Az Inscop Research a szeptemberi felmérésében kezdte meg a történelmi személyiségek románok körében meglévő népszerűségének leltárba vételét. Ezt novemberben folytattuk, ezúttal a kérdés a kommunista rezsim reprezentatív szereplőire vonatkozva. A válaszolókat arra kérték, mondjanak véleményt arról, hogy egy sor történelmi személyiségnek inkább pozitív, vagy negatív szerepük volt Románia történelmében.
Nicolae Ceauşescu, a politikai színpadot 1989 decemberében démonizálva elhagyó elnököt, csaknem negyed évszázaddal a forradalom után, a románok 47,5 százaléka olyan politikusnak tartja, akinek pozitív szerepe volt Románia történelmében. 46,9 százalék tartja őt negatív személyiségnek.
A 18–34 éves szegmens a többinél némileg óvatosabban minősíti pozitív szereplőnek Nicolae Ceauşescut, ez lévén az egyetlen korcsoport, ahol a többségi vélemény szerint Ceauşescunak nagyobb részt negatív szerepe volt. Ezen kívül a közép- és alapfokú végzettségűek látják jelentősen pozitívabb módon a volt diktátort, mint a felsőfokú végzettségűek.
Dej megítélése hasonló Ceauşescuéhoz
Gheorghe Gheorghiu-Dejnek hasonló a megítélése, mint N. Ceauşescunak. A kommunizmus romániai bevezetésében, valamint a Moszkvától a 60-as években elkezdődött fokozatos elszakadásban egyaránt kulcsszerepet játszó Gheorghiu-Dejt a románok 42,3 százaléka tartja pozitív szerepűnek. 39,1 százaléka viszont negatív szereplőnek tekinti.
A válaszolni nem tudók/nem akarók aránya 18,5 százalék, tehát nagyobb, mint Ceauşescu esetében, ez lévén, különben, a fő különbség is a két személyről kialakult véleményt illetően. Úgy tűnik, a 65 év felettiek esetében valamivel nagyobb számban vannak azok, akik szerint Gheorghiu-Dej olyan történelmi személyiség volt, akinek inkább pozitív szerepe volt.
Az Elena Ceauşescuról kialakult kép sztereotipikus és úgy tűnik azt a képet igazolja vissza, amit a 80-as évek politikai humora rögzített a köztudatban. A románok 80,2 százaléka szerint negatív hatása volt a nemzeti történelemre.
A kommunizmus percepciója
Aggasztó mértékű a kommunista rezsimmel szembeni pozitív vélekedés Romániában (a szociológusok „reziduális kommunizmus”-nak nevezik ezt a jelenséget): a válaszolók 45,5 százaléka úgy véli, hogy a kommunista rezsim rossz dolog volt Romániára nézve, de 44,7 százalék szerint viszont jó. Azok aránya, akik szerint jó dolog volt a válaszolók korával együtt nő és a képzettség szintjével fordított arányban csökken. Más térségekhez képest a Bánság–Partium–Máramaros térségben élők között a legkisebb azok aránya, akiknek kedvező véleménye van a kommunista rezsimről.
Ennek magyarázatát az életszínvonal értékelése adja: a románok 44,4 százaléka azt hiszi, hogy 1989 előtt jobb volt az élet, mint most, 33,6 százalék szerint rosszabb, 15,6 százalék szerint ugyanolyan (a választ elutasítók aránya 6,4 százalék). Az a vélemény, hogy az élet jobb volt az 50 évesek körében gyakoribb, tehát azoknál a demográfiai szegmenseknél, ahol a korhoz társuló státusz valószínűleg nem kongruens a társadalmi-gazdaságival.
A kommunista rezsimről és az akkori életszínvonalról jó véleményen lévők nagy számát a kapitalista-demokratikus rezsim 25 évének gazdasági és társadalmi eredményeivel szembeni krónikus elégedetlenség következménye lehet és kevésbé a romániai kommunista rezsim méltatásának, tekintettel arra, hogy ez utóbbit, főleg a 80-as években, szélsőséges megszorítások (a túlélés létfontosságú elemeinek, az élelemnek és a fűtésnek a hiánya) jellemezték.
A románok e kérdésekre adott meglepő válaszait tehát egy több évtizeddel ezelőtti korszak mitizálásának kontextusában kell értelmezni, amiről a lakosság emlékei szelektívek és melyeket a jelen kudarcai torzítanak el.