Egy olyan ország, mely elbutulva tapsolja az egyes hölgyek, mint Monica Macovei és Andreea Pora elleni nyilvános lincselést és obszcén sértegetést, és olyan maffiózók sorsán szomorkodik, mint Nicuşor Constantinescu, Radu Mazăre vagy Gigi Becali, az olyan ország, melynek nem az „európai koncertben” van bármiféle keresnivalója, hanem a totalitárius típusú populizmus kakofóniájában. Románia egy civilség és civilizáltság által elhagyott ország, olyan barbárok országa, akik a voiculescui Securizmus idoljaihoz és a teljhatalmú maffiotizmus jótevőihez imádkoznak. Egy barbár ország.

   A népeknek korlátlan ellenségességi, gyűlöleti és erőszaki forrásaik vannak. Elég egy kicsit lekaparni egy nép életét beborító civilizációs mázt, hogy felszínre hozd azt, ami a legrosszabb és életre keltsd a minden nép mély bugyrait benépesítő démonokat. Az emberek nem „Istentől vetten jók”, erre már rég rájöttek, a népek pedig még náluk is rosszabbak. Ez volt a XX. század leckéje, a maga náci, kommunista szörnyűségeivel és ezt újra igazolta a XXI. század eleje az iszlámista szörnyűségeivel. Adj a népnek – látszólagos, hamis, irracionális, nem számít milyen – okokat, melyek ürügyül szolgálhatnak, hogy gyűlöljenek valakit és kísérd azokat olcsó, bárdolatlan és vulgáris szórakoztatással, hogy megkapd a legbiztosabb receptet arra, hogy nem egy nép áll majd a rendelkezésedre, hanem egy vidám és felelőtlen tömeg, mely bármikor kész mosollyal az arcán és a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül iszonyatos atrocitásokra vetemedni. Piszkáld meg egy kicsit a nemzeti büszkeséget, tudatlanságot, frusztrációt és komplexusokat és nyilvános kivégzéseket fogsz kapni a nép éljenzése közepette, ártatlanul elkövetett tömeggyilkosságokat, pogromokat és néha egy-egy Holokausztot is.

   Az erőszakos populizmus és a tudatlanság pusztította el az ókori demokráciákat és ezért a klasszikus liberalizmus atyái kigondolták az emberi jogokat, az egyéni szabadságot, a modern demokráciát, a jogállamiságot, a hatalmi ágak szétválasztását és a fékek és egyensúlyok rendszerét, hogy az egyént megvédjék a néptől és a népet önmagától. Ez az emberi civilizáció legmagasabb kifejeződése. Told félre ezt a pajzsot és amit mögötte felfedezel, az egy felismerhetetlen és vérszomjas szörny lesz. A szabadság és a jogintézmények által létrehozott e pajzs nélkül az olyan nagy kultúrák, mint Németország, Japán, Oroszország és Kína a legaljasabb barbárságoknak estek áldozatául és a történelem legszörnyűségesebb bűneit követték el. Románia sem volt mentes az olyan epizódoktól, amikor az elszabadult nép gyűlölete iszonyatos bűnöket produkált (a Holokauszt ezek egyike volt, ami nem eléggé ismert és elégtelen mértékben vállalt, a kommunista üldözés pedig egy másik). Kelet-Európában sehol sem volt embertelenebb kísérlet a „Piteşti-jelenség”-nél és Kelet-Európában sehol sem vették jobban semmibe és bélyegezték meg a népi körében az igazi értékeket, az 50-es évekkel kezdve és egészen az 1990-es bányászjárásig, amikor az értelmiségiek és Corneliu Coposu voltak a népi vadászat célpontjai. Ha netalán nem látták Stere Gulea filmjét az Egyetem (Universităţii) térről, van abban egy híres jelenet egy hölggyel, aki virágokkal a kezében fogadja a bányászok zászlóaljait és akit az őszinte sírás rázott. Ez a legjobb példája a nép elembertelenedésének és a legjobb kifejeződése az általunk 25 éve viselt átoknak. A legkisebb kétség sincs bennünk, hogy az illető hölgy ugyanazzal az ártatlan hálával tapsolta volna meg a bányászok által elkövetett atrocitásokat, vagy akár egy esetleges lincselést is az Egyetem téren és ott, ebben a rendkívül sötét és „mély Romániá”-ban találhatók meg korlátlan gyűlölet- és barbárságforrásai. Mely barbárságba Románia most az USL-s oligarchia és az azt szolgáló média segítségével készül visszazuhanni.

