A Román Akadémia szerdán indította útjára az Információs Hadviselést Elemző és Stratégiai Kommunikációs Laboratóriumot (LARICS), melynek keretében egy Dan Dungaciu professzor által koordinált és a nemzetbiztonsági és kommunikációs területekhez közel álló több szakértőt is maguk között tudó kutatókból álló csoport fogja megvizsgálni azokat az üzeneteket és propagandastratégiákat, melyeket Oroszország, de ahogy arra Ioan Aurel Pop akadémikus rámutatott, Magyarország is alkalmaz a román és az európai térségben. A Román Akadémián tartott bemutatón felszólaló akadémikusok és szakértők Moszkvát tartják az információs hadviselés fő mozgatójának, míg Budapestet olyan közvetítőnek, mely

ugyanazokat a taktikákat használja az Erdélyre vonatkozó céljai érvényesítésére,

és rámutattak arra, hogy Románia mintha figyelmen kívül hagyná a tényt, hogy a propagandát egyre gyakrabban alkalmazzák háborús fegyverként, mely a legjobban olyan terepen működik, ahol a lakosság már nem bízik a vezetőkben és az intézményekben. A LARICS nem kíván szigorúan csak a „fake news”-forrásokra (ami amúgy még túl homályos és nehezen meghatározható fogalom) vagy az agresszív propagandára összpontosítani, hanem a „bizalmatlanság geopolitikáját” elemezné – azokat a társadalmi környezeteket, ahol ezek a leginkább meggyökeresedhetnek és ahol akut bizalmi és értékválság van, magyarázta Dan Dungaciu. Ezzel összefüggésben a Román Akadémia főtitkára, Victor Voicu akadémikus nyíltan a „putyini Oroszország” propagandájának agressziójáról beszélt, de az egészet összezagyválta, amikor nekiállt megvédeni az akadémikusok nagy vitát kiváltó nacionalista lépését, melyet pont ő kezdeményezett a múlt téli kormányellenes tüntetések idején és nekiállt egy állítólagos „román–román háborúra” hivatkozni, mely az Oroszország által gyakorolt információs hadviseléshez hasonlóan a BOR (Román Ortodox Egyház – a szerk.), az Akadémia, a hagyományos család, a román értékek, vagy akár Eminescu ellen is irányul. De az akadémikus nem magyarázta el, hogy ki állhat e „belső hibrid háború” mögött, csak annyit sugallt, hogy ez Oroszországnak használna és így beleillik a kontextusba.

A Román Akadémia létrehozta a LARICS-ot (Információs Hadviselést Elemző és Stratégiai Kommunikációs Laboratórium), mely a Román Akadémia Dan Dungaciu professzor által vezetett Ion I. C. Brătianu Politikatudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Intézet (ISPRI) koordinálásával működik. Az ebbe az akadémiai struktúrába bevont kutatók és szakértők a Románia és az Európai Unió ellen elsősorban

Oroszország és Magyarország által folytatott információs hadviselésben

használt módszerek és stratégiák elemzésével foglalkozik majd, különösen azokra a térségekre és környezetekre összpontosítva, ahol ezek a Romániát destabilizálni képes propagandaüzenetek a leginkább gyökeret verhetnek, vagyis ott, ahol a legalacsonyabb az intézményekbe és a vezetőkbe vetett bizalom, magyarázta Dan Dungaciu.

Dungaciu arról beszélt a Román Akadémia aulájában, hogy a LARICS kezdetben nem a „fake news”-okra (a propagandacélokra felhasználható álhírekre) fog összpontosítani, ahogy azt már sok más szervezet teszi az egész világon, egyszerűen azért nem, mert ez a fogalom egyelőre túlságosan ködös: „Mi két lépésben közelítenénk az információs hadviseléshez. Nem elsősorban a fake news-okkal foglalkoznánk, főleg azért, mert egyelőre nem tudjuk, hogy mit is jelent ez. Ha szó szerint vesszük, akkor több millió ember – muzulmánok, zsidók és sokan mások – számára Jézus születése is fake news. Ez annyira bonyolult kérdés, hogy inkább bele sem megyünk. Majd oda is eljutunk, de nem ezzel fogjuk kezdeni.”

