Jó kérdés, főleg így karácsony előtt. A kolozsvári multikulturalitás jegyében.
Kolozsvár központjában nemrég megjelent néhány tábla, amilyen a képen is látható. A kincses városra teljes mértékben jellemző módon, több nyelven. Van ott magyar, angol, német, francia nyelvű tábla. És rajtuk a nagy kérdés: Mire vágysz, mielőtt meghalsz? És a válaszok természetesen záporozni kezdtek.
A szokásos „szeretném megtalálni életem párját vagy az igaz szerelmet” típusú vágyakon kívül ott vannak a gyakorlatiasabbak is, például, ki hinné, jó páran szeretnének meggazdagodni, illetve híres emberré válni. De vannak olyan kedves emberek is, akik szeretnének dédnagyapák lenni, másokat megölelni, szeretetet hirdetni a világon és más hasonlókat.
Persze vannak furább ízlésűek, akik szeretnének találkozni egy szerzetessel, megkapni Liviu Dragneát karácsonyi ajándék gyanánt, vagy éppen meghalni... mielőtt meghalnának. Meg a morcosok, akik a Real Madridot szidják. Érdekes, a Barcelona csapatát szidalmazó feliratot nem találtunk.
Aztán ott vannak a furább népek is, akik például szeretnének láncfűrésszel megkergetni valakit. Vagy egy jó kis ortodox orgiát. Vagy intim kapcsolatba lépni valaki másnak az édesanyjával.
És folytathatnánk a sort, mert nagyon hosszú, és állandóan gyarapszik. Mert az ember vágyainak nincsenek határai.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Grand Trianon kastélyban azt a békeszerződést, amely alapjaiban formálta át Magyarország sorsát. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Köő Artúr történészt, Trianon-kutatót kérdeztük.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.