A marosvásárhelyi polgármester-választás eredménye kétségtelenül a feltámadás lelki hasznaival ajándékozta meg a város – és nemcsak! – magyar lakosait. De az (ön)ünneplés rítusai hamar lefutnak, és ezért érdemes egy kicsit elgondolkodóbban is visszatekinteni a mögöttünk maradt csatatérre.
Köztudott, hogy Marosvásárhely konfliktus-potenciállal rendelkező „frontváros”, ahol két párhuzamos helyi társadalom épült, és ezek relatív azonos demográfiai súlya – na meg a város közelmúltja – erős etnikai keretek közé szorította a helyi politikai életet, a választási versenyt.
A felismerés, hogy ebből ki kell törni – legalábbis a politikai sikeresség érdekében – viszonylag hamar beláthatóvá vált: elkezdődtek a kísérletezgetések a polgármester-választások során. Közvetlenül a 2012-es választások előtt a vásárhelyi magyar gondolkodásban két alternatíva körvonalazódott.
Az egyik szerint az RMDSZ-nek újra kell teremtenie az „aranykorra” (a kilencvenes évek első felére) jellemző – mondanánk: frenetikus – támogatottságát, amihez új arcok kellenek, olyan személyek, akik hidat is képezhetnek az RMDSZ és a Vásárhelyen ekkor már erősnek tűnő EMNT és MPP felé. Vass Levente tűnt ekkor a egyik ilyen integratív személyiségnek.
A másik alternatíva szerint olyan független jelöltre volna szükség, akit a város mindkét közössége elfogad, vagyis aki le tudná bontani a választói preferenciáikat zárolva tartó „etnikai barikádokat” egy közös várospolgári jövő érdekében. Ezt a lehetőséget akkor Smaranda Enache személyisége ígérte.
Végül az RMDSZ kerülte meg az alternatívák közötti választást: Frunda Györgyöt jelölte, aki országos ismertségét próbálta meg helyi politikai győzelemmé konvertálni. Az eredményt ismerjük: győzött ismét Dorin Florea (kevéssel 50% felett), őt követte Frunda (37%), Smaranda Enache pedig mindössze 2,6%-ot kapott.
2016-ban világos volt, hogy – egyrészt – szükséges „egyesíteni” valamiképpen a pártok feletti etnikai szavazótáborokat, másrészt el kell érni, hogy a jelöltek a „másik” szavazótáborból is kapjanak szavazatokat. Ez „függetlenek” versenye – ekkor került szembe egymással az immár függetlenként induló Dorin Florea az ugyancsak függetlenként induló Soós Zoltánnal. Az ismert eredmény: Florea néhány (kb. 3) százalékkal győzött Soóssal szemben. Ugyanakkor új elképzelés jelent meg a vásárhelyi magyarok és románok közös – a várospolgárság definiálására összpontosító – megszólításában. Dan Mașca helyi pártja, a Szabad Emberek Pártja (POL) ugyanis már nem egy személyiség ismertségén és „integratív kisugárzásával” próbálta ezt elérni, hanem egy részletes helyi programon keresztül.
Ez volt tehát Soós Zoltán győzelmének előzménytörténete. A „függetlenség” – tetézve egy jól felépített várospolgári programmal – meghozta az eredményét az immár Florea nélküli mezőnyben.
Ami az elkövetkezendőkben az alapkérdés: mit tud tenni Soós ezzel a győzelemmel? Túlfeszíteni azt a kampányretorikát miszerint nem románok és magyarok, hanem marosvásárhelyiek vannak – a napi közpolitikai taposómalomban nem lehetséges. A városvezető minden lépése arra a mérlegre is kerül, hogy ezt most már a magyarokért-e, avagy románokért teszi. Ebben egyáltalán nem számít az, hogy az ügyek egy jó része (például az úthálózaté, a terelőúté stb.) közös, mert emellett tenni kell az „etnikai súllyal” felhalmozódott problémák (Rákóczi Líceum, kétnyelvű feliratok) tömkelegében is, és ez utóbbiak adnak szemüveget a közös ügyek értékeléséhez.
Mindazonáltal épp most, ebben az új egyensúlyteremtésben fordítható át előnybe Marosvásárhely „frontváros”-jellege, az etnikai ütközőzóna látszólag visszahúzó adottsága. Mert amennyiben sikeres lesz Marosvásárhely fejlesztése, lemaradásának a felszámolása és térségi növekedési pólus-szerepének a megerősödése, úgy válik legitimmé az az együttélési modell, amelyet – e fejlődéssel összekapcsolva – Soós Zoltán kialakíthat.
Az RMDSZ-nek van egy „nagyváros problémája”, az, hogy – amiként Székely István egy interjúban kifejtette – nem sikerült összehangolnia az „etnikai elvet” a modernizációs törekvésekkel. Ez a lehetőség most Soós Zoltánnak megadatik. És ehhez épp Marosvásárhely közelmúltja ad egy „láthatósági mellényt” a nagypolitika számára is, hiszen az ott történtek miatt valamiképpen kötelezőbbé válhat – talán – az odafigyelés az országos politika irányából.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?
Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.