Ami viszont mellbeverő és döbbenetes, az az, hogy a Fidesz regnálásának ötödik esztendejében a Budapesti Történeti Múzeum budavári kiállításának kísérőszövege a „szeparatista nacionalizmus ikonikus alkotásának” nevezi Fadrusz János kolozsvári Mátyás-szobrát.

Negyed évszázad telt el a rendszerváltás óta. E történelmi léptékű korszak tapasztalata elegendő ahhoz, hogy bizonyos hosszabb távú társadalmi-politikai változásokat, trendeket képesek legyünk azonosítani. Ezek közé tartozik a sajtó és a politikum viszonyának fokozatos megváltozása, valamint a sajtó világában bekövetkezett eszmei-politikai tagozódás.

Nem nehéz megjósolni, hogy ha minden a jelenlegi trend szerint folytatódik, annak totális anarchia lesz a vége.

Idén új helyzet látszik kialakulni azzal, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt is ringbe száll – egyelőre aláírásgyűjtési szinten. Ha a pártnak sikerül összegyűjtenie a 200 ezer támogató szignót, akkor Szilágyi Zsolt személyében Kelemennek komoly ellenfele lesz.

Márpedig az Orbán Viktor által Tusványoson felvázolt elméleti keret alkalmasnak látszik gondolati alapot szolgáltatni a nemzetépítő erők együttműködéséhez, a megfogalmazott válaszok pedig arra, hogy a kormányzati politikai eszmei pillérzetét alkossák.

Mi is a lényege Orbán Viktor 2014-es üzenetének? Az, hogy szakítani kell az ideológiai dogmákkal, hogy a liberális jóléti állam felélte tartalékait, és ha meg akarjuk őrizni Magyarország versenyképességét, akkor meg kell teremteni a munkán alapuló magyar nemzetépítő államot.

Ceterum censeo: fel kell hagyni a neptuni ihletettségű politizálással, a román hatalom kegyeinek keresésével, és magyar érdekeken alapuló, távlatos politizálásba kell fogni.

Az állam a maga etnosoviniszta ideológiáját akarja ráerőszakolni más nemzetiségű, más érzésű polgáraira.

Egy dolog, ha a Duna tévé, megelőzve e döntést, június 4-én méltó megemlékező filmeket sugároz, vagy ha világszerte történelmi előadásokat szervezünk, s másik dolog, ha hivatalosan ünneplésről beszélünk, koncertekkel, bulikkal, könnyed szórakozással kapcsoljuk egybe történelmünk leggyászosabb napját.

Mindenkinek magának kell eldöntenie: hajlandó-e szavazatával támogatni egy hiteltelen szervezetet azért, mert bejutó helyre jelölt egy autonomista politikust, vagy sem.

Minden arra mutat, hogy a Fidesz igyekszik leszorítani a nemzeti radikális pártot szavazati minimumára.

Sneider már 1993-ban – nem sokkal azután, hogy az RMDSZ hivatalosan programba vette e célkitűzést – az autonómiát nevezte a kisebbségbe szorult magyarság számára megoldást nyújtó modellnek.

A székelyek nagy menetelése idején tanúsított RMDSZ-es autonómiapártiság jó elvi alapot adhatott volna az együttműködésnek.

A globalista erők helyi lerakataként működő gyarmati helytartó álbaloldal mai kapkodásának, fröcsögésének, gyűlölködésének bizony elektorális tétje is van, hiszen itt a nyakunkon az európai parlamenti választás.

Minden balliberális vádaskodás, fröcsögés, minden áleurópai demagógia, minden kvázi-demokrata handabanda dacára a nemzeti erők kétharmaddal győztek a vasárnapi választáson.

A történelmi Magyarországot tönkretevő Károlyi Mihály mai örökösei egy hét múlva újabb nagy lépést tesznek a süllyesztő felé.

Zuschlag János most törleszteni akar. És törleszt is. Jól időzítve.

Gyurcsány úgy remélhette leplezni további hazugságait, hogy a párt korábbi hazugságait beismerte.