Igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy több mindenben, így a gyalázkodásban és a gyűlöletben határon innen és túl, nagyot léptünk előre.

A nem szavazó nagy többséget viszont nem annyira az érzelmek, sokkal inkább a racionalitás vezeti.

Ahol olyan erős egyéniség vezeti a kormányt, mint most az anyaországban, ott a nemzeti érdek túlhangsúlyozásával és egy kis populizmussal könnyen kialakulhat az egypártrendszer.

Szüntelenül szidjuk az Antantot, a franciákat, a gonosz Nyugatot, a területéhes román, szlovák, szerb nacionalistákat. Közben elmarad a szembenézés, a leszámolás saját hibáinkkal, mulasztásainkkal.

A politikusok nem azt mondják, amiben hisznek, hanem azt, amit a választók hallani szeretnének

A rendszerváltás óta soha nem éreztem ennyire, hogy fogják a ceruzámat, mint mostanában!

Jó lenne, ha kifürkészné a magyar titkosszolgálat: hol tanulnak a román diplomaták és politikusok, hogy a fontos ügyekről, pláne mikor előkészületben van, nem locsognak-fecsegnek annyit, mint a mieink.

A választásokra is csak jót kívánhatunk nemzetünknek. Azt, hogy legyenek hiteles, tartásos vezetői.

Nem túl nyers eljárás az, amikor a Fóris és a Nyers-szerű embereken is külön számon kérjük a kommunizmus bűneit? S vajon mennyire demokratikus?