kérjék a román állampolgárságot. Ha a hazai bürokrácia rugalmasabb és hatékonyabb, ha a román tisztviselői kar lelkiismeretesebb és motiváltabb lett volna, akkor sokkal nagyobb lenne a román útlevéllel rendelkező moldovaiak száma, az elnök pedig egy komolyabb stratégiát is beindíthatott volna az „új nemzeti cél” elérése érdekében.
Románia EU- és NATO-csatlakozása után az országnak, a Moldova Köztársasággal egyesülésre vonatkozóan Traian Băsescu által megadott irányig, még nem volt jól meghatározott célja. De ez a „nemzeti cél” kizárja a játékból a romániai magyarokat, akik magukénak érezték az euro-atlanti terveket, de legalábbis közömbösek maradnak majd Nagy-Románia helyreállításának gondolatával szemben, ha nem fognak éppenséggel a Nagy-Magyarország visszatéréséről beszélő budapesti szélsőségesek felé fordulni. A Magyarország által a szomszédos országokban élő magyarok csalogatására elfogadott állampolgársági törvénynek ugyanaz a célja, mint annak, amelyet Bukarest azért fogadott el, hogy románokká változtassa a moldovaiakat.
Egyelőre csak retorikai a történelmi visszalépés, de az április elejére kiírt magyarországi parlamenti választásokon szavazó 100 ezer romániai magyar jelentős tétet képviselnek a budapesti székhelyű nagy pártok számára. A Jobbikos szélsőségesek csak az előőrsöt jelentik, akik a magyar közösség frusztrációt felpiszkálni érkeztek Erdélybe, mely közösség nemcsak a – például egy Erdélyen áthaladó és az országot a Nyugattal összekapcsoló autópálya megépítésére képtelen – román kormányok hatékonyságának hiánya miatt elégedetlen, hanem a Bukarestbe küldött saját politikai vezetői miatt is.
Sok erdélyi magyarban felmerülhet a kérdés: Traian Băsescu miért nem kérte soha az Új Jobboldal (ND), vagy korábban a Nagy-Románia Párt (PRM) betiltását, mielőtt háborút indított az – amúgy csak bírói határozattal betiltható – Jobbik szélsőségesei ellen. A Jobbik sikere az erdélyi magyar fiatalok sorában válasz arra, hogy az RMDSZ képtelen megtartani őket, egyben arra is, hogy a román állam képtelen valamilyen célt felmutatni a magyar közösségnek. Ezáltal a decentralizálás és a régiósítás kudarca a magyar övezetekben, de az erdélyi elitekben is jobban érezteti hatását, melyek évről évre azt tapasztalják, hogy költségvetési befizetéseik fordítottan arányosak azzal a visszaosztással, melynek során az erdélyi megyék kevesebbet kapnak, mint az ország déli, vagy keleti részében levők.
A bukaresti politikai vezetők nem nagyon háborodhatnak fel, amikor Orbán Viktor magyar kormányfő a Székelyföld autonómiájáért küzd és futószalagon ajándékoz állampolgárságot az erdélyi magyaroknak, de románoknak is, mert ők is hasonló gesztusokat tesznek Moldova Köztársaság irányába. A nagyító alatt jól láthatók a bukaresti és budapesti ideges ingadozások veszélyes végkifejletei. A földrajz a két főváros számára már nem öncél, hanem eszköz a nacionalizmus életre keltésére a választások környékén, de nemcsak akkor.