A LARICS kezdetben a társadalmi környezetek és az intézményekkel és vezetőkkel szembeni bizalmatlanság mechanizmusaira fog összpontosítani, melyek alapján az információs hadviselés nemcsak Romániában, de az EU-ban is sikeres.

„Amivel kezdeni akarunk, az a társadalmak – a nemzeti, vagy az európai közösség – iránti bizalom.

Thomas elmélete szerint egy valóságosnak tekintett hamis valóság a következményei révén valóságossá válik. És ezt egy híressé vált példával ábrázolta – ha egy közösség megtudja, hogy egy bank csődbe megy és ez a hír hamis, de siet kivenni a megtakarításait a bankból, akkor a hír a következmények révén igazzá válik, abban az értelemben, hogy a bank valóban csődbe megy. Az információs hadviselésben a társadalmon belül terjedő hamis információk következményekkel járnak. Ez a Thomas elméletében szereplő hír, ha egy szilárd bankrendszerre vonatkozóan jelenik meg, melyben az emberek bíznak, akkor az emberek nem fogják másnap gyorsan kivenni a pénzüket a bankokból. Léteznie kell egy előzetes bizalmatlanságnak a pénzügyi rendszerrel szemben, hogy egy ilyenfajta szóbeszédnek hatása legyen. És ezzel kapcsolatosan kétfajta elemzés van: egyeseket az érdekli, hogy ki indította útjára a pénzügyi rendszer válságáról szóló hírt, bennünket viszont az a társadalmi környezet érdekel, mely megbízik a bankokban, vagy sem. Két síkot kell lefednünk, a túlzásba esés pedig káros: ha szigorúan csak a hamis híreket elindítókkal foglalkozunk, de nem értjük meg azt a környezetet, melyben elindítják a hírt, akkor lemaradunk a teljes kép legalább feléről, valószínűleg a fontosabb feléről. Ezért az intézményekkel szemben a kérdéses közösség társadalmi szövetén belül kialakult bizalmatlanság érdekel bennünket. Az intézményi bizalmatlanság egyenesen arányos az információs hadviselés hatékonyságával”, magyarázta Dan Dungaciu.

A Román Akadémia által a LARICS-ba bevont szakértők a nemzetbiztonsághoz, a kommunikációhoz közeli területekről származnak, de az akadémiai körökből és a sajtóból is. A bemutatkozó lap szerint a LARICS tagjai között van Cristian Diaconescu és Sergiu Celac volt külügyminiszterek, Dan Dungaciu professzor, Iulian Chifu professzor (volt nemzetbiztonsági ügyekért felelős elnöki tanácsadó), Antonia Colibăşanu elemző (a Stratfor elemzőügynökség volt alkalmazottja), Dan Dima (volt nemzetbiztonsági ügyekért felelős elnöki tanácsadó), Mihaela Nicola (a The Group kommunikációs ügynökség alapítója, mely egy bizonyos rebranding folyamatban a SRI-vel, a Román Hírszerző Szolgálattal is együttműködött), Bogdan Ficeac, Ion M. Ioniţă, George Damian, Marcela Tuscă és Valentin Buda újságírók (az utóbbi kettő Moldova Köztársaságból), George Scarlat volt diplomata és újságíró, Petrişor Peiu tanácsadó, de Darie Cristea, Tatiana Cojocari és Lucian Dumitrescu kutatók is.

„Nem tartom kevésnek azt az elgondolást, hogy a Román Akadémián belül legyen egy ilyen Laboratórium. Mert a világszinten tudatosult és egyértelművé tett

információs hadviselést Romániában politikai szempontból nem tartom elfogadottnak.

