Talán furcsán hangzik, de azzal, hogy Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester betiltotta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által a Székely szabadság napjává nyilvánított március 10-re a városba tervezett autonómiapárti felvonulást, tulajdonképpen jó szolgálatot tett a magyar jogkövetelések ügyének.

Anélkül ugyanis, hogy elfogadta volna a helyi rendőrség parancsnoka, Valentin Bretfelean által kitalált, mondvacsinált érveket, a megmozdulás valószínűleg egy lett volna a számos, egyre megszokottabbá váló, kevés visszhanggal járó tüntetés közül. Így viszont újabb magyar-román etnikai konfliktussá terebélyesedett, amiből csakis a román hatalom jöhet ki rosszul.

A rendőrparancsnok már néhány hete, amikor az önkormányzat illetékes bizottsága csak a Székely Vértanúk emlékhelyénél tartott rendezvény engedélyezésére tett javaslatot, a felvonuláséra nem, arról beszélt, hogy tavaly incidensek történtek, mert a rendezvényen egyesek a románokat gyalázták. Ez valóban elfogadhatatlan, de egyrészt csupán elszigetelt, nem az egész rendezvény szellemiségére jellemző esetről van szó, másrészt Izsák Balázs SZNT-elnök már jó előre jelezte, hogy az idei rendezvényen nem tűrik a szélsőséges megnyilvánulásokat. Ráadásul Bretfelean tavaly még azt mondta, hogy a rendezvényen semmilyen incidens nem történt.

Így aztán kilóg a lóláb: a marosvásárhelyi helyi rendőrség parancsnoka és az általa meggyőzött polgármester most megpróbálja megfélemlíteni a szervezőket, és azzal riogatnak, hogy amennyiben valóban lesz felvonulás, az bűncselekménynek minősül majd.

Jó kérdés, hogy mi vitte rá arra a rendőrfőnököt, hogy az amúgy sem túl jó magyar-román viszony közepette úgy döntsön: épp abban a városban szítja tovább a feszültséget, amely egyszer már amúgy is a román titkosszolgálat által generált diverzió, a mesterségesen szított gyűlölet helyszíne volt, még 1990 márciusában. Az akkor kirobbantott magyarellenes pogrom emléke ma is él, ezért enyhén szólva felelőtlenség a városvezetés részéről, hogy most ismét megpróbálják mesterségesen kelteni a feszültséget.

Könnyen megtörténhet, hogy kampányfogásról van szó: a közelgő EP-választások előtt a magyarokkal szembeni keménykedéssel próbálják megnyerni maguknak a soviniszta román szavazókat.

A magyar félen most sok minden múlik. Egyrészt az ügyet megfelelő módon kell kommunikálni. Meg kell próbálni a külvilág, a külföldi sajtó és politikum figyelmét is fölhívni arra, hogy Romániában a kisebbségi jogköveteléseket nem csupán lesöprik az asztalról, de – a szólás- és véleményszabadságot korlátozva – mondvacsinált ürügyekkel már azt is megpróbálják megakadályozni, hogy a magyarok nyilvános felvonulás útján egyáltalán hangot adjanak önrendelkezési követeléseiknek.

Másrészt nagyon óvatosan kell lavírozni a rendezvény levezénylésével. A forrófejű magyarokat és az esetleges beépített provokátorokat idejekorán semlegesíteni kell, fontos a jogkövető magatartás, és arra is érdemes odafigyelni, hogy az esetleges polgári engedetlenség se torkolljon komolyabb konfliktusba.

Az mindenesetre egyértelmű: ha Florea és Bretfelean ragaszkodnak a felvonulás betiltásához, minden esetleges incidensért őket terheli a felelősség.