Negyedik éve izgulós-családias-ünnepi Kolozsváron a magyar kultúra napja: az RMDSZ január 22-én adja át az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjakat annak az írónak-költőnek, képzőművésznek és előadóművésznek, aki nemcsak hogy még él, de miattuk érezhetjük, mi is élünk, sőt lubickolunk az erdélyi magyar kultúrában. Formálisan: akik az erdélyi magyar kultúra átörökítéséhez, megismertetéséhez kiemelt módon hozzájárulnak.
Idén a díjat Fekete Vince költő, Onucsán Miklós képzőművész és Molnár Levente színész kapta, lőtte le az izgalmakat mindjárt második mondatával az est konferansziéja és fő laudáció-felolvasója, Kézdi Imola színésznő. Azt már korábban tudtuk, hogy az idén másodjára adományozott életműdíjat Egyed Ákos történész kapja.
Fekete Vince, Onucsán Miklós és Molnár Levente
Az elzárkózás csak a megőrzésnek, a konzerválásnak kedvezett, annak is csak ideiglenesen, de nem új értékek létrehozásának – mondta Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, aki nem szeretné, hogy az erdélyi magyar kultúra csak skanzenként létezzen.
„Bár ma gyakran lehet olyan érzése az embernek – ha világunk folyamatait nézi –, hogy az elzárkózást kellene helyes útnak tekintenie, hogy gondolkodás nélkül el kell fogadnia azt, amit készen kap, hogy nem kell kérdeznie, hogy nem lehetnek dilemmái” – jegyezte meg köszöntőbeszédében, de szerinte az élő kultúra folyamatosan kérdez, rákérdez a világunkra, és bátran kísérletezik.
Ehhez nyitottság szükséges, amely szerinte mindig is jellemezte az erdélyi kultúrát, amely a sokszínűséget részesítette előnyben, mert nem a vagy-vagy, hanem az is-is kérdéseit teszi fel. Ezért Kelemen úgy véli, itt toleránsnak lenni nem gyengeséget, inkább bátorságot jelentett, és annak ismeretét, hol szabjuk meg a tolerancia határait: ott, ahol a nyitottság az intoleranciával találkozik.
Kisebbségi létben szerinte egyszerre luxus és öngyilkosság, ha pusztán bezárkózunk hagyományainkba és értékeinkbe, mert egy kultúra nemcsak úgy szűnhet meg, hogy kihal a közösség, hanem úgy is, ha elfelejt kérdezni, kísérletezni, és minden szentenciát elfogad.
Kelemen Hunor és Fekete Vince
A ma este díjazottjai egyáltalán nem arról híresek, hogy elfogadnák a szentenciákat. Fekete Vince 2015-ben megjelent, válogatott és legújabb verseit tartalmazó kötetéből, a Vak visszhangból kiderül, hogyan lesz egy nagyon jó költészetből nagy költészet, idézte Kemény Istvánt laudációjában Lövétei Lázár László.
Onucsán Miklóst a „rejtett nemzedék” olyan tagjaként jellemezte Angel Judit, aki következetesen követte a maga számára még a ’80-as években kijelölt konceptualista irányt, 1989 előtt sem kereste a kompromisszumot a politikával vagy annak kegyeit, mert nem érdekelte, és a rendszer sem akaszkodott rá.
Ha valaki még nem ismerte volna Molnár Levente ragadványnevét, hogy ő Kecske, akkor most megtudhatta Dimény Áron laudációjából azzal együtt, hogy kollégája miért érzi találónak a nevet. Mert Molnár Levente nemcsak a Cannes-i nagydíjat és Aranyglóbuszt kapott film, a Saul fia egyik fontos szerepét alakítja, amikor épp nem a kolozsvári magyar színház deszkáin játszik, hanem nagy kedvvel ugrál kamera mögötti szerepekben is. Fesztiválokat szervez, castingol, forgatási helyszínt vagy statisztákat szervez, kollégáknak segít eligazodni szerződések szövevényeiben, és miközben fizikailag mindenhol ott van, alkotói szelleme is nyughatatlan, árulta el Dimény Áron szövege.
Kelemen Hunor átadja az életműdíjat Egyed Ákos történészprofesszornak
Közép- és Kelet Európa nem az a hely és kultúra, ahol az életet el tudnánk választani a műtől, itt a kiemelkedő alkotói, kutatói teljesítmény szinte mindig hozza magával a közösségi felelősségvállalást – köszöntötte Egyed Ákos történészt Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke. Az életműdíjat ugyanis az RMDSZ a Kós Károly és a Communitas Alapítvánnyal együtt adományozza.
Markó Bélát és Takács Csabát épp Ákos bácsi szórakoztatja ennyire azzal, hogy most már tudja, mi az az életmű: jól meg kell öregedni hozzá.
Egyed Ákos nagyon sok szinten kutatta és írta meg a székelység történetét saját szülőfaluja, a háromszéki Bodos monográfiájától a Székelyföld társadalom- és gazdaságtörténetéig, derült ki Sipos Gábor laudációjából. Nagy témája az 1848-49-es szabadságharc székelyföldi történései nemcsak katonai szempontból, hanem szélesebb kontextusban.
Szakkutatói munkája mellett rengeteg cikket írt napi- és hetilapokba is, 2002 és 2010 között pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke volt. Elnöksége idején kezdték szervezni és vált hagyománnyá a Magyar Tudomány Napja Erdélyben konferenciasorozat minden évben november 23., az EME születésnapja körül.
A 87 éves tudós és tudományszervező Egyed Ákost a Kaszinó termét megtöltő közönség vastapssal köszöntötte.
A díjazások és laudációk után AG Weinberger blues-zenész lépett fel zenekarával. Olyan váradi zsidó gyerekként konferálta fel magát, aki magyarul beszél és angolul énekel. Az erdélyi magyar kultúra termékeként tekint magára, ezzel válaszolta meg saját kérdését, hogy mit is keres itt, majd a húrok közé csapott.
Blues után állófogadással állt a bál a Kaszinóban: így bulizott ma az erdélyi magyar kortárs kultúra a teleholdnál.