Klaus Iohannis elnök azt nyilatkozta, szomorú, mert a hatóságok szerdán megöltek egy medvét, mely nem tudni, miként, de három órán keresztül bolyongott Nagyszeben központjában, és emiatt egyértelmű eljárások kidolgozását kérte a „felesleges izgalmak” elkerülése érdekében. Iohannis polgármesterként már szembesült egyszer egy ilyen helyzettel. 2011-ben egy tigris szökött ki a polgármesteri hivatal által kezelt állatkertből, és szinte hasonló körülmények között ölték meg. Az altatás kudarcot vallott, a tigrist pedig szintén zűrzavar, pánik közepette lőtték le, de

Iohannis polgármester megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy a fenevad nem tépett szét senkit.

Akkor nem vetette fel az eljárások kérdését. A pénteken a falnál leterített medvét mutató drámai képektől eltérően, hat évvel ezelőtt teljesen elmaradtak a vértócsában heverő tigrises filmecskék.

Ha még alaposabban megvizsgáljuk a részleteket, akkor láthatjuk, hogy az elnök városában bolyongó vadállatok esetében alkalmazandó módszerek és eljárás tekintetében valójában nem nagyon változott semmi 2011 óta.

Nagyszeben alpolgármestere akkor, a tigrises incidens alkalmával azt mondta, hogy „jelenleg az altatólövedékes puskák hiányának gondjával szembesülünk, és azt kell megoldanunk, mert Nagyszebenben egyetlen ilyen fegyver rendelkezik engedéllyel”. Mit ír a helyi sajtó 2016-ban, a medve sikertelen elaltatása után? „Amikor a vadász lelőtte a medvét, a hatóságok állítása szerint néhány méterre voltak az állatkert állatorvosai is, de a létesítményen kívül. Az állatorvosoknál volt egy altatólövedékes fegyver, az egyetlen olyan, amelyik valamelyik megyei közintézmény birtokában van és tavaly is ezt használták egy medve elejtésére. Akkor az egyik nagyszebeni pincéjében talált medvét úgy fogták le, hogy nem kellett agyonlőni, csak elaltatták. De ezúttal már nem várták meg az állatorvosokat”, írja a helyi Turnul Sfatului kiadvány.

Más szóval, a 2011-es gond 2016-ban is fennáll.

És fennállt Iohannis polgármesteri mandátumának legalább három éve alatt. Úgy tűnik, hogy senki sem fáradozott azzal, hogy egyetlen puska helyett legyen legalább kettő az egész városban. Talán az egyik elromlik.

Az a legfontosabb aspektus, hogy akkor senki sem vetette fel az eljárások kérdését. Nem hallottam, hogy Klaus Iohannis polgármesterként azt mondta volna: jó emberek, mit teszünk legközelebb, ha újra elszabadul egy vadállat a városban? Ki lép közbe, hogyan, milyen módon, hogy többé ne keljen vadállatokat megölni feleslegesen? A tigris agyonlövése után az akkori polgármester mintha nem lett volna annyira szomorú, mint a mostani elnök.

Valami mégis megváltozott volna időközben? Valami lényeges: az, hogy a közvélemény most már közvetlenül végignézheti ezeket a kis városi drámákat, képeket, információkat terjeszthet és felháborodhat ezeken. Az emberek tűzbe jöttek a közösségi hálózatokon. A Facebookon tüntetést szerveztek a nagyszebeni főtérre. Következésképpen

az időközben elnökké lett volt polgármester reakciója is megváltozott:

„Elszomorított az incidens. Megdöbbenve néztem a felvételeket, melyeken egy medve sétál a városban és egyszerűen lelövik. Hogyan lehetséges, hogy miközben létezik ISU (Rendkívüli Helyzetek Felügyelősége – a szerk.), Helyi Rendőrség, összegyűl 50 üvöltöző ember és végül ahelyett, hogy közbelépett volna valaki a DSV-től (Egészségügyi-Állategészségügyi Igazgatóság – a szerk.), vagy az ISU-tól egy altatólövedékes puskával, valaki azt mondta, hogy lőjék le. (…) Nem voltam jelen, de a film alapján nekem úgy tűnt, hogy az állatot megijesztették és elmenekült. (…) Nem lett volna egyszerűbb (…), ha van két-három erre felkészült ember, akik pánikolás nélkül közbe tudtak volna lépni? Az izgalmat számításba kell venni, katasztrófák és terrorista cselekmények esetén is megjelenik a terror és a felesleges izgalmak elkerülése érdekében egyértelmű eljárásokra van szükség azok számára, akiknek közbe kell lépniük”, mondta csütörtökön Iohannis, az Építészeti Műegyetemen tartott A kockázatcsökkentés menedzselése katasztrófák idején című vitán, az Agerpres szerint.