   Traian Băsescu nem egyéb, mint az a név és arc, mely felé a nép gyűlöletét irányítják. 2009 nyarán írtam egy cikket „Goldstein az Băsescu” címen, amelyben azt állítottam, hogy „Orwell az 1984 megírásakor megértette, milyen óriási szolgálatokat nyújthat a tévé a totalitárius államnak és milyen hatásai lehetnek az információként bemutatott propaganda anyagok szüntelen közvetítésének, de azt is, milyen fontos bűnbakokat találni, aki ellen fordítható a népi elégedetlenség. Orwell nem árulja el, hogy Goldstein egy valódi szereplő, vagy a Párt találta ki a tömegek számára, ahogy azt sem mondja meg, hogy a Big Brother egy valós személy-e, vagy egy kitaláció, amely mögött az oligarchikus kollektív entitás bújik meg. Tekintettel arra, hogy az orwelli disztópikus világban a történelmet folyamatosan újraírják, a sorsokat pedig állandóan eltörlik, vagy kitalálják, már nem is fontos, hogy a Big Brother, vagy ellentétje, Goldstein létezik-e valójában. Az a fontos, hogy úgy jelenjenek meg a tévében, mintha valóban léteznének, mert csak az általuk keltett benyomás számít. Nincs szükség tartalomra, vagy szilárd és ellenőrizhető tettekre, csak egy hihető fikcióra, egy egyszerű képre”. Ami számít, tennénk hozzá, az az, hogy a népnek legyen egy arca, mely ellen fordulhat a „gyűlölet két percei” alatt. De e gyűlöletnek valójában nem e kép a célpontja, hanem a barbárság uralmát fenyegető egyéni szabadságok és civilizációs intézmények. Amikor Pontat és mindenféle Voiculescut, Nicuşor Constantinescut, Gâdeat, Chireacot, Ciuvicăt, Badeat és más szereplőket hallják szüntelenül támadni a Legfelsőbb Bíróságot, a DNA ügyészeit és a CSM tagjait, Daniel Morart, hogy „Băsescu alárendeltjei” az nem egyéb, mint az annyi ideje a „Băsescu” kép ellen irányuló gyűlöletet helyezik át az igazságszolgáltatás és a jogállam intézményei ellen, ezek lévén az egyedüliek, melyek képesek tartani a civilizációt és a románok szabadságait védő pajzsot. Amikor hallják őket szünet nélkül Amerikát és az Európai Uniót, a nyugati civilizáció térségét támadni, a cél pontosan ugyanaz: a barbárság szisztematikus felkorbácsolása.

   És a nép frusztrációit, intoleranciáját, ellenségességét és gyűlöletét gondozó jelenlegi hatalom ezen obszcenitása sehol sem látszik jobban, mint a Securizmus és a pártmaffia imádásában, mely egyszerre történik az azokkal az emberekkel szembeni támadásokkal, akik a legtöbbet tettek azért, hogy kiemeljék Romániát az 1990 után a szekus oligarchia formájában fennmaradt kommunista sötétség mocsarából. Năstase? Egy mártír! Monica Macovei? Egy vámpír! Voiculescu? Egy áldozat! Daniel Morar? Egy szolga! Horia Patapievici, Andrei Pleşu, Vladimir Tismăneanu? Szinekúrások! Stelian Tănase, Daniel Barbu, Victor Ponta? Hibátlanok! Gâdea? NNNN újságíró! Pora? Egy groteszk szkeccsekbe illő frusztrált! Totális az értékrendek felborulása, szinte végtelen a tyúktolvajok forradalma, csaknem tökéletes a barbárság.

   És itt meg kell állnunk egy kicsit. Nincs annál lealacsonyítóbb egy férfira és még inkább egy rakásnyi felhevült hímre nézve annál, mint amikor egy védtelen nőt támadnak. Badea, Gâdea és a többi, a mi szemszögünkből nézve, úgy viselkedtek, mint holmi nevetséges, nemi vágyak által hajtott páviánok, amikor rárontottak Monica Macoveire és Andreea Porara. De itt ennél többről van szó. Az utóbbi 25 évben Monica Macovei tette a legtöbbet a korrupció visszaszorításáért és az igazságszolgáltatás rendszerszerű reformjáért, ami elvezetett a politikai befolyások alóli felszabadításához, Andreea Pora pedig a szabad sajtó egyik jelképe, aki mindig következetes maradt önmagával, hűen azon 1990-ben vállalt küldetéséhez, hogy a szólásszabadság, a demokrácia, a jogállamiság és Románia nyugati pályájának őrző kutyája marad. Nem kell azon csodálkozni, hogy két hölgy többet tett ezen alapvető értékek védelméért, mint sok férfi, végül is a Szabadságot és az Igazságszolgáltatást nők szokták megszemélyesíteni. Tehát nem véletlen és nem meglepő, hogy az uszélés propaganda nőgyűlölő támadásainak célpontjainak választották őket.

   Ami meglepő, az a szolidaritás hiánya azok részéről, akiknek a védelem első soraiban kellett volna állniuk. A politikában jelenlévő nők az egyik és az újságírók céhe a másik esetben. Míg az első esetben be vagyunk oltva bármiféle elvárás ellen, olyanokkal szemben, mint Elena Udrea vagy Renate Weber, és Monicanak egyedül kell majd cipelnie a politikai keresztjét, Andreea Pora esetében, a România liberă szerkesztőségének nevében kifejezzük teljes szolidaritásunkat a 22 folyóiratnál dolgozó kollégánk iránt és sajnáljuk a sajtószervezetek reakcióinak hiányát, melyek – amúgy – feleslegeseknek és irrelevánsaknak bizonyulnak, újabb lenézésre méltó példáját mutatva a barbarizálódásnak.

   De már nem elegendő az egyszerű „szolidaritás”. Gyakran olvashatnak egy Edmund Burke-nek tulajdonított idézetet, mely szerint „elég, ha a jó emberek nem tesznek semmit, hogy a Gonosz diadalmaskodjon”. De Burke nem éppen ezt mondta. Hanem valami ilyesmit: „Amikor a rossz emberek összegyűlnek, a jóknak össze kell fogniuk, különben egymás után fognak elbukni, egy kíméletlen és siralmas áldozat prédáiként”. És, úgy hisszük, ez jó figyelmeztetés úgy a még szabad sajtónak, mint ahogy Románia még szabad polgárainak is.