Már egy ideje figyelemmel követem a Szamos kolozsvári – különösen a belvárosi és Dónát negyedbeli – szakaszának szennyezettségét, melyről gyakran lehet olvasni a helyi sajtóban is. Pillepalackot, nejlonszatyrot, háztartási hulladékot, sőt nagyobb bútordarabokat és építkezési törmeléket is láttam már úszni a víz felszínén, vagy megtelepedni a meder alján. Arra is volt példa, hogy állattetem akadt fenn az amúgy is élettelen faágak kis szigeteket alkotó hordalékán, fintorogva kerülgették a hattyúk, vadkacsák.

A sajtó és a lakosság nyomására (nehezen tudom ugyanis elképzelni, hogy maguktól intézkedtek az illetékesek) fél év alatt már kétszer is szemtanúja voltam, ahogy gumicsónakokkal a vízügyis megbízottak begyűjtik a sporttelep mentén a folyót piszkító, és több traktorutánfutót is megtöltő szemetet, de az valahogy mindig újratermelődik. Elég rövid idő alatt. Persze, nem biztos, hogy a kolozsváriak dobják bele a szemetet, valószínű, hogy más települések szemetét (is) ide hordja a folyó. De ez nem mentség.

A jelenség sokakat foglalkoztat, ezt igazolja a magyar színház sétatéri épülete mellett a napokban lefotózott többnyelvű tábla is, mely arra figyelmeztet: a halak nem esznek szemetet. Tényleg nem!