Nyilvánvaló, hogy ilyenfajta helyzetekben egyértelmű eljárásra és valamivel nagyobb szervezettségre van szükség. A Nagyszebenben lelőtt medvével kapcsolatos helyi sajtóbeszámolók elég zavarosak. Egyesek szerint az állatorvosoknak már nem is volt alkalmuk kilőni az altatólövedéket, mások szerint mégis, csak elvétették.

Ettől függetlenül könnyen megállapíthatjuk, hogy legalább három esetben, amikor vadállatokat ártalmatlanítottak a városban, legalábbis ennyit jelentettek Nagyszebenből, a város egyetlen altatólövedékes fegyverének birtokosa is a helyszínre érkezett. A tigris esetében az altató nem használt és egy vadász a lelövése mellett döntött. Egy másik eltévedt medve esetében az altató használt és a medvét megmentették, a legutóbbi esetben pedig úgy tűnik, hogy elpuskázták.

Minden helyzet más, eltérő veszélyességi fokkal, melyek néha radikális megoldásokat igényelnek. A nagyszebeni esetnél a DSV hivatalos jelentése „176 kilogrammos, 160 centiméter hosszú, 70 centiméter marmagasságú, 5-6 éves barnamedvéről” szól.

Tehát

a medve nem egy ártalmatlan bocs, ahogy az az FB-n tévesen elterjedt.

A bármely útjába kerülő felnőttre vagy gyermekre potenciálisan veszélyes medve három órát rohangált a városban, iskolák mellett haladt el, átment a város kellős közepén található főtéren és végül egy udvaron ölték meg. Másképp is történhetett volna? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Szerencsés véletlen, hogy egyetlen ember sem sebesült vagy halt meg. De mi van, ha rossz véget lett volna, ha a vadászok nem lövik le? Nem szintén mi vetnénk a szemükre, hogy haboztak, hogy semmire sem voltak képesek?

Egyetlen „bears killed in city” keresés a Google-on több tucat nagyon eltérő esetet hoz elő a kanadai vagy amerikai sajtóból. Bármennyire világos eljárások lennének is ott, az esetek nem mindig végződnek happy enddel. Egyes esetekben a medvéket elaltatják és megmentik, más esetekben pedig rendőrök vagy vadászok lövik agyon őket azzal a magyarázattal, hogy az emberéletek védelme elsőbbséget élvez.

Ezek a helyzetek két szögesen ellentétes reakciót váltanak ki a közvéleményből.

Amikor agyonlőnek egy medvét, a közvélemény egy része felháborodik, bírálja a rendőrséget, alkalmatlansággal vádolja a hatóságokat és a meggyilkolt állattal érez empátiát. A másik fél megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy nem voltak áldozatok, senki sem halt meg és hogy az agyonlövés volt az egyetlen racionális megoldás. De mindezek az esetek a bennünk, civilizált emberekben lévő fenevadra emlékeztetnek minket. Élőhelyeket, ökoszisztémákat és egész fajokat pusztítunk el, hogy helyet csináljunk civilizációnknak, városainkkal, autópályáinkkal és gyárainkkal együtt.

A közösségi hálózatok korában ezeket a drámai jeleneteket általában lefilmezi valaki, majd a felvételek terjedni kezdenek és kiváltják azt a „felesleges izgalmat”, amiről Iohannis elnök beszél. Egyszerűen szerencséje volt, hogy hat évvel ezelőtt, amikor polgármester volt, senki sem filmezte le a tigris üldözését és meggyilkolását. A közösségi hálózatok sem voltak olyan erősek, mint ma. Különben már akkor eljárásokat követelt volna és nem várt volna öt évet, hogy elnökként felkapaszkodjon a „felesleges izgalmak” hullámára, rendet követelve egy olyan káoszban, mely polgármesterként nem igazán zavarta.

Valójában a közbelépési mód elég standardizáltnak tűnik: minden alkalommal megjelennek az állatorvosok az altatólövedékkel, mozgósítják az ISU-t, a rendőrséget, a vadászokat, a vadállat pedig aszerint pusztul el vagy marad meg, hogy mennyire szerencsés és milyen veszélyes volt a helyzet. Következésképpen, jelen esetben nem tartom túl ihletettnek Iohannis elnök közbelépését. Sokkal inkább tűnik opportunistának és a közvélemény zajosabb részével egyetértőnek, de ez nagyon könnyen ellene fordulhat majd.

Az alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó forrása: masapresei.ro