Ha nincs regionális identitás, nincs nemzet. Kemény szöveg, Tudor Duică tollából.
A történelmét nem ismerő nép olyan, mint a szüleit nem ismerő gyermek, mondta Nicolae Iorga.
Hozzátenném, hogy egy hagyományait elfelejtő és identitását elvesztő nép nagyon könnyen vezethetővé és manipulálhatóvá válik.
Mi, románok, nagyjából ebben a helyzetben vagyunk…
mely nem hagyományainkon és igazi történelmünkön alapul, hanem a politikusok és az egyház által kitalált vagy meghamisított kliséken, melyek figyelmen kívül hagyják a nemzet valódi lényegét, helyi és regionális identitásait…
Voltaképpen Románia szinte minden megyéjében vannak ilyenfajta ősi identitással, különböző hagyományokkal, változatos mentalitásokkal rendelkező övezetek, régiók, földek, tartományok.
Mondok néhány Erdélyen kívüli példát is.
Ott van, mondjuk, Vâlcea, ahol az emberek nagyon különböznek az olténiaiaktól. Valójában egy részük nem is számít olténiainak, mert az Olt bal partján él. De a kimondottan Olténiában élők között is vannak olyanok, akiknek más hagyományaik vannak és másmilyenek, mint a hagyományos olténiaiak. Hasonló a helyzet Loviştea-földön, aztán a Hegyaljai Olténiában – Vâlceától Gorj vagy Mehedinţi megyéig –, ahol szintén úgy érzi az ember, ez a hely bárhol lehet, csak Olténiában nem…
Ez Erdélyben, a Partiumban, vagy a Bánságban nyilvánvalóbb, ám Olténiában, Moldvában, Dobrudzsában, Bukovinában, de még Munténiában is jelen van.
A román állam politikája, sajnos, szinte állandóan ellenségesen viszonyult ezekhez a hagyományos közösségekhez, melyekben az általa kívánt célokat akadályozó nagy veszélyt látott. Ami nem volt más, mint egy homogén állam létrehozása, 99 százaléknyi ortodox románnal, azonos és személyiség nélküli, hagyományoktól, ősöktől, a történelmüktől elszakított emberekkel…
Amíg nem fogjuk fel, hogy ahhoz, hogy jó románok, jó román állampolgárok legyünk, etnikumtól vagy vallástól függetlenül, előbb önmagunkat kell újra felfedeznünk erdélyiként, máramarosiként, bukovinaiként, dobrudzsaiként, mócként, bánságiként, musceliként, csángóként, olténiaiként, munténiaiként, moldvaiként, partiumiként, erdőelviként, fogarasiként, szatmáriként és így tovább. Addig nem tudunk majd továbblépni…
Ugyanúgy, ahogy azt a székelyek teszik, vagy a szászok (még a diaszpórából is, és ettől nem szeretik kevésbé Erdélyt és Romániát, ellenkezőleg), vagy ahogy a bukovinaiak és az erdélyiek jelentős része tenni kezdte.
Ahogy azt egyre több magyar, rutén, szlovák és újabban cigány is teszi, egyes erdélyi falvakban.
Amikor ezt felfogjuk, akkor újra normális, toleráns és alkotó energiákkal teli nép leszünk. Ha nem fogjuk fel, akkor a jelenlegi Románia nem fog többé létezni.
Kegyetlen dolgokat mondok, de biztosíthatom önöket, hogy
Még akkor sem, ha egyesek a világ közepének képzelik magukat és minden nap telefröcsögik az összes elérhető újságot és tévét…
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
További vasárnapi hírek: a PSD nagyon udvarol az RMDSZ-nek, hogy támogassa Grindeanu kormányát, egy közvélemény-kutató pedig elmagyarázza, miért nincsenek az utóbbi időben politikai felmérések.
Villámcsapás ért egy tanárt a Bucsecs-hegységben, miközben egy 14 gyermekből álló csoporttal túrázott. A pedagógust eszméletlen állapotban találták meg a hegyimentők, majd hordágyon szállították le a hegyről.
Teljes zűrzavar közepette szállították el a Bihar megyében felszámolt illegális szociális létesítmények lakóit, közülük sok magyar rászoruló Olténiába került.
Elpusztult az a nagyméretű medve, amely egy hónapja jószágokat pusztított Balánbányán, és csütörtök hajnalban ismét visszatért egy portára. A vadászok rálőttek az agresszív állatra, amely elmenekült, de reggel a vérnyomok alapján megtalálták a tetemét.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.