Az ilyenfajta információs hadviselés finanszírozása, az abban való részvétel a politikai vektorra tartozik. Romániában a politikai vektor hallgat ezzel kapcsolatban. E passzivitásra két magyarázat van: vagy a romániai politikai vektorban nem tudatosul a veszély és a hosszú távú sebezhetőség, vagy megvannak az okai a hallgatásának, ami rendkívül érdekes és bonyolult ügy lenne. Az egyik amerikai jégkorongozótól megkérdezték, hogy miként tud folyamatosan formában maradni. A következőt válaszolta: a többi jégkorongozóval ellentétben, akik állandóan odaszaladnak, ahol a korong van, én odaszaladok, ahol majd lesz a korong. Az információs hadviselés nagyon is kidolgozott, rugalmas, egyszerű és olcsó eszközökkel folytatott agressziós forma, melyekhez a polgárok, az intézmények, a kormányok is hozzáférhetnek”, magyarázta Cristian Diaconescu volt külügyminiszter, LARICS-tag is.

A Román Akadémia főtitkára: a putyini Oroszország információs hadviselésétől a BOR, az Akadémia és Eminescu elleni „román–román” háborúig

Victor Voicu akadémikus, az Akadémia főtitkára nyíltan arról a fenyegetésről beszélt, amit Oroszország jelent Romániára és az EU-ra nézve, melyet az információs hadviselés fegyvereivel és az FSZB által koordinált kremli „trollhadseregen” keresztül folytat, amibe Oroszország 7 millió dollárt fektetett be.

„Az egyes szomszédaink részéről megnyilvánuló agresszivitás potenciális veszélyt jelent mind Romániára, mind az EU nagylelkű projektjére. Naivak is lennénk, de nem vagyunk azok, ha azt hinnénk, hogy ezek a szomszédaink nem akarják az európai család dezintegrálását, hogy elérjék politikai és expanziós céljaikat – nem feltétlenül területi expanzióról beszélünk. Még akkor is, ha ezeknek a szomszédoknak a primitívsége – itt Putyin Oroszországára utalok –, mely a történelmi hagyománynak megfelelően még csak nem is álcázza diplomácia mögé a fegyveres fenyegetését – nem ez az utolsó kifejezés. Egy leplezett, jól szervezett, európai és globális terjesztésű és lefedettségű propagandáról van szó, melynek keretében álhírekkel, rágalmazásokkal, Putyin nagyságáról szóló propagandával manipulálják polgárok nagy tömegeit, támogatnak egyes jelölteket”, magyarázta Victor Voicu akadémikus (az eredeti szöveg rendkívül rossz, értelmiségihez méltatlan fogalmazású, a fordítás ezt csak részben tudja kijavítani – a szerk.).

Voicu arra is kitért, hogy miként ismertette az orosz propaganda a múlt télen lezajlott romániai kormányellenes tüntetéseket, eltorzítva azokat: „Az orosz sajtó a Győzelem (Victoriei) téren zajló tüntetésekkel kapcsolatosan, az orosz Külügyminisztérium rövid üzenetét átvéve kialakította azokat a célpontokat, melyekkel illusztrálható, hogy

mi történik abban az országban, mely arról álmodott, hogy egyesül a szomszédos országgal, Moldovával.

Az orosz propaganda jól irányzott és célzott volt. A kialakított célpontok e tüntetések erőszakossága volt (ami nem igaz), az ország megosztottsága (nem igaz), a román majdan, a gazdasági helyzet, az oroszellenes érzelmek, az EU nem támogatja Romániát, az a veszély, amit Románia jelent Oroszországra nézve. Nyilvánvaló különbség van az események valósága és az orosz propaganda között.”

