De az érdem a „professzor”-nak nevezett nagy idomítójukat is megilleti, akinek a szeszélyei már több mint két éve vezetik ezt az országot. Hol megharagszik és felfüggeszti az elnököt, hol kikiáltja a kedvenc lovak újbóli kibékülését, és az Antennák indulójához való igazodásra utasítja őket. És ha bármelyikük kifarolna, odaküldi Gâdeát az ostorral és – csatt! – megtanítja neki a libasorban járást.

 

Közben a két cirkuszi ló a szétválás és újrabékülés című kedvenc műsorszám különböző jeleneteit játssza – mindezt, állítólag, az utóbbi időben eléggé kizsigerelt és megtépázott idegekkel rendelkező hétmillió négyszázezer néző kedvéért. Antonescu most nagyon vehemensen ítéli el a főidomár részecskényi pártja által játszott szerepet, de vajon mitől ébredt fel ilyen váratlanul hosszú etikai álmából?

 

Vajon ő, aki azonnal kirúgta a pártból Mona Muscă-t, mert hajdanán együttműködött a Szekuritátéval, nem tudta jó sok éve, hogy kicsoda is a szuperbesúgó Voiculescu? Nem tudta, milyen mérge van? Nem hagyta – természetesen – figyelmen kívül azokat a határtalan ambícióit se, hogy mindent ellenőrzése alá vonjon Romániában, főleg az igazságszolgáltatást? Mint ahogy nem hagyta figyelmen kívül a Szociáldemokrata Párt (PSD) teljhatalom-mániáját? Persze, hogy tudta mindezeket.

 

Komolyan azt hitte valaha, hogy a PSD segíti majd Románia elnökévé válni? Most azt mondja, hogy aki ezt elhiszi, azt még naivnak sem lehet nevezni. Ahogy az kiderült, idejében értesült a Băsescu és Ponta közötti „kohabitálási paktumról” is. De inkább azt választotta, hogy tagad, és megjátssza a tisztát, az elvhűt, a radikálisan Băsescu-ellenest.

 

Igen, az utóbbi években Antonescu mindenféle „előadásban” játszott, de mindig is „szemellenzővel”: sohasem látott többet, mint a nézők első sorát – azokat, akiket éppen ő fizetett le, hogy ott üljenek és őrülten ordibáljanak minden pályaköre után. Minden egyébre vak és süket volt, mindent feláldozva: liberalizmust, kormányzati elveket, etikát.

 

Most, megérezve – néha még a cirkuszi lovaknak is vannak halvány ösztöneik –, hogy kifele áll a szekere rúdja, és a PSD hamarosan vágóhídra küldi, felágaskodott, és Johannist hívta segítségül: egy jó igáslovat!

 

De már késő: még ha most el is hagyná az USL-s cirkuszt, már nem nagyon valószínű, hogy képes lesz újra felmelegíteni a liberális levest, és – ellenzékből – helyreállítani a PNL megtépázott hírnevét. Mindesetre sem a jó tündér, sem a gonosz boszorkány nem lesz képes őt az elnökválasztásra versenylóvá változtatni!

 

Ami a másikat, a „dr. Ponta” nevű cirkuszi lovat illeti – mit is lehetne még mondani? Egyelőre fürgén üget; néha csaknem elesik, de olyankor azt mondja, hogy ez a „szám” része, vagy a „gonosz mágus” megmérgezte a zabját. Mindenesetre azt ígéri, hogy a cirkusz következő előadásán sokkal gyorsabban fog galoppozni.

 

Míg eldől az Antonescuval folytatott harca, bemutatta nekünk szép hazánk bearanyozott jövőjét: a liberális mantra – az egységes kulcs – eltűnik a 2014–2016-os adóstratégiában, a regresszív, nem progresszív adózás javára – 16, 12 és 8 százalékos adókulcsokkal. Hurrá! A közönség lázasan éljenez. És nem lesz szép a műsor? A gazdagok semmit sem vesztenek, a szegények nyernek, általános boldogság uralja majd az országot. Zenét, zenét!

 

De honnan származik az a különbözet, amely meggátolja, hogy drasztikusan növekedjen a költségvetési hiány? Micsoda aljas kérdés! Csak a Băsescu-pártiak tehetnek fel ilyesmit és – esetleg – egyes Băsescu-pártivá vált álnok liberálisok! Ördögi alakok, akik kint állnak lesben, mocskos érdekek által vezérelve próbálják megzavarni a számot, szétverni az USL-s cirkuszt, és rácsok mögé küldeni mindenkit, idomárokat, lovakat és akrobatákat!

 

De a cirkuszi lovaknak nem kell kérdésekre válaszolniuk, elég, ha csak ugrálnak az arénában. Persze csak addig, amíg átengedjük nekik az arénát!