Ó, mondd, te kit választanál? Nem politikust, erdmagyar költőt. Bár a kettő néha ugyanaz!
Na kérem. Az Erdélyi Figyelő (egy remek televíziós műsor a kolozsvári magyar tévében) ismét megszervezte a Versek versenyét, a Költészet Napja alkalmából. (Itt jegyezzük meg némi sajnálkozással: milyen kár, hogy prózaírók napja még nincs. Pedig van öngyi prózaírónk, nem is egy.)
Arról van szó, hogy irodalmi lapok szerkesztőinek javaslatai alapján összegyűlt 11 erdélyi magyar költő egy-egy verse. A verseket 11 színész mondta el kamerák előtt. Ezek a videók felkerültek az Erdélyi Figyelő Facebook-oldalára. És itt lehet szavazni a kedvencekre. Az ugyan furcsa, hogy ha a verszabáló olvasónak úgy tartja úri kedve, akár mind a 11 versre szavazhat. Mert, ugye, ez olyan, mintha 11 pártra voksolna valami választáson. Mindegy, a lényeg, hogy lehet szavazni. Jó versekre, kevésbé jókra, szabad elhatározás szerint.
Április 11-ig nyitva állnak a virtuális urnák. Nagy könnyebbség, hogy regisztrálni, borítékolni sem kell. Csak bökni a lájkot. A szavazók értékes könyvjutalmat kapnak (hm, ez lenne a választási baksis megfelelője?), a költők babért a levesbe. És mindenki jól jár.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
További vasárnapi hírek: a PSD nagyon udvarol az RMDSZ-nek, hogy támogassa Grindeanu kormányát, egy közvélemény-kutató pedig elmagyarázza, miért nincsenek az utóbbi időben politikai felmérések.
Villámcsapás ért egy tanárt a Bucsecs-hegységben, miközben egy 14 gyermekből álló csoporttal túrázott. A pedagógust eszméletlen állapotban találták meg a hegyimentők, majd hordágyon szállították le a hegyről.
Teljes zűrzavar közepette szállították el a Bihar megyében felszámolt illegális szociális létesítmények lakóit, közülük sok magyar rászoruló Olténiába került.
Elpusztult az a nagyméretű medve, amely egy hónapja jószágokat pusztított Balánbányán, és csütörtök hajnalban ismét visszatért egy portára. A vadászok rálőttek az agresszív állatra, amely elmenekült, de reggel a vérnyomok alapján megtalálták a tetemét.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.