Victor Voicu akadémikus nem szalasztotta el az alkalmat, hogy elítélje a Román Akadémia ellen a 2017 februárjában, a Grindeanu-kormány elleni nagyszabású tüntetések kellős közepén közzétett „kiáltvány” alkalmával indított támadást, mely kiáltványt nacionalistának és kormánypártinak értelmeztek, mert a tüntetéseket összefüggésbe hozta Románia és a jogállamiság destabilizálásának veszélyével. Különben utólag több aláíró és akadémikus elhatárolódott ettől a „kiáltványtól”. Voicu azonban szerdán egy „román–román háború” egyik epizódjának minősítette, melynek állítólag a BOR vagy a hagyományos család a célpontja, de nem pontosította, hogy ki állhatna egy ilyenfajta „háború” mögött – ugyanis ezek általában nem tartoznak Oroszország kedvenc célpontjai közzé, éppen ellenkezőleg.

„Figyelembe kellene vennünk a belső, román–román hibrid háborút is. Szeretnék szóba hozni néhány aspektust, melyekre a média is ki szokott térni – a Román Ortodox Egyház, a Román Akadémia, a hagyományos család, a román értékek, a múltbéli vagy élő kultúremberek, például Eminescu, a román nemzeti identitás ellen irányuló kampányok a médiában és az interneten. A román akadémikusok felhívására is láttam nem megfelelő agresszivitású reakciókat. Felmerül a kérdés: ezek az agresszív kampányok spontánok, vagy egy előzetes felkészülés alapján robbantják ki őket? Mi hajtja őket harcba? Ne feledkezzünk meg egyes pszeudo-véleményvezéreknek az akadémikusok üzenetére adott reakciójáról. Szerintük véleménybűnt követtünk el (…). Kitartóan igyekeznek kikényszeríteni a kisebbségek dominanciáját, típusuktól vagy relevanciájuktól függetlenül, az etnikai kisebbségeket is beleértve – Székelyföld statútuma megjelent a Hivatalos Közlönyben. Nem egyenlőséget akarnak kikényszeríteni, hanem a kisebbségek dominanciáját”, vélekedett Victor Voicu akadémikus.

Ioan Aurel Pop akadémikus arról beszélt, hogy Magyarország információs hadviselésben használt arzenáljával szemben az új nemzedékek tabula rasa agya áll

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora, Ioan Aurel Pop akadémikus rámutatott arra, hogy miközben ma a világokat „az igazság kritériumai mentén építik újra”, mely igazság mára attól függ, hogy mit gondol bárki jónak vagy rossznak, fennáll annak a veszélye, hogy olyan nemzedékek jönnek, melyeket ismerethiányuk miatt bármilyen információval bombázni lehet: „A mai befogadó több mint ami hajdanán a tabula rasa volt. Emlékeznek a szlogenre, hogy „nem ismeretek felhalmozására van szükség, hanem know how-ra”. Ami óriási lehetőséget teremt, ezen a világon minden kétélű: olyan nemzedékek jönnek, amelyeket – mivel nincsenek ismeretek felhalmozva a jelenleg létező legjobb számítógépben, vagyis az emberi agyban – bármivel bombázni lehet. Ha a kommunikátor tudja, hogyan tegye ezt intelligensen.”

Pop példaként számos olyan diskurzust és „igazságot” említett, melyeket Magyarország egy Románia ellen folytatott igazi „kommunikációs és tájékoztatási háborúban” alkalmaz. Miközben Románia arra készül, hogy 2018-ban a Nagy Egyesülés centenáriumának megünneplésére készül, Magyarország pedig létrehozott egy állami főosztályt (valójában az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoportjáról van szó – a szerk.) a mai Magyarország határait kijelölő Trianoni Szerződés centenáriumának 2020-as megszervezésére.

