Tény, hogy az egésznek semmi eredménye nem lesz. De azt is balgaság kijelenteni, hogy értelmetlen volt őrtüzeket gyújtani.

Már a székelyek nagy menetelésén is bebizonyosodott, hogy az RMDSZ-es polgármesterek támogatása nélkül kudarcra van ítélve minden kezdeményezés.

Félő, a jövő évi választási kampány adakozási lázában a kormánnyal elszalad a szekér, és olyan bérnövelési spirálba kergeti a költségvetést, amely megnyomoríthatja a versenyágazatok cégeit.

Most a jobbra húzó nemzetiek szitkokkal illetik azt az értékrendet, amelyet Göncz Árpád képviselt. Pedig ő többet tett a magyarságért, mint az ökölrázogató szájhősök hada.

A mi csendes küzdelmünk ritkán éri el a nemzetközi média ingerküszöbét. Ugyanis senki más életterét nem akarjuk elbitorolni. Sőt, a miénkre fáj másoknak a foga.

Kár, hogy az előválasztási kampányra is rátelepedett a kombinát füstje. A józan érvek és beváltható ígéretek helyett blöffölnek.

Csodálatos adottságai vannak Székelyföldnek, hasonlóak Karintia egyes vidékeihez. De nem tudjuk eladni magunkat, mert sok minden hiányzik a korszerű üdültetéshez. Nem arculatot kell építeni okoskodó márkázó szakértők tanácsára, hanem el kell tanulni a vendéglátás kiadó szobán túli fortélyait.

Be kellene már végre látni, hogy a bukfenciskolák sokasága selejtet termel folyamatosan. Az egyetemek nemkülönben. Akár a bölcsészkarról, akár az orvosiról beszélünk.

Sokba fog kerülni nekünk ez a puskaporszagú rágógumi-demokrácia, kezdve a hadászati kiadások növekedésétől. Például autópálya-építés helyett vadászgépeket vásárolnak.

A mostani közoktatás rosszabb, mint az átkosban, panaszolta a minap nyugdíjba menekülő ismerősöm.

Mindenért a politikusokat hibáztatjuk – tegyük hozzá: jogosan kérjük számon rajtuk be nem váltott ígéreteiket –, de megfeledkezünk a saját felelősségünkről.

Végleg győzött a kolozsvári lobbi. A demokrata szövetség ügyvezető elnökségét a kincses város bennszülöttjei vagy tájba simult áttelepültjeink alkotják a hétvégi SZKT-ülés döntése alapján. Könnyen lehet, hogy ez a hatalomharácsolás okozza majd az RMDSZ vereségét a jövő évi választásokon.

Ausztriában az ország területének közel fele erdősített. A különbség csak annyi, hogy ott erdőgazdálkodás, nálunk pedig tarvágásos rablógazdálkodás folyik. Osztrák cégek közreműködésével.

Kezdtünk gyávák lenni. Ezért ne csodálkozzunk, ha a nép nem akar minket követni. Még a szavazóurnákhoz sem. Szép szavakkal, ígéretekkel már nehéz lépre csalni a kiábrándultakat.

Amióta a szebeni bürgermeister beköltözött az államelnöki palotába, a román közhangulat-formálók egyre vehemensebben kezdik megkérdőjelezni a magyar közösség jogköveteléseit. Hogy mennyire nem érdeke herr Johannisnak a mi fájdalmaink balzsamozása, példa rá az is, hogy a fekete március negyedszázados évfordulója nem érte el ingerküszöbének szintjét.

A látszatmegbékélés érdekében a közelmúlt történéseit nem szabad meghamisítani. Ezt a ’mindkét fél bűnös’ játékot már az események utáni első napoktól le akarják nyeletni velünk

Bár huszonöt évvel ezelőtt a minket kiszorítani, elüldözni akaró román nacionalisták vérezték össze, tették gyászossá a március végi napokat, ami elindította a marosvásárhelyi magyarság visszafordíthatatlan térvesztését és megállíthatatlan exodusát, de legalább ennyire mi is hozzájárultunk közösségünk kivéreztetéséhez.

Ne legyünk naivak: nem a gyűléspénzért akar mindenki helyi tanácsos lenni. Hanem az engedély-elintézőknek járó hálapénzért. Na meg a bizottságos helyekért. A mostani belháború is ezért tört ki. A jövő évi választási listák előcsatája.