Halálos kombináció: az RMDSZ és a PC együtt a III. Ponta-kormányban

2000-ben, megundorodva a volt Demokratikus Konvenció pártjaitól és mélységesen bizalmatlan lévén a Petre Roman és Traian Băsescu vezette Demokrata Párttal szemben, a parlamenti választásokon az RMDSZ-re szavaztam.
Hirdetés

 A Szövetség vezetői, legalábbis a többségük, jobboldali liberális volt, erősen Európa-párti és atlantista programmal. Frunda György tűnt az egyetlen parlamenti képviselőnek, aki érti az „emberi jogok” fogalmát.

Nem bánom az akkori szavazatomat, de egyszerűen nem értem, hogyan váltak azok az emberek a PSD egyfajta magyarul beszélő fiókszervezetévé. Hogyan váltak a jogállamiság és a jogérvényesítő intézmények – az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) és az Országos Feddhetetlenségi  Ügynökség (ANI) – legnagyobb ellenfeleivé. Hogyan lehet két olyan összeférhetetlenségi helyzetben lévő parlamenti képviselőjük, akik – bár az ANI-val szembeni pereiket elvesztették – nem akarnak lemondani a mandátumukról.
Nem én vagyok az egyetlen elégedetlenkedő. 2004-ben nagyjából 630 ezren szavaztak az RMDSZ-re. 2008-ban csak 440 ezren, 2012-ben 380 ezren. A legutóbbi voksoláskor nem sok híján jutottak be a parlamentbe, alig 0,13 százalékkal lépve át a küszöböt. Kétségtelen, hogy sok magyar távozott Romániából, másrészről viszont egyértelműen látszanak annak a hosszú ideje tartó kvázi monopolhelyzetnek a hatásai, amivel az RMDSZ a saját közössége fölött rendelkezett. A választóknak elegük van, a Szövetség vezetői pedig nem akarnak változást.
Attól félek, hogy az RMDSZ bekerülése a következő Ponta-kormányba, az (éppen Kelemen Hunor által a „román politika rákbetegségé”-nek nevezett) Dan Voiculescuval és az Antena 3 televízióval együtt, a Szövetség hattyúdala lesz. És igen, elismerem, sajnálnám. Magyarokkal és németekkel együtt nőttem fel, és azt hiszem, megértettem, milyen nehéz a kisebbségi lét egy olyan országban, mint Románia. A magyar közösségnek szüksége van parlamenti képviseletre, és minden kormányzati részvételekor többlethitelességet biztosított külföldön Romániának. De ez a helyzet megváltozott.
Az RMDSZ nem festheti át a Felix köré tömörült gyanús gyülekezetet, önmagát azonban kompromittálni fogja. Nincs semmi bajom a székely zászló kitűzésével – ezt fenntartások nélkül mondom –, de nem hiszem, hogy a hargitai és kovásznai magyaroknak ez a legfőbb gondjuk. Ez egy semmibe sem kerülő szimbolikus gesztus, amiben Ponta engedni fog, az RMDSZ pedig nagy eredményként fogja bemutatni. E térség magyarjainak, akárcsak az ország minden románjának, becsületes és tisztességes, a gazdaságot talpra állítani képes kormányra van szüksége.
Hirdetés