Drukkolás a nemzeti traumáktól a bundáig

Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Hirdetés
Amíg a romániai futballbajnokság első osztályában, a Liga I-ben összesen 6 magyar focista játszik, addig a szlovákiai élvonalban az egész dunaszerdahelyi klub, az FC DAC 1904 a magyar identitásra és a minőségi focira építi a brandjét –derült ki péntek délután a sörudvarban, ahol két sportújságíró, Boros Miklós és Gazdag József mesélt arról, milyennek látszik a futball kisebbségi szemmel.
 
A szlovákiai bajnokságban is kevesebb felvidéki magyar játékos játszott, mint amennyit a lakosságarány indokolt volna, és olyan nem fordult elő, hogy közülük bárki visszautasítsa a szlovák válogatottságot. Mi több, gyakran az identitásuk sem volt mindig egyértelmű azoknak, akik bekerültek a szlovák válogatottba, tudtuk meg a kassai Gazdag Józseftől, aki futballfüggő, emellett a pozsonyi Pátria rádió munkatársa, és Révkomáromban él. Azt, hogy futballfüggő, könyvének a címe árulja el: az Egy futballfüggő naplójából kötetbe a felvidéki Új Szó Focitipp mellékletébe tíz éven át írt tárcáiból válogatott. 
 

Előbb volt drukker, és csak utána sportújságíró,

a szlovákiai, a magyarországi és a legfontosabb nyugat-európai bajnokságok minden részletével tisztában van, a sporttörténeti adatokat ugyanúgy a kisujjából rázta ki a beszélgetésen, ahogy Boros Miklós a romániai bajnokság száraz és szaftosabb részleteit.
 
Míg a csehszlovák bajnokságban több csapatnak is volt jelentősebb magyar szurkolótábora, a ’80-as években még Kassán is lehetett magyar szurkolást hallani, Szlovákia kiválása után és a magyarellenes retorika erősödésével ez megszűnt, és a felvidéki magyar drukkerek már csak a dunaszerdahelyi klubnak szurkolnak. 
 
Ezt két konkrét futballesemény váltotta ki: 1992-ben a pozsonyi Slovan–Fradi BEK-selejtezőn a kommandósok indok nélkül rárontottak a magyar Fradi-szurkolókra, Gazdag József szerint Meciar ezzel akart erőt demonstrálni a magyarokkal szemben, majd 2008-ban szintén indok nélkül rohamozták meg a magyar szurkolókat a rendőrök egy Slovan–DAC mérkőzésen. A rendőri vezetők akkor a magyar szurkolók provokációjára hivatkoztak, de erről máig nem mutattak be bizonyítékot, viszont betiltották a magyar zászló lengetését a mérkőzéseken, mesélte Gazdag. Bár Dunaszerdahelyen mindig magyarul szurkoltak, korábban semmilyen etnikai incidens sem történt a klubnál még a Slovan ellen vívott meccseken sem.
 
Boros Miklós és Gazdag József a Kolozsvári Magyar Napok sörudvarában
 
Boros Miklós és Gazdag József a Kolozsvári Magyar Napok sörudvarában | Fotók: Szabó Tünde
 
A DAC azért is lett közkedvelt, mert 1904 óta most először tudatos a magyar szál a klub koncepciójában: magyar tulajdonos irányítja, magyar cégek is támogatják, Magyarországról pedig médiatámogatást élvez: mérkőzéseit közvetíti az m4 sportcsatorna. Stadionja kezd zarándokhellyé válni – mondta Gazdag. Nagyon komoly szakmai munka folyik a klubnál, és amekkora az elhivatottságuk és a pénzügyi erejük, a csapatól 2-3 éven belül bajnokot faragnak – jósolta az újságíró.
 
Ezt a dunaszerdahelyi szurkolók azzal hálálják meg, hogy olyan hangulatot teremtenek a mérkőzéseken, amilyent Közép-Európában talán csak a Rapid Wien tábora tud, és az a jellemző, hogy a meccsek után megtapsolják ezért a DAC-drukkereket. A szlovák DAC-drukkerek pedig elfogadták a magyar szurkolást, amennyiben ez nem gyalázkodás és nem támadó nacionalizmus, Gazdag benyomása szerint a főbb rigmusokat már valószínűleg megtanulták magyarul.
 
A csapat csupa fiatal játékosból áll, akik közül négyen is szerepeltek most a nyári U21 Európa-bajnokságon, a hazai bajnokságban pedig négy forduló után egyelőre veretlen a csapat – bizakodott Gazdag. 
 

Nemzeti identitás kiváltotta incidens

viszont tört már ketté nagyon is ígéretes focistakarriereket. Gazdag József annak a felvidéki játékosnak a történetét vázolta, aki a ’66-os vébé előtt mutatkozott be a csehszlovák válogatottban. Annyira tehetséges volt, hogy a brazilokkal vívott selejtező után a brazil lapok azt írták, két Pelé játszott a pályán, egy fekete és egy fehér: Szikora György.
 
Valószínűleg nem tett jót, hogy később Szepesi egy mérkőzés közvetítésekor magyar gyereknek nevezte, de a magyar válogatottal vívott selejtezőn végképp elszabadultak az indulatok. A magyar csapat vezetett a félidőben, amikor az öltözőben rátámadtak Szikorára a csapattársai azzal, hogy biztos azért vezet a magyar válogatott, mert Szikora elárulta nekik a csehszlovák taktikát. A meccs után a futballista gyalázkodó levelek százait kapta, feleségét inzultálták a villamoson, autójának gumiját kiszúrták, őt pedig már nem vitték ki az 1970-es mexikói vébére, és soha többet nem hívták be a válogatottba.
 
A nemzeti traumák és az ilyen egyéni incidensek miatt sem azonosulnak a kisebbségi magyar szurkolók országuk válogatottjával, még ha Boros Miklós szerint az erdélyi fiatalok egy rétege szerette is egy időben Hagiékat, mert jól játszottak. Ilyen Szlovákiában nem igazán volt, mondta Gazdag, ő és kortársai a magyar válogatott meccseit nézték, nem a csehszlovákéit, és természetesen a magyaroknak szurkoltak. Mi több, a magyar válogatott hazai és külföldi meccseire újabban rendszeresen és szervezetten utaznak dunaszerdahelyi szurkolók.
 

Ami viszont nem függ a nemzeti identitástól, az a drukker elvárása, hogy tiszta futballt lásson.

Amióta 2011-12 körül kitört az óriási bundabotrány Magyarországon, és háttérinterjúkból számára is kiderült a bundázás ipari mérete, azóta nem követi különösebben se a magyar NB I-et, se a szlovákiai bajnokságot (a DAC kivételével), mesélte kiábrándultan Gazdag József, akit már nem tud lázba hozni a közép-európai foci. Felfoghatatlan számára, hogy a 70 vádlott közül senki se kapott letöltendőt, és az egykori, illetve a pár éve kirobbant botrányok szereplői szép lassan visszatérnek a pályákra és az edzői állásokba.

Hirdetés