Államfői bojkott

Traian Băsescu államfőnek jó érzéke van ahhoz, hogy sarokba szorítsa politikai ellenfeleit. Most például olyan alternatívákat hagyott Victor Ponta kormányfőnek, illetve beiktatásra váró harmadik kormányának, hogy bármelyiket is választja, rosszul jöhet ki az ügyből.
Hirdetés

Bár az új koalíciós többség megalakításával úgy tűnt, hogy véget ér a belpolitikai válság, amely a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) két legnagyobb pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális párt (PNL) közötti nézeteltérések, majd utóbbi koalícióból való kilépése miatt következett be, Traian Băsescu államfő ismét csak gondoskodott arról, hogy ne csituljanak a kedélyek.

Az államfő bejelentette: nem fogadja el, hogy a PNL helyett immár az RMDSZ-t a soraiban tudó kabinet az USL 2012-ben elfogadott programjának megvalósítását folytassa, mivel ez már egy másik koalíció, amely ráadásul új célokat is felvállalt azáltal, hogy az RMDSZ kormányra lépése érdekében elfogadta a szövetségnek a magyar közösség kisebbségi jogaival kapcsolatos feltételeit, és azokat külön megállapodásban is rögzítette.

A koalíció egyébként pontosan azért nem fogadott el új kormányprogramot, hogy az államfő ne válthassa be korábbi fenyegetését. Băsescu ugyanis azt mondta: új program esetén a kormányfőnek új kormányalakítási megbízást kell kérnie, márpedig ebben az esetben ő még egyszer nem kéri fel kormányalakításra Pontát, mivel velejéig korruptnak tartja.

Az államfő igyekezett minél lehetetlenebb helyzetbe hozni a kormányfőt és a koalíciót, jelezve: az, hogy az USL felbomlott, nem jelenti azt, hogy vége a háborúnak. Ponta viszont nem engedett, mivel ezzel gyengeségről tett volna tanúbizonyságot, és elismerte volna az államfővel szembeni újabb vereségét.

Az elnök továbbra is saját politikai célkitűzéseit követi, és a jelek szerint úgy döntött: Victor Ponta, a PSD és az általuk irányított koalíció sarokba szorítása – függetlenül annak összetételétől – fontosabb számára, mint az, hogy az ország végre kikerüljön a politikai válságból, és a kormány nyugodtan végezhesse a dolgát. Az alkotmányra való hivatkozás, és a kormányról szóló parlamenti bizalmi szavazás eredményének alkotmánybírósági megtámadásával való fenyegetőzés azt szolgálja, hogy a kormány a lehető legkésőbb kezdhessen ténylegesen dolgozni, és így ne tudjon kellőképpen felkészülni a májusi európai parlamenti választásokra, illetve a novemberi elnökválasztásra.

Az államfő saját politikai túlélését készíti elő, második mandátuma decemberi lejártát követően ott várja az új párt, amelyet Népi Mozgalom Párt (PMP) néven hozzá közel álló politikusok és értelmiségiek hoztak létre. Most az új kormány időszakos megbénításával arra játszik, hogy az lehetőleg ne, vagy minél kisebb mértékben tudjon a kampányidőszakban olyan intézkedéseket hozni, amelyek növelhetnék népszerűségét a választók körében. Egyben lehetőséget biztosít a PMP-nek a szereplésre, hiszen az államfő egykori pártja, a PDL elnöke, Vasile Blaga bejelentését követően, miszerint alkotmánybíróságon támadják meg a kormány módosításáról szóló parlamenti szavazás eredményét, a PDL-ből a PMP-be nemrégiben átigazolt Elena Udrea is jelezte: ők is megóvják a szavazást a taláros testületnél.

Jelen állás szerint mindkét fél az alkotmányra hivatkozik: az államfő szerint a kormányprogram módosításáról a parlamentnek is szavaznia kell, a kormányfő szerint viszont az alkotmánybíróság már korábban kimondta, hogy az államfőnek ilyen esetekben tiszteletben kell tartania a parlament döntését, és ki kell neveznie a törvényhozás által megszavazott minisztereket.

Hirdetés

Kétségesnek tűnik, hogy a magát nyeregben érző államfő meghatódna attól, hogy a parlament 346-192 arányban szavazott bizalmat az új kabinetnek, hiszen emlékezetes, hogy korábban már számos alkalommal nem vette figyelembe a parlamenti többség akaratát.

Băsescu egy kiskaput hagyott: feltételül szabta, hogy a kormány foglalja bele a programba az RMDSZ kormányra lépésének feltételéül elfogadott célokat – többek között a MOGYE önálló magyar oktatási vonalának létrehozását és a székely zászló használatát – , és az így megújult kormányprogramot felelősségvállalással terjesszék a parlament elé. A felelősségvállalás elvileg nem kellene hogy problémát okozzon a kormánynak, hiszen elsöprő fölénnyel, 346 szavazattal 191 ellenében kapott bizalmat kedden a parlamentben. Csakhogy az új kormányprogramban ott lennének a magyar célkitűzések is, amelyek már okozták egy kormány bukását: 2012 áprilisában az RMDSZ-t soraiban tudó Ungureanu-kabinet – amelynek elvileg megvolt a többsége – azért bukott meg a bizalmi szavazáson, mert a MOGYE magyar karainak ügyében hozott rendelkezés miatt bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene.

Ha a parlament most ennek ellenére is megszavazná a kormányprogramot, azaz leszavazná a bizalmatlansági indítványt, akkor megnyílna az elnök számára az út, hogy a kormányt a választási kampány során „magyarbérencként”, az egységes nemzetállamra leselkedő veszélyként állítsa be. Hogy ez nem valószínűtlen, az is jelzi, hogy vasárnap és hétfőn is elfogadhatatlannak nevezte azokat a magyar igényeket, hogy az egészségügyben biztosítsák az anyanyelv szabad használatát, illetve a kisebbségi nemzeti jelképek középületekre való kitűzését.

Ha ez az államfői forgatókönyv nem jön be, mert a kormány mégsem vállal felelősséget a programért, a végső szót az alkotmánybíróság mondja ki. Ha a kormánynak ad igazat, az kisebb kudarc lehet Băsescu számára, de akár nyereségként is elkönyvelheti, hogy addig is folyamatosan az események egyik főszereplője és mozgatója, és sikerült ismét csak borsot törnie Ponta orra alá. Ha viszont a taláros testület neki ad igazat, és megsemmisíti a parlamenti szavazás eredményét, akkor diadalt ülhet – ám a belpolitikai válság ismét csak tovább mélyül.

Hirdetés