Volt ott minden: lövöldözés, akadályfutás, harapós kutyák, kórházba került rendőrök.
Talán még a legelvetemültebb forgatókönyvírónak sem jutna eszébe egy olyan sztori, ami élesben lejátszódott csütörtökön a jilavai börtönben és a környékén. A tragikomikus történet onnan indult, hogy egy rabnak épp az őrségváltás pillanatában sikerült megszöknie – ehhez át kellett másznia néhány méretes kerítésen.
A jelenetet csak a kapus vette észre, aki több figyelmeztető lövést is leadott, de hősünk eltűnt a környékbeli házak között. Néhány pillanattal később azonban megállították az utcán járőröző rendőrök, akik nyilván nem tudhatták, kivel van dolguk. A férfi persze nem tudta igazolni magát és úgy döntött, hogy kereket old. A rendőrök utána eredtek, de itt kezdtek bonyolódni a dolgok.
Az történt ugyanis, hogy a főszereplőnk beugrott egy ócskavastelep udvarára, ahol rátámadtak az őrkutyák. Valahogy sikerült megúsznia a nagy küzdelmet – a véres kabátját az udvaron is hagyta –, az őt követő rendőrök azonban sokkal, de sokkal rosszabbul jártak: mindketten harapott sebekkel kerültek a sürgősségre. A rab pedig eltűnt, azóta sem találják.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
A helyszínen szörnyethalt az az 54 éves férfi, akit Gyimesfelsőlok területén ütött el egy személygépkocsi – tájékoztatott a Hargita megyei rendőrség.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.