Péntek este Marosvásárhely főterét kerülje el minden magyar érzelmű polgár, vagy legalább azok, akik gyenge idegzetűek!

A becsült adócsalás meghaladja a 20 milliárd eurót. Na, ebből bőven jutna oktatásra, egészségügyre és útépítésre is. De úgy tűnik, senkinek sem érdeke ezeket a maffiákat lefülelni, hisz ezek pénzelik valójában a kampányokat.

Partnereket kell keresni a többségi, román politikai elitben, civil társadalomban, és meg kell győzni a román lakosságot. Ezért értelmetlen a két magyar államelnökjelöltnek állított Izsák Balázs-i kelepce.

A kereskedelminek álcázott kétpólusú politikai médiából ömlik ránk a polgárhülyítő szenny.

A népességfogyással küszködő anyaországnak még jól is jönne egy kis vérátömlesztés. Lehet, ezért, de akár az orosz kapcsolat gazdasági, nagyhatalmi árnyéka miatt hallgat a magyar diplomácia. Pedig szólnia kéne.

A Jugoszlávia szétesését követő balkáni „testvérháborúk” óta nem volt ilyen feszült helyzet térségünkben, mint a mostani kelet-ukrajnai szakadárharcok idején.

Nem kizárt, hogy ősszel újabb hátraarcot mutat be a magyar érdekképviselet. Csak nehogy, amint megjósoltuk, a kormánykalandnak sírás legyen a vége.

Már egy tisztességes falunapot sem lehet megtartani a betelepültek ünneprontó tiltakozásai miatt. A közösség kultúrájától és hagyományaitól idegen jövevények teret követelve átprogramoznák még a táncrendet is.

A most nagy garral bejelentett enyhítés nem egyéb, mint kampányfogás. Nyakunkon az államelnök-választási maszlagolás, ezért még látványos gumicsontrágásra számíthatunk mind a törvényhozásban, mind a tévéketrecharcokban.

Beszéljünk az autonómiáról, vitatkozzunk román partnereinkkel akár a független Erdélyről addig, amíg lehet.

Az államelnök nagyromániás álmait zavarja a székelyek autonómiatörekvése.

Az erdélyi magyarság számára e jelenlegi választás rendkívüli alkalom, hogy akár négy képviselőt küldjön Brüsszelbe.

Kampányban van Európa, csak mifelénk lagymatag az érdeklődés. Pontosabban: nehéz túlharsogni mozgósító üzenetekkel a bukaresti politikusok pankrációs mutatványait.

A mi életterünkre ácsingózók eszköztára kiismerhetetlen. Bizonyíték rá a múlt század, amelyben megfoszthattak háztól és hazától, nemegyszer csalafinta módon tőrbe csalva.

A feltámadási ünnepre készülő polgárok hiába remélték az életkörülményeik javulását a nemrég fiatalított, de már két éve regnáló szocfejű kormánytól. Mindent megfojt a korrupcióba mártott adóteher.

Samu bácsiék a spájzban vannak, mondhatnánk egy régi magyar filmet parafrazálva a tízéves NATO-tagság kapcsán.

Szombaton vidám kokárdás emberekkel szeretnénk találkozni, és nem fekete álarcos provokátorokkal.

Nem hitték – s bevallom, mi sem nagyon –, hogy rács mögé lehet dugni őket.