Egy ünnepi könyvvásár hétköznapjai

A trianoni június 4-én, a kolozsvári Fogoly utcában (óóó, magyar sors) kezdődött az 5. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét.

Nem a megnyitón fotóztunk, mert az úgysem tükrözi a valóságot, azon ugyanis sokkal többen vannak, mint máskor, és nem is feltétlenül a könyvvásár miatt jönnek el. Meg aztán inkább arra voltunk kíváncsiak, hogyan zajlanak egy könyvhét hétköznapjai, amikor sem politikusi beszédek, sem egyéb oda nem illő elemek nem zavarják a békés böngészgetést. Mert egy könyvvásárnak mégis csak ez lenne a célja, ugyebár.

Rögtön a bejáratnál értesít a plakát (magyarul: rollup), hogy ez itt a Perspektíva, ami egy másik szemszöget kínál. Értelemszerűen fotóztunk egyet, hogy hallám, másik-e a szemszög.

Azt hittük, ha nem is tömött sorokban, de azért vonulgat a könyvszerető közönség, hogy nézegesse, vásárolgassa a napi betevő betűadagot. Az a helyzet, hogy nem nagyon volt vonulgatás, pedig a hétvégekezdő péntek délután alkalmas lenne rá.

Az is eszünkbe jutott, hogy talán már mindenki jól bevásárolt, és a kolozsvári tömegközlekedéssel utazik éppen, mivel a városháza bejelentette, hogy ingyen utazhat, aki olvas a buszon.

Könyvvásárokon az az izgalmas, hogy egészen érdekes egymás mellé kerüléseket lehet észrevenni. Itt például két reménytelenül kisebbségi kordokumentum közé szorult be Szántai kolléga legfrissebb kötete. (Nem azért fotóztuk, mert kolléga... vagyis hát azért is).

„A máglyák azért vannak, hogy világítsanak az élet kanyargós barlangjáratának sötét útvesztőjében. Kövesd a máglyádat és boldog leszel!”

Az evolúciós biológia találkozása Izraellel és Michael Jacksonnal.

„De anyaaaaa, csak még ezt vedd meeeg!” Nem irigyeljük azt a szülőt, akinek a gyereke erre rászabadul. Már ha épp nincs kezében a táblagép a büdöskölkének.

Bogyóval és Babócával nem lehet mellélőni, ők egy generáció sztárjai.

Vannak kérdések, amelyekre az ember akkor sem tudja a választ, ha író és politikus.

Nem könnyed olvasmányra vágyóknak való vidék.

Ezzel csalogatják az embert. A ládában értelemszerűen könyvek vannak, érdemes belenézni, ki tudja, mire bukkan az ember.

Megnéztük, mi van a standok alatt. Ez. Banános dobozok.

A Kard és kasza cselekménye a Mezőségen játszódik. Nem tudjuk, szándékos-e az egymás mellé kerülésük.

Nicsak, ki van a falon! A Fogoly utca egyébként hagyományosan graffiti-paradicsom, mutatunk még tovább is.

A pápairodalom egészen gazdag. Szent Ágoston ugyan nem volt pápa, de ma biztosan az lehetne.

A székely kártya nem könyv, de papírból van és magyar, vagyis székely, tehát a könyvvásáron a helye.

Hirtelen nem is tudjuk, hogy ide milyen képaláírást lehetne.

Sanyi bá esete a matematikával. Ha egyébért nem, hát tudja kiszámolni, mennyivel tartozik a karcfalvi kocsmában.

Disznóirodalom. Jól megfér a kis Erdély-történettel és a nemesi családokkal.

Itt a sok könyv, az olvasók meg sehol.

Szép nővel bármit el lehet adni, miért pont egy könyvet ne lehete.

Rejtő-kánaán. Jenő igenis alapembere a magyar irodalomnak. Ha élne és itt lenne, biztosan egy szomszédos csapszékben sörözne Fülig Jimmyvel.

Multikulti. Halál a gaz nacionalizmusra! Éljen az anarchia. Azaz ne éljen.

A színpad most fájdalmasan üres. Innen mondták csütörtökön a szép beszédeket.

Hogy ne feledjük, kinek a jóvoltából jöhetett létre a könyvvásár. Öt éve könyvhét. Huszonöt éve RMDSZ. Köszönjük!

Valami tényleg történni fog a színpadon, a láthatatlan ember máris odaült.

„Főnök, nincs veszély. Nem viszik Erdélyt az ungurok, csak néhány Wass és Markó van itt. Nem, nem tudjuk elfogni, nem Attila, hanem Béla, és könyvekről van szó. Megyünk vissza a bázisra.”

Viszlát!

(szöveg és kép: Fall Sándor)