Mit is mondott tulajdonképpen az amerikai nagykövet?

Interjút adott Hans Klemm amerikai nagykövet a news.ro hírügynökségnek. Habár az amerikaiak általában egyenesen fogalmaznak – még a diplomaták is – és Klemm sem túlzottan apropózgatott és célozgatott bizonyos témákban, szükségesnek látjuk lefordítani a szavait, különösen amit a küszöbön álló parlamenti választásokról és a majdani új kormányról, illetve a korrupcióellenes harcról mondott.

Idézőjelben Klemm mondatai, alattuk dőlt betűvel a „fordítás”:

„Valamivel több mint egy év telt el azóta, hogy Romániába érkeztem. Jelentős változásokkal tele év volt. Röviddel érkezésem után szörnyű tragédia történt, közeledünk a 2015. október végi Colectiv-tűzvész egyéves évfordulójához. Ez az eset kormányváltást idézett elő és azt, hogy az Egyesült Államoknak új partnere lett, az utóbbi egy évben pedig nagyon szorosan együtt dolgoztunk Dacian Cioloş kormányával a román–amerikai kapcsolatok megerősítésén.”

Washingtonban teljesen kiakadtak, amikor látták, hogy két évvel ezelőtt hiába nyertük meg Iohannisnak az elnökválasztást, az alulmaradt Victor Ponta nem akar elhúzni valami lakatlan szigetre és továbbra is ő a miniszterelnök. Ezért a Colectiv-tragédia nyomán kialakult utcai mozgolódások kiváló ürügyet szolgáltattak nekünk arra, hogy végre menesszük ezt az ostoba fajankót. Hála Istennek sikerült Iohannison keresztül egy ügyes pasast a kormányfői székbe ültetnünk, azóta is kiváló vele a kapcsolat, mindig felveszi a telefont, készségesen teljesíti minden kérésünket.

„Nagy sikereink voltak az együttműködésben. Nemrég elkezdtem mondogatni – nyilvánosan és magánbeszélgetésekben is –, hogy a román–amerikai kétoldalú és stratégiai kapcsolatok soha nem voltak ennyire jók, mint most.”

Beüzemeltük a deveselui rakétabázist, Románia megkapta a Lockheed-Martin által súlyos pénzen felújított F-16-osok egy részét és jön a többi is. A Bechtel megúszta az autópálya-affért különösebb probléma nélkül. Hogy a fenébe ne lenne minden tökéletes?

„Most, amikor országaink választások előtt állnak, az a feladatunk, hogy biztosítsuk kapcsolataink kedvező alakulását 2016-ban és a jövőben is.”

Hillary Clinton megnyeri az amerikai elnökválasztást. Romániában természetesen Iohannist, a PNL-t és Dacian Cioloşt támogatjuk. Eddig is rengeteg biztonsági tanácsadó, CIA-ügynök és tömegmanipulációban jártas szakember járkált a bukaresti intézményekbe, ezután is így lesz, ne féljenek. Megvédjük Önöket. Is.

„Gratulálok Iohannis elnök úrnak, hogy erőteljesen és folyamatosan támogatja a korrupcióellenes harcot. Gratulálok neki, hogy arra bátorítja a választókat és a pártokat, hogy egy feddhetetlen és hozzáértő kormányra bízzák az ország vezetését. Elsősorban azt üzenem a romániai szavazópolgároknak, hogy december 11-én menjenek el szavazni. Másodsorban arra biztatom őket, hogy feddhetetlen jelöltekre szavazzanak, akik hozzáértő kormányt alakítanak majd.”

Az a jó Iohannisban, hogy germán makacssággal és következetességgel ragaszkodik útmutatásaink minden betűjéhez. Nagyon jól csinálja, a DNA ezerrel pörög, hullanak a korrupt fejek, erről van szó! Másrészt Dacian Cioloşból kell kormányfőt csinálni, ezt világosan elmondtuk neki, és ha csak rajta múlik, akkor Cioloş alakít kormányt december 11. után. Már csak arra kell vigyáznunk, nehogy a Teleorman megyeiek masszívan beszavazzák a PSD-t a parlamentbe. Vagy ha mégis, akkor a PSD ellenében kell olyan koalíciót létrehoznunk, amely Cioloşt támogatja. Arról természetesen szó sem lehet, hogy Victor Ponta neve akár csak felmerüljön a kormányfői tisztség kapcsán. A jogerősen elítélt Liviu Dragnea üljön csak le a seggére, ne javasoljon ilyen marhaságokat.