„Magyarország olyan ország, ahol egy jobboldali kormány szélsőjobbos együttműködésekkel erősíti identitását, de nem ez az egyetlen ország a térségben, mely így jár el, ugyanezt csinálják a csehek is, a szlovákok is, a lengyelek is. Jelenleg

olyan aspektusokat használnak fel, melyek Erdély identitására vonatkoznak –

az erdélyiséget és egy új ország történelmi alapokra történő felépítésének lehetőségét, Erdély autonóm fejedelemségének létezésére hivatkozva. Ezen gondolatok közül néhány megdöbbentett”, mutatott rá Ioan Aurel Pop, aki többet is felsorolt azok közül a fogalmak közül, melyeket Budapest egyre kitartóbban használ fel Romániával szemben ebben az „információs hadviselésben”:

– Az autonómiák történelmi alappal rendelkeznek és ezeket a nemzetállamon túlmenően kell hirdetni, de Magyarországon kívül, a történelmi Magyarország ugyanis szent föld, ez egy másik szlogen, mely megjelent és melyet politikailag fel kell éleszteni.

– A románok történelme új történelem, a románok a történelem nélküli népek közzé tartoznak, melyek részben a Habsburg monarchia, majd az osztrák-magyar kettős monarchia részét képezték.

– A vlach kifejezés nem a román szinonimája, amit gyakorlati szükségletek miatt a szomszédos Szerbia is kölcsönvett.

– Erdély nem Románia, mert kevesebb mint 100 éve Románia része, míg Magyarországnak egy egész történelmen keresztül a része volt, a történelmi kapcsolatok pedig erősebbek Magyarországgal, mint Romániával.

– A történelmi Magyarországon 1990 után általam figyelemmel kísért történelemtankönyvekben szereplő címek – bevezetés általános iskolás diákok számára: A történelmi Magyarország szent földje, ez volt az előszó, az egyik témának pedig a ’magyarok, a Kárpát-medence civilizátorai’ volt a címe.

– A Iancu de Hunedoara (Hunyadi János – a szerk.) helytelen, őt Ioannak kellene nevezni (románul – a szerk.), mert Ianoş volt. Ez teljesen hamis.

– A román kulturális életből egyesek az állami himnusz megváltoztatását kérik. Ezt ők (értsd: a magyarok – a szerk.) is átveszik, és azt mondják, hogy a himnuszt meg kell változtatni, mert a kultúránktól idegen személyiségekre hivatkozik, például az a részlet, hogy ’Mihai, Ştefan, Corvine’. A Corvinokat kellene kivenni a himnuszból, ők pedig azt állítják, hogy ezért kell megváltoztatni a himnuszt.

– Cluj-Napoca (Kolozsvár – a szerk.) város neve: egy bukaresti kolléga (Lucian Boia – a szerk.) egyik állásfoglalása alapján Magyarországon megjelent az az elképzelés, hogy a Napoca egy ceauşescui, 1974-ben kitalált kifejezés és el kellene távolítani. Ez egy több mint 2.000 éves kifejezés, már abból az időből is vannak forrásaink, amikor dák falu volt, majd Napoca lett, a legrégebbi municípium Románia területén, Hadrianus uralkodásának elején alapították és rendben vannak a papírjai. Ők a mi információink arzenáljából vesznek át, megcsonkítva és jól irányítva.

– Végül az, hogy az erdélyiek 1918-ban nem akarták az egyesülést. Ezt azonnal átvették és több idegen nyelvre is lefordították 2018-ra készülve, amikorra a németországi, franciaországi és az angolajkú államokbeli közvéleményt fel kell készíteni, hogy az Egyesülés aktusa az erdélyi román lakosok akarata ellenére történt”.

A kolozsvári rektor azt magyarázta, hogy ezeknek a propagandisztikus manipulálásoknak a kivédésére egyetlen megoldás van: „Mindezek a dolgok a nyilvánvaló ismerethiány, a töredékes olvasottság körülményei között nyernek körvonalat. Annak érdekében, hogy válaszolni tudjunk ezekre a kihívásokra, gondoznunk kell a legfontosabb tárgyat, ami a rendelkezésünkre áll, nevezetesen az emberi agyat. Ehhez komoly nevelésre, a nevelés iránti gondoskodásra van szükség, amivel mi, úgy tűnik, már nem rendelkezünk”.

