Az olimpia színe és visszája
Simona Pop magyarul is megköszönte a szatmáriaknak. Nem ez az egyetlen pozitív üzenet az olimpián – de akadnak ellenpéldák is.
Itt van ez a fotó, amely bejárta a világhálót: Simona Pop, az aranyérmet nyert román párbajtőrcsapat tagja Rióból két nyelven köszönte meg a szurkolást városának, Szatmárnémetinek (ráadásul a magyar felirat az első). A város polgármestere, Kereskényi Gábor pedig jelezte, javasolni fogja az aranyérmes olimpikon díszpolgárrá választását.
Simona Pop gesztusa – normális körülmények közt – teljesen természetes, hiszen Szatmár multietnikus, kétnyelvű város. Természetes, de nem megszokott: Simona Popnak ezért jár a kalapemelés. Ez az üzenet tökéletesen illeszkedik az olimpia szellemiségébe, a népek közti „hídverés” eszméjébe is.
Erről a fotóról eszünkbe juthat egy másik, hasonló szellemiségben fogant – és voltaképpen ugyanolyan természetes élethelyzetet ábrázoló – fénykép. A két koreai tornászlány, Li Un Dzsu és Hong Un Dzsong szelfijéről már most sokan azt mondják, hogy a riói olimpia jelképe lehet.
Hogy miért? Mert egyikük dél-, a másikuk pedig észak-koreai. A két fiatal lány, az „ősellenségnek” számító országaik közti konfliktusról tudomást sem véve, vidáman beszélgetett és fotózkodott egymással Rióban. Mi sem természetesebb ennél, mondhatnánk, de vannak, akik óvatosan figyelmeztetnek: a közös szelfi által közvetített üzenet nagyszerűsége ellenére (vagy épp azért), az észak-koreai lány megütheti otthon a bokáját.
Akárhogyan is legyen: valami ilyesmi lenne a sokat hangoztatott olimpai eszme lényege, mint amit ez a fotó közvetít.
És ha van valami, ami nem kompatibilis ezzel az eszmével, akkor az alábbi fotó (forrás: ynet.co.il) által megörökített mozzanat.
A fénykép azt a pillanatot „kapta el”, amikor Iszlam El Sehabi egyiptomi dzsúdós a mérkőzés után nem hajlandó kezet fogni győztes versenytársával, Or Sassonnal – mert az izraeli.
Az egyiptomi sportoló egyébként korábban fenyegetések özönét kapta otthon, arra az esetre, ha tatamira merne lépni izraeli kollégájával szemben. Az Izrael-ellenes nézeteiről is ismert egyiptomi dzsúdós végül mégis kiállt, és veszített. A játék utáni szokásos kézfogást azonban elkerülte: az izraeli sportoló ismételt próbálkozására sem nyújtotta a kezét.
Az arab-izraeli konfliktus amúgy is rányomja a bélyegét az olimpai játékokra: a libanoni sportolók például nem voltak hajlandók ugyanarra a buszra ülni, mint az izraeliek, egy szaúdi cselgáncsozó pedig nem állt ki – nálánál gyengébbnek tekintett – mauritiusi ellenfelével szemben, mert a következő fordulóban egy izraeli versenyzővel kellett volna pástra lépnie.
A riói olimpiából remélhetőleg mégis inkább a román párbajtőröző és a koreai tornászlányok példája marad meg számunkra.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
