Amikor a férfi szerel

Amikor a férfi szerel, csak az itt és most van, az Egyetlen Dolog: a szerelés. Hosszasan készül a férfi a szerelésre, sokaknál akár hónapokig tart a felkészülés fázisa. Mert szerelni csak lélekben kellőképpen megerősödve lehet. Ihlet kell hozzá, ráhangolódás, és tökéletes együtthatók: tér, idő és gyakran az sem árt, ha a csillagállás is megfelelő. Ezt nem értik meg a nők, hogy az nem úgy van, hogy csak kapjuk elő a szerszámot, szerelünk, és pakolunk el. Az úgy nem szerelés, az olcsó, férfiatlan, kiforratlan fusimunka. Hiába rugdalja a család a kábeleket, szitkozódik a lógó csap mellett, kerülgeti a két hete darabokban megérkezett IKEA-komódot, dugdossa a lyukba a kijáró kilincset, várja a csillár felfüggesztését. Nyugi, ti szikrát szóró szemű nők, az idő mindent meg fog oldani. És a szerelő férfi. Főleg.

Az Igazi Szerelés ugyanis a kellő testi és lelki ráhangolódás mellett komoly előtanulmányokat is igényel.

A dokumentáció többnyire internetes fórumok bújását jelenti, a folyamat – a férfi alaposságától függően – napokig, de akár hetekig is eltarthat. A dokumentálódás után a férfi gyakorta rájön, hogy nem tudja megszerelni a szerelni valót, mert nincsenek meg a kellő szerszámai. Ekkor újabb internetes adatgyűjtés kezdődik arról, hogy az illető szerszámok hol és milyen áron szerezhetők be, illetve milyet érdemes venni. Tudni kell, hogy általában a férfiú nem szeret szerszámokat kölcsönkérni, se kölcsönadni, ragaszkodik a tulajdonláshoz, mint az élet megannyi más területén, ugye. Nem közösködik, nohát.

Amennyiben nem tudja a kellő eszközöket megvásárolni, az alábbi folyamatnak lehetünk tanúi:

1. Kedvenc Szerelő Férfiúnk megpróbálja azokat a szerszámokat használni, amik otthon vannak.

Ügyes kelet-európai emberként rendszerint sikerül neki Valahogy Megoldani a Dolgot, ekkor viszont a környezetében élő nőnek a túlélésre kell berendezkednie. Ez azt jelenti, hogy segíteni kell az eszközök előkerítésében (Hová tetted a csillagcsavarhúzót? A múltkor még itt volt.), kézre adásában szerelés közben (Gyere légy szíves, fogd meg, húzd meg, add ide, tartsad, jó?), illetve a szerelés nyomainak eltakarításában (Jenő, ez a munka be van fejezve? S akkor a kicsi széket eltehetem, a port felseperhetem, az ujjnyomokat letörölhetem vízzel? Legalább a szerszámokat rakjad el te, mert megint nem fogod megtalálni.) Tapasztalt nő szerelés napjára nem tervez be más tennivalót, segíti élete párját a nehéz pillanatokban.

Emellett mindig fontos, hogy a nő acélos lélekkel el tudja viselni ama szitokszavak özönét, amelyek el fognak hangzani a szerszámkeresés pillanatától kezdődően. A szitkozódás, lázadóbb jellemeknél a káromkodás elmaradhatatlan, és mintegy percenként ismétlődő része a szerelésnek, e nélkül nem szerelés a szerelés. Egyes kutatások beszámolnak a Csendben Szerelő Férfiról, de tudni kell, hogy mindez csupán elvetemült tudósok életidegen fricskája könyvtárszobák mélyéről.

2. Kedvenc Szerelő Férfiúnk áthívja a szomszédot.

Ez már a végső fázis, amikor tényleg nem tudja megoldani egyedül. Kissé a megsemmisülés pillanatai ezek a hívó fél számára, amelynek feszültségét a tevékenység közbeni és utáni pálinkázással lehet a leghatékonyabban oldani. A gumipapucsot, focista rövidnadrágot és meztelen pocakot fedetlen mellekkel viselő (hidegebb időben kinyúlt macinaci lyukacsos hasra feszülő pólóval a trend) szomszéd rendszerint kissé lesajnáló vigyorral, kajánul érkezik az ő Szerszámával, amelyet csak ő tud használni. A szerszám használata közben elmondja, hogy mit hogy kell csinálni, és arról is beszámol, hogy ő mit tud. Rendszerint mindent tud, és mindent másképp tud. Ez eléggé megviseli Kedvenc Szerelő Férfiúnkat, de az eredmény és még két pohár pálinka végül is gyógyír a bajokra.

Függetlenül attól, hogy milyen jellegű és típusú szerelésnek vagyunk tanúi,

a munkavégzés közben az alábbi fázisok különíthetők el:

1. A szerszámok elővétele. Szitkozódás (rebellisek: káromkodás).
2. A szerelendő dolog felmérése. Szitkozódás (rebellisek: káromkodás). Kiderül, hogy sokkal nagyobb a baj.
3. Munkavégzés elkezdése. Emelt hangú szitkozódás (rebellisek: á, azt nem lehet leírni). A napnál is világosabb, hogy ezt a problémát nem lehet megoldani. Szét fog esni, el fog romlani, darabokra hullik, be fog következni, amitől mindig is tartottunk: a világvége. Ijedt nő próbál megnyugtató szavakat mondani. Szitkozódás, satöbbi.
4. Munkavégzés. Talán mégis meg lehet oldani a nagy bajt, ami még annál is nagyobb. Megoldások keresése. Többszöri újrapróbálkozás. A szerelendő tárgy környéke csatatérhez kezd hasonlítani. A nő a tegnap mosott fel ugyanott. Vita, szitk. stb.
5. Munkavégzés befejezése. Boldog, kisimult arcú férfi, megviselt nő. Hű, megmaradt két alkatrész, vajon honnan hiányzik? Szitk. Ijedten távozó nő. Alkatrészek helyére tevése vagy eltevése nehezebb napokra. Környezeti károk. Mohács. Isonzó. Dunkerque.
6. A Büszke Férfi. Ahogy én szerelek, nem szerel úgy senki. De tényleg. Megoldottam, anyukám, hát nem megoldottam? Milyen jól megy. Milyen jól néz ki. Mintha tiszta új lenne. Az élet szép. Csodás. Gyönyörű. És tényleg.