A bizalmatlanság geopolitikája. Dan Dungaciu: Miért hatásos Európában az orosz propaganda, miközben Oroszországba képtelen behatolni a nyugati narratíva

Dan Dungaciu professzor azt magyarázta, hogy a LARICS kezdetben főleg a „bizalmatlanság geopolitikájára” fog összpontosítani, vagyis azokra a területekre, ahol kismértékű a társadalom bizalma: „Ha megnézzük ezeket a területeket, azt tapasztaljuk, hogy ott nagyon is lehetséges egy hatékony információs hadviselés. Közösségek, kiterjedt területek, mint például az EU, most egyfajta válságban vannak, melyet például abban is megnyilvánulni látunk, hogy Franciaországban a szavazók fele a szélsőségességet választotta. (…) Ez egy olyan kisülés, melyen keresztül egy mélyreható válság valamiképpen kitörhet. Az európaiak már nem bíznak a saját vezetőikben, innen fakad egyesek készsége, hogy elfogadjanak bizonyos üzeneteket. Nem azért szavaznak Le Pen asszonyra, mert az oroszok fizetik, hanem az oroszok azért fizetik Le Pen asszonyt, mert ők rá szavaznak. Európában a bizalom hiánya oda vezet, hogy ez a térség nyitottá válik az ilyenfajta behatolásokra.”

Dungaciu részletesen elmagyarázta, hogy miért olyan sikeres Oroszország Európában az információs hadviselés terén, de Romániában kevésbé, és miért nem lehetne Oroszország is hasonló típusú válasz célpontja Európa részéről, holott, ahogy azt Cristian Diaconescu volt külügyminiszter állította, nagyon nagy erő lenne egy ilyenfajta háborúban.

„Miért nem tudjuk megérteni, hogy egy gazdagabb, erősebb, tájékozottabb Nyugat nem működik az Orosz Föderáció számára? Oroszország ma pontosan ellentéte az 1989 előtti Romániának. Milyen volt akkor, miért hallgattuk mindnyájan szinte vallásos áhítattal a Szabad Európát, hogy Romániáról kapjunk információkat? Két alapvető feltétel létezett:

nem bíztunk a saját vezetőinkben, nem szerettük őket, és bíztunk a forrásban, a Nyugatban.

Ez rendkívül nyitottá tett minket. A mai Orosz Föderáció nem bízik a Nyugatban és szereti a vezetőit. Nem bízik a Nyugatban, bármit is mondana neki a Nyugat. És még mindig szereti a vezetőit, következésképpen bármilyen Orosz Föderáció felé küldött propagandaakció jelenleg hatástalan. (…) Amikor meginog a Putyinba vetett bizalom, akkor a lakosság nyitottabb lesz arra, hogy elfogadjon bizonyos nyugati üzeneteket. Amikor felmerül majd, hogy Putyin hibázik, vagy ezeknek a nyugatiaknak van igazuk, akkor Oroszország áthatolhatóvá válik az ilyenfajta üzenetek számára”, magyarázta Dan Dungaciu.

A LARICS koordinátora rámutatott arra, hogy Románia egyszerű ok miatt képes tartani magát ebben a háborúban, bár vannak kockázatok: „Az Orosz Föderációval és a nyíltan onnan érkező üzenetekkel szembeni bizalom hiánya a magyarázata annak, hogy az Orosz Föderáció inkább csak marginálisan képes behatolni a román sajtóba. De létezik a romániai társadalmi, politikai intézményekkel szembeni bizalmatlanság. Ez nem azt jelenti, hogy nem létezik, vagy nem fog létezni egy konfrontáció Oroszországgal. Közvetítőkön keresztül lesz ilyen. A következő években szembesülni fogunk az ilyenfajta csatával, melyben Budapestről és Moszkvából származó üzenetek is jelen lesznek.”

Az alcímeket a szerkesztőség adta.