// 2026. október 24., szombat // Salamon

// Nagyítás

// Archívum

Bevezetés a '80-as évekbe

A Főtér ajánlja

Szerző: szabot
2016. november 14., 22:32

Kalucsnival caplatunk beléjük, találkozunk a Szekuval, és ugyan nem ússzuk meg a gyomorgörcsöt, de hátha nem adjuk már tovább.

Ősbemutatót tart szerdán a Kolozsvári Állami Magyar Színház: a marosvásárhelyi születésű Dragomán György Kalucsni című darabját Visky András rendezésében láthatja először közönség. Méghozzá plexi által világosan: a sokkolóan valósághű díszletet, a '80-as évekbeli romániai lakásbelsőt egy plexifal választja el a nézőtértől a Stúdióteremben.

Mert az előadás bevezetés a '80-as évekbe, mégpedig múzeumszerű bevezetés, mondta Visky András a mai beharangozó sajtótájékoztatón: a fotografikus valószerűség közelít, a plexifal távolít a diktatúra mindennapjaitól, de nézőként körbevesz majd minket a '80-as évek hangja. A díszleten kívüli falakon Erdély szerte híres és / vagy hatalmi pozíciót betöltött szerkesztők – Gáll Ernő, Kántor Lajos, Cs. Gyimesi Éva, Könczei Ádám és Markó Béla – titkosszolgálati anyagát olvashatjuk faximile másolatban.

A Kalucsni főszereplője is egy erdélyi város helyi lapjának a szerkesztője, feleségével, lányával és édesanyjával él egy negyedik emeleti tömbházlakásban. A család saját boldogságát keresi, és a kivándorlásban véli megtalálni – de mit hajlandó feladni a boldogságért és a szabadságért a Szeku darálójában? A két házkutatás közötti családi mindennapok része az is, hogy a férj beleszeret a szekusezredes lányába, a szerelmi háromszög nagyon éles csúcsai pedig kikezdik ezt a világot – ismertette (tőle szokatlan módon) a darab alaphelyzetét Visky.

Fotók: Biró István

Az viszont egyáltalán nem szokatlan, hogy végérvényes válaszokat nem kapunk. A Kalucsni nem tézisdarab, a nézőnek is hozzá kell tennie a saját történetét, figyelmeztetett a rendező, de ettől még érthető lesz egy mai középiskolás számára is, aki még nem élt a '80-as években vagy diktatúrában.

Azért kell nyilvánosan és otthon is beszélnünk a '80-as évekről, hogy mit tettünk, hogyan éltünk akkoriban, hogy a mostani kamaszoknak ne kelljen hasonlót megélniük. Nagyon nem mindegy, milyen mintákat adunk át a gyerekeinknek: a szolgaság, a rabság, a megalázkodás mintáit ugyanúgy akaratlanul és tudattalan módon adjuk tovább, ahogy gyerekként, kamaszként belénk ivódtak a kommunista diktatúra utolsó évtizedében – mondta Visky András, akit leginkább az zavar, amilyen általánosságban szoktunk komcsizni, holott azok közül is, akik utálták a rendszert, nagyon sokan besúgtak. Ezt a saját, 1485 oldalas titkosszolgálati anyagából is tudja, amellyel túl későn kezdett el foglalkozni, vallotta be.

Hogy miért kell a személyes és a nyilvános térben is feldolgozni a '80-as éveket, a főszereplőt játszó Dimény Áron illusztrálta. Miközben egyik gyermeke rákérdezett a tárcsás telefonra, hogy az micsoda, bőven van rá esély, hogy másik gyermeke úgy fog voksolni a következő választásokon, hogy az akkori jelöltlistákon is szerepelnek majd olyanok, akik 1989 előtt hatalmi pozícióban súlyos döntéseket hoztak.

A '80-as években elsajátított reakcióink, viselkedésünk olyan normákra épül, amelyekre a diktatúra szocializált minket, mondta. Hajlamosak vagyunk indokolatlanul óvni magunkat, fejet hajtani, elhallgatni, nem megkérdőjelezni. Dimény Áron nagyon nem szeretné, ha ezt adnánk át a gyerekeinknek, ahhoz viszont a magunk számára is tisztázni kell ezt a csomagot, amit cipelünk magunkkal.

A tisztázáshoz látnunk kell a mindennapi ember és a hatalom szintjén is, hogyan működött az akkori rendszer, amelynek elnyomó mechanizmusa ha beindult, nem lehetett leállítani, ahogy a darabban maga a szekusezredes sem tudja leállítani – árulta el Visky András. Azt viszont már lekéstük, hogy a személyes tisztázás és feldolgozás társadalmi katarzishoz vezessen, véli a rendező.

Ha a szocializáció miatt veszélyes feldolgozatlanul hagyni a '80-as éveket, mit kérne számon a saját szülein? – kapta a kérdést Dimény Áron. Nem kéri számon, válaszolta a színész, de az egyetlen, amit számon kérhetne, az az, hogy ebből a kisebbség a diktatúrában helyzetből olyan patetikus masszát sikerült kavarni, amit azóta is megpróbálunk lenyomni a gyerekeink torkán, miközben őket ez már messze nem érdekli. Saját diktatúraélményeink kibeszélése nélkül viszont lezáratlan helyzetekbe fogunk folyton belefutni.

A díszletet az a képzőművész, Miklósi Dénes tervezte, aki most a Făclia és az Igazság napilapok 1960 és 1990 között készült sajtófotóinak gyűjteményén dolgozik (az online archívum itt böngészhető). Az előadás megvalósításában a rendező további alkotótársa Carmencita Brojboiu jelmeztervező, Lőrincz Ilona, a díszlet- és jelmeztervező asszisztense, valamint Veres Emőke munkatárs.

A szereposztás tagjai: Dimény Áron, Kézdi Imola, Sigmond Rita, Kali Andrea, Albert Csilla, Szűcs Ervin, Balla Szabolcs, Buzási András, Árus Péter, Orbán Attila, Fogarasi Alpár.

Az előadásra jegyek vásárolhatók online a jegymester.ro weboldalon, valamint a színház jegypénztárában (hétköznapokon 10-14 óra között, és előadások előtt másfél órával, tel.: 0264-431986).

Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// ez is érdekelheti

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen

Főtér

Különvélemény