A Román Akadémia elnöke szerint a Románok Országa 1000 éve létezik

És nem csak az ő fejében. A térképeken is.
Hirdetés

A Román Nemzeti Bank nem csak a pénzzel foglalkozik. Konferenciákat is szervez. Például a Cristian Popișteanu román történészről elnevezett történelmi és banki civilizációs (!) konferenciát. 1993 óta.

Az idei konferencia egyik jeles vendége maga Ioan-Aurel Pop volt, a Román Akadémia vadiúj elnöke, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem lemondani nem tudó rektora, a középkor történelmének eminens kutatója, nagyromán tudós, igazi „magyarbarát”, és egy szekus besúgóbotrány alanya.

Tényleg nem engedték távozni a rektori tisztségből: a BBTE szenátusa kedd délután megszavazta, hogy továbbra is Ioan-Aurel Pop maradjon az egyetem rektora. Ehhez kiegészítették az Egyetemi Chartát azzal, hogy a rektori tisztség nem összeférhetetlen azokkal az akadémiai, tudományos és kulturális tisztségekkel, amelyekre választják, és nem kinevezik a jelölteket. A 102 egyetemi szenátor közül 81 vett részt az ülésen, és 76-an szavazták meg a döntést.

Pop úr természetesen fel is szólalt, hiszen azért hívták oda. És a mioritikus szíveket igen melengető dolgokat mondott. Például: „Igaz, hogy későn alakultunk meg egységes nemzetállamként, de a Románok Országa már több mint ezer éve létezik a térképen és a lelkekben. Középkor-történészként (tudom – a szerk.), hogy a Románok Országának első elnevezései léteznek a kor kancelláriáiban használt nyelveken. Minden szaktörténész tudja ezt. Mi az országok országa lettünk, de román országaink körülbelül 1000 óta vannak. Amióta van német, francia és sok egyéb fajta ország is.”

Hangsúlyozzuk: amint maga Pop úr is mondta, az ő szakterülete a középkor története.

Hirdetés

Na de menjünk tovább. A rektor úr arról is beszélt, hogy sokak szerint Románia tökéletlen jelennel rendelkezik. Ebből pedig egyenesen az következik, hogy a múltban sem volt képes semmire. És innen ismét átadjuk a szót Pop úrnak: „A jelenlegi bizonytalan körülmények között azt mondják, nem kellene olyan diadalittas hangon beszélnünk a nagy egyesülés centenáriumáról, mert fiatal ország vagyunk. Tanuljuk meg, hol a helyünk. Fogadjuk el, hogy alig hét évtized alatt jöttünk létre, a múlt század közepétől (a történész feltehetően a 19. századra gondol – a szerk.) egészen 1918–1920-ig, és legyünk szerényebbek, mert történelmi léptékben kicsik vagyunk. Ez igaz, is, nem is.”

Hogy ezzel egész pontosan mire is gondolt a rektor úr, arról nem szól a fáma.

Hirdetés