Volt ott minden: lövöldözés, akadályfutás, harapós kutyák, kórházba került rendőrök.
Talán még a legelvetemültebb forgatókönyvírónak sem jutna eszébe egy olyan sztori, ami élesben lejátszódott csütörtökön a jilavai börtönben és a környékén. A tragikomikus történet onnan indult, hogy egy rabnak épp az őrségváltás pillanatában sikerült megszöknie – ehhez át kellett másznia néhány méretes kerítésen.
A jelenetet csak a kapus vette észre, aki több figyelmeztető lövést is leadott, de hősünk eltűnt a környékbeli házak között. Néhány pillanattal később azonban megállították az utcán járőröző rendőrök, akik nyilván nem tudhatták, kivel van dolguk. A férfi persze nem tudta igazolni magát és úgy döntött, hogy kereket old. A rendőrök utána eredtek, de itt kezdtek bonyolódni a dolgok.
Az történt ugyanis, hogy a főszereplőnk beugrott egy ócskavastelep udvarára, ahol rátámadtak az őrkutyák. Valahogy sikerült megúsznia a nagy küzdelmet – a véres kabátját az udvaron is hagyta –, az őt követő rendőrök azonban sokkal, de sokkal rosszabbul jártak: mindketten harapott sebekkel kerültek a sürgősségre. A rab pedig eltűnt, azóta sem találják.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.