A hírszerző szolgálat figyeli az adófizető polgárt. Figyeli, ügyeli és ijesztgeti. Ma már az egész társadalom fél, senki sem érzi biztonságban magát.

Se szeri, se száma az elmúlt negyedszázad hazugságainak. A leg­újabb mellébeszélés a korrupció elleni tévés harc.

Az elmúlt negyedszázadban sem pénz, sem türelem, s hozzátehetjük, sem akarat nem volt a román társadalom demokratizálódásához

Már most borítékolni lehet, hogy a polgári demokrácia bajnokaként felfutó, magát „német származású románnak” tituláló államelnök az autonómiára „nein”-nal válaszol, hiszen már több alkalommal kifejtette, Spanyolországban is azért vannak bajok, mert az etnikai területeket figyelembe véve húzták meg az adminisztratív határokat.

Manapság Erdély-szerte gyakran hallom – Klaus Johannis nyomdokain haladva –, ha Romániában élünk, legyünk mi, magyarok is románok. Ezt akarnák elültetni a nép fülébe. Egyelőre szép szóval, de majd megpróbálhatják bilinccsel is.

Nézzünk csak végig a letartóztatottak, de főleg még letartóztathatóak listáján! Megborzongunk, hiszen ezek az emberek vezették hosszú éveken ezt az országot. Csak úgy röpködnek az államtól jogtalanul eltulajdonított eurómilliók, -milliárdok, szinte beleszédül az ember. És éppen akkor lopták el ezeket, amikor a köznép amúgy is alacsony béreit megnyirbálták, a nyugdíjakra pedig adót raktak.

Ma a kékszemű fiúk és lányok mindenütt jelen vannak a társadalomban, a legmodernebb felszerelésekkel.

Persze, azt senki sem állítja, hogy nincs szükség a hírszerzők részéről éber figyelemre, de ez nem jelenti azt, hogy kényük-kedvük szerint félreseperhetik az emberi jogokat, belegázolhatnak a polgárok életébe, mindennapjaiba.

A mindennapi élet nem egyszer bebizonyította, hogy a SRI berkeiben az erdélyi magyarságot veszélytényezőnek tartják, ellenőrzik is minden lépését hatalmas hévvel. Úgymond terroristák vagyunk.

Innen is, onnan is tették a dilettáns, felelőtlen vagy egyszerűen korlátolt embereket felelős tisztségekbe. Sokuk korruptnak bizonyult, de mindegyikük nacionalistának.

Remélem, már befizették a kincstárba a nevelésükért, oktatásukért – az óvodáskortól az egyetemig – az állam által rájuk áldozott összegeket. Ugyanis az én adóm egy része is arra ment el, s szeretném azt visszakapni.

A tolvajok, korruptak száma csak akkor lehet kisebb, ha az ország jogállam lesz, a törvényeket betartják és betartatják.

Egy túletetett titkosszolgálat hiába hízott óriásira, mind többet és többet követel.

Úgy látszik, a román társadalom már megszokta, hogy papjainak jelentős hányada besúgó is volt.

Félnek, hogy szétesne az első világégés után ukrán módra összetákolt ország.

Erdély több min 1500 településén használhatnák a magyar nyelvet a tanácsokban. Ritka, mint a fehér holló, ahol használják is.

Nincs olyan jelölt, hívják azt Pontának, Udreának vagy a román retorikával operáló Iohanisnak, hogy csak néhány esélyesebbet említsünk, akivel az autonómia megadásáról tárgyalni lehetne.

Az erdélyi magyar Magyarországon sem érezheti otthon magát, éreztetik vele, hogy jövevény.