„Laura Codruţa Kövesi DNA-főügyész csodálatraméltó munkát végzett. Néhány évvel ezelőtt az USA kitüntetést adományozott neki, Románia bátor női díjat kapott elképzeléseiért, ügyészi sikereiért és nagyon bátor korrupcióellenes erőfeszítéseiért. A DNA főügyészeként meglehetősen erős embereket juttatott börtönbe. Nem meglepő, hogy ezek után ellenségei is vannak.”

Kövesi a legjobb romániai emberünk. Kezdettől fogva jól dolgozik, rács mögé vágta a fél politikai gárdát és a velük összefonódott gazdasági-pénzügyi maffiát. Viorel Hrebenciuc a börtönben van, korábbi miniszterek futólépésben mennek a dutyiba, lefejeztük a focimaffiát és sorolhatnám. A legújabb húzás ez a Black Cube-ügy, számunkra teljesen világos, hogy kik állnak mögötte. De nem gond, a kémeket elkaptuk, még egy kicsit húzzuk a színjátékot, a vizsgálatokat, aztán mennek ők is a rács mögé. Băsescu persze hőbörög, úton-útfélen támadja Kövesit, mert lassan szabadlábon levő családtagok nélkül marad, de mi mondtuk neki annak idején, hogy nem kellene mocskosan játszani, mert megüti a bokáját. Mára természetesen elengedtük a kezét. Pedig jó alapanyag volt, jobb, mint Iohannis, de túl makacs, tengerész, na. Így utólag visszatekintve elismerem, hogy nem volt jó választás.

„[A melegházasság] érzékeny téma. Néhány évvel ezelőtt az amerikai legfelső bíróság megoldotta a melegházasság jogi problémáját, vagyis alkotmányellenesnek, törvénytelennek minősítette az azonos nemű párok polgári házasságának megtagadását. Ezért amerikaiként a világ minden részén támogatnom kell a melegházasságot. Végső soron Romániának magának kell döntenie ebben az ügyben, de Iohannis elnök úr ezzel kapcsolatos megszólalásai nagyon bátorítóak és meggyőzőek.”

Nem lesz semmiféle népszavazás a melegházasságról, hiába veri magát a földhöz a Koalíció a családért, mert Iohannis nem írja ki a referendumot, arra azért vigyázunk. Az alkotmány jól van így, ahogy most van, nem férfiról és nőről beszél, hanem házastársakról. Erre azért lehet építkezni. Hejj, micsoda paradicsomot csinálhatnánk Romániából, ha nem lenne az ortodoxia. Egyébként az volt az egyik elsőrendű szempont, amikor Iohannisből államfőt csináltunk, hogy nem ortodox vallású és kultúrájú, így immunis az egyházi zsarolásra. A melegházasság meg… csak ki kell várni, meglesz az is, dolgozunk rajta.

„Amerikai nagykövetként úgy érzem, kötelességem ellátogatni az ország minden részébe. Feleségemmel együtt megpróbálunk minél többet utazni Romániában. Mindenhol, ahová megyünk, találunk valami szépet”.

Igen, ellátogattam a Székelyföldre is. Hogyne látogattam volna, évtizedek óta próbálunk valami hosszú távú megoldást találni a román–magyar feszültségekre. Nem hiányzik nekünk, hogy itt, Putyin szomszédságában valami forrófejű zászlólengetők egymás torkának essenek. A Balkánon és nem is olyan régen Koszovóban megütöttük a bokánkat, de tanultunk belőle. Előbb volt Neptun, aztán jött Brassó Pojána, jöttek az amerikai „civil szervezetek” és próbáltak békíteni. Közben persze egymásnak adták a kilincset a mindenféle amerikai különmegbízottak, nyilvánosan vagy titokban egyeztettek a felekkel, jártak az intézményekhez, a kormányhoz stb. Én is azért mentem Antal Árpiékhoz, hogy kicsit nyugtatgassam őket, nem kell mindjárt az utcára vonulni székely zászlót lengetve és autonómiát követelve. Igen, persze, pózoltam a székely zászlóval, de hát ez amolyan gesztusféle, nem gondoltam volna, hogy a románok ennyire felkapják a vizet miatta. Még egyszer mondom: nyugi, nem lesz semmi gond, Uncle Sam vigyáz a világbékére. Arra kell odafigyelni, hogy majd Cioloş bevegye az RMDSZ-t a kormányba és akkor nem lesz semmi baj.