Vagyis érdemes észben tartani, és erre az EU-s partnereket is emlékeztetni: Romániában a szélsