10 prioritás Románia számára a következő évtizedre

Oké, ezek mind jó és kívánatos lépések. De ki a jóisten fogja meglépni őket? A szavazatokért ölni tudó mioritikus politikusok?

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Republica oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség (is) adta.

2020 kritikus év abból a szemszögből nézve, hogy milyen jelzés ad Románia a következő évtized alatti fejlődésére vonatkozóan. A jelenlegi (ideiglenes) kormány jól kezdett és megoldotta az utóbbi években felhalmozódott gondok egy részét, de még nem vállal bátor forradalmi lépéseket, mert fél a szavazatvesztéstől. Meg kell változtatni a mentalitást, az elvesztett szavazatoktól való félelmet pedig az összes román szavazatának elnyerésére irányuló bátorsággal és törekvéssel kell helyettesíteni.

Jövőbe mutató és fenntartható lépésekre van szükségünk, melyek pozitív hatásai túllépnek a választási cikluson és a jelenlegi nemzedéken. Miért? Mert egy kizárólag rövid távú célokkal rendelkező kormányzat hosszú távon a csőd oka lesz!

A kormányzati tervek az utóbbi három évtizedben a politikai mandátum időszakára vonatkoztak,

keveseket érdekelt, mi marad utánuk! A többség a saját választóinak kormányzott, nem minden román számára. Egyik mandátum a másik után, a hosszú távú horizont az utóbbi három évtizedben felhalmozódott negatív hatásokat mutatja.

Folyamatosan csökken az aktív cégek száma, a bevételek egyre inkább a nagy cégeknél összpontosulnak, a középréteg vékonyodik, az aktív lakosságot (a magánszféra alkalmazottai) térdre kényszeríti az eltartottak szegmense (a nyugdíjasok és állami alkalmazottak száma), az állam tulajdonában lévő nagy cégek többsége minden évben óriási veszteségeket termelő fekete lyuk (a szakszervezetek szabják a játékszabályokat), az EU leggyengébb oktatási rendszerével rendelkezünk (az alulfinanszírozás és a jövőbe mutató tervek hiánya miatt), az (állami és közúti) infrastruktúra pedig katasztrofális!

Ilyen körülmények között, íme, 10 lépés, melyeket elengedhetetlennek tartok Románia közép-hosszú távú fejlődéséhez:

1. Az állami beruházások újraindítása és átláthatóságuk növelése:

autópályák, kórházak, sport és modern iskolák (sportinfrastruktúra és pénzügyi nevelés).

Hiába növelik az orvosok fizetését, ha nem helyesen strukturáltak (a beavatkozások számától és bonyolultságától függő kereset, csak államnak/magánszférának végzett munka, a kórházak korszerűsítése, tisztességes körülmények a pácienseknek, a szükséges felszerelések tisztességes áron történő beszerzése).

Az oktatásban megemelték a béreket és mit értünk el? A funkcionális analfabéták aránya 42 százalékra nőtt! Gyökeres változás kell az oktatási rendszerben a piaci igényhez való alkalmazkodással (pl.: a térség sajátosságainak megfelelő képzést nyújtó szakiskolák), a kötelező pénzügyi nevelés bevezetése, a gyakorlati képességek fejlesztése (nem logika nélküli magolás minden tantárgy esetében).

A sportnak, az oktatásnak, az egészségügynek és az infrastruktúrának országos prioritásoknak kell lenniük és ennek a költségvetésben is tükröződnie kell.

2. A Országos Helyi Fejlesztési Program (PNDL) csökkentése

(nyüzsögnek a bogarak a politikai barátoknak osztogatott szerződésekben) és az európai pénzek lehívásának növelése bürokráciacsökkentéssel és cégeknek nyújtott tanácsadásra szakosodott testülettel, proaktív agresszív kereskedelmi stratégiával (képzési és népszerűsítési események a kereskedelmi kamarákon keresztül).

Mindezek a beruházások tőkét igényelnek, Románia pedig az európai alapokból történő lehívások szégyenletes rátájával gúnyt űzött az ingyenesen hozzáférhető pénzekből. Itt egy agresszív vállalkozói programra van szükség e források megismertetésére, profi tanácsadásra, a bürokrácia csökkentésére és informatizálásra, népszerűsítési és tájékoztatási eseményekkel a vállalkozók körében.

3. Demográfiai szempontból az egyensúlyhiányok kényszerítenek térdre bennünket

és az I. pillér (az állami nyugdíjrendszer) maximum 15-20 éven belül csődbe jut!

Miért? Az adófizetők számának folyamatos csökkenése csődbe viszi az I. pillért, mely már nem tud majd a jövőbeni kötelezettségeknek megfelelni. A demográfiai előrejelzések szerint 2033-ban legalább 7 millió nyugdíjasunk lesz, a mai 5,2 millióhoz képest. A 70-es évekbeli rendeletesek (a terhesség-megszakítást megtiltó 770/1966. sz. rendelet) számának robbanásszerű növekedése a születésszámot csaknem 0,4 millió újszülöttel emelte meg abban az időszakban. A jelenlegi nyugdíjkorhatárt figyelemben véve (férfiaknál 65, nőknél 63 év), becslések szerint ezek közül nagyjából 1,8 millió megy majd nyugdíjba a 2030–2035-ös időszakban.

A jövőbeni nyugdíjak jelenlegi értéke („láthatatlan adósság”) 2021-re csaknem 600 milliárd euró lesz a nyugdíjpont 2019 és 2021 közötti megkétszerezése miatt. Óriási szám! Jóval több annál, amit a következő nemzedékek szenvedések (a nyugdíjkorhatár növelése, új adók és más hasonlók) nélkül fedezni tudnak.

Az állami nyugdíjrendszer gondját csak a következőkkel lehet kijavítani:

* a magán felhalmozási rendszer bátorítása (a II. pillérbe befizetett hozzájárulásoknak el kell érniük a legalább 6 százalékos szintet);

* a különleges nyugdíjakra kivetett pótadó és összehangolásuk a hozzájárulási elvvel, a nyugdíj és az állami fizetés halmozásának megszüntetése, a nyugdíjtörvény módosítása, hogy az őszre tervezett növeléseket a jelenlegi alaptól függően igazítsák ki, vagyis a kis nyugdíjakat emeljék meg, míg a már nagy nyugdíjak esetében az emelést halasszák el, vagy emeljék kisebb mértékben.

Hirdetés

Legyen világos: jövőre nem növelhetünk meg minden nyugdíjat 40 százalékkal anélkül, hogy levegőbe röpítenénk az állami költségvetést. A piac nem fog egy 6 százalékot meghaladó hiányt finanszírozni, vagy ha mégis, akkor óriási kamatokkal.

4. A közszféra reformja az alkalmazotti létszám átszabásával

és a bértáblázat teljesítménytől függő módosításával! Gyorsan (2020-ban) megvalósítható a túlméretezett állami apparátus (legalább 10 százalékos) csökkentése, az utóbbi 5 évben betöltött összes állás auditálásával!

Az utóbbi öt évben csaknem 200 000 fővel nőtt a közalkalmazottak száma!

Miért? Mert a közszférában 80 százalékkal többet lehet keresni, mint a magánszférában.

Megéri? Próbáljuk ki, hogy a havi kereset legalább negyede legyen mozgóbér, vagyis a fő teljesítménymutatóval (KPI) havonta értékelt teljesítmény alapján fizetett jutalom.

5. Demográfiai szempontból katasztrofális a helyzetünk!

A következőkön kell dolgoznunk: az emigrálás csökkentése (a munkaadóknak nyújtott adókedvezményekkel serkenthetjük a hazatérő románok alkalmazását); a születésszám növelése – elsősorban azoknak a családoknak az esetében kell serkentenünk a születésszámot, melyek bizonyítják, hogy képesek gondoskodni a gyermekek neveléséről (ezzel kapcsolatosan igazságos lépés gyermekszámtól függő adókedvezményekben részesíteni a szülők jövedelmét, egészen a gyermekek felnőtté válásáig, tehát, ha több adót fizettek, akkor azt jelenti, hogy a szóban forgó szülők dolgoztak és jelentősebb mértékű jövedelemre tettek szert, tehát bátorítani tudjuk a születésszámok növekedését a középosztály esetében, mely hozzáadott értéket biztosíthat a következő nemzedékeknek!).

6. A munkára kivetett adók csökkentése

(különösen a minimális szegmensen) és a tőkére kivetett adók növelése (különösen az osztalékok esetében, ezzel a tőke vállalkozásba történő visszaforgatását serkentve)!

Nagyon megadóztatjuk az alsó réteget (munka–alkalmazottak) és rendkívül kis mértékben a kapitalistákat (1-3% a mikróra és 5 százalék az osztalékra). Ez visszaszorítja majd a fekete munkát, a cégek fejlődését pedig a tőke visszaforgatása fogja serkenteni.

7. Adózási felelősség anticiklikus politikákkal és adóügyi kiszámíthatósággal.

Csak egy példa a kiszámíthatóságra – az utóbbi évtizedben tizenötször növelték a minimálbért. Minden alkalommal hasraütés-szerűen és nagyon rövid időre.

Már így is Romániában a legmagasabb a minimálbér az EU-ban az átlagbérhez viszonyítva. Ez azt jelenti, hogy az üzleti környezet nem tudta tartani a lépést ezekkel az emelésekkel és ennek több negatív hatása volt: a bér egy részét feketén fizetik ki (főleg akkor, ha az osztalékadó 5 százalék), csökken a befektetések aránya (romlik a versenyképesség), infláció van és nő a munkanélküliség a fiatalok körében (e téren Romániában a legmagasabb az arány az EU-ban)!

A minimálbér növelését fenntarthatósági mutatókkal (pl. infláció és termelékenység) kell összehangolni! Ami az anticiklikus adópolitikát illeti, ez többletek megvalósítását jelenti az expanziós időszakban (Románia az EU egyedüli országa, mely az utóbbi 30 évben sohasem volt képes közkiadásokat meghaladó bevételeket elérni) és deficiteket recessziós időszakban (közberuházások növelése az újraindításhoz). Ez nagyobb stabilitást biztosítana az üzleti környezet számára, mert csökken az illékonyság, illetve nem ingadozunk egyik szélsőségtől a másikig (potenciált meghaladó gazdasági növekedések, melyeket kemény megszorítások követnek a recesszióban). Egy ilyenfajta környezet kedvez a vállalkozói kedv fejlődéséhez és a cégek erősödéséhez, mert a kiszámíthatóság hosszabb távú kockázatok vállalását teszi lehetővé.

8. A feketegazdaság csökkentése

(Románia első helyezett az EU-ban ezen a téren, a feketegazdaság GDP-hez való viszonyulását tekintve). Ezt az adóhatóság (ANAF) digitalizálásával, bürokráciamentesítésével és megreformálásával lehet elérni! A nagy auditálási és adótanácsadási cégek szakértőit kellene az ANAF kulcspozícióiba kinevezni és hagyni kellene őket függetlenül, újonnan létrehozott csapatokkal végezni a dolgukat!

Bátorítani kell az elektronikus kereskedelmet és a bankkártyás kifizetéseket, mert ezzel csökkenthető a forgalomban lévő készpénz és csökken a feketegazdaság. Bátorítani kell az online kifizetéseket és vissza kell fogni a készpénzeseket! A feketegazdaság bűncselekmény (a közszolgáltatások túlméretezettek) és a tisztességtelen versenyhelyzet miatt elriasztja a befektetéseket és a vállalkozókat.

9. A veszteséges állami cégek átszervezése és fokozatos tőzsdére vitele.

Csak a CFR, a CEO, a Metrorex és a Tarom egymilliárd euróba kerül nekünk évente, amiből legalább 100 km autópályát lehetne megépíteni ugyanennyi idő alatt! 5-6 év alatt csak e cégek helyzetének megoldásával megkétszerezhetjük az autópályák hosszát. A fokozatos tőzsdére vitel, a depolitizálás, a korporatív menedzsment és a hosszú távra szóló korszerűsítési és versenyképesség-növelési célú beruházások kötelező lépések ezen a téren.

10. A tőkepiac fejlesztése és a vállalkozások bátorítása.

A tőkepiac a fentebb felsorolt lépések (a II. pillér növelése és fejlesztése, bizonyos állami cégek tőzsdére vitele a likviditás növelése érdekében, anticiklikus adópolitika az illékonyság csökkentésére és a kiszámíthatóság növelése a buy-and-hold hosszú távú befektetések támogatásában) nyomán fejlődhet.

Az üzleti környezetet az exportcégek támogatásával és a tőke cégbe történő visszaforgatásával lehet fejleszteni, az alapítási évtől függően differenciált osztalékadóval (az embrionális cégeket a nyereség visszaforgatásával kell növekedésre serkenteni)! Ezáltal áttérhetünk a fogyasztáson alapuló gazdasági növekedésről (#WageLedGrowth) a befektetések és kivitelen alapuló gazdasági növekedésre (#InvestmentLedGrowth és #ExportLedGrowth).

Minden üzlet és beszélnünk kell az üzletről.

A cégek fizetést adnak az alkalmazottaknak (amiből a háztartások adókat fizetnek, fogyasztanak, megtakarítanak és befektetnek). A cégek nyereséget generálnak és osztalékot fizetnek a tulajdonosoknak (akiket arra serkentenek, hogy azt további befektetésekre fordítsák). A cégek adót fizetnek (a bevételre, a nyereségre, az osztalékra, a járulékokra és így tovább), amiből az állam az infrastruktúrát és a közszolgáltatásokat biztosítja. Egy ország versenyképes üzleti környezet nélkül nem lehet nagy.

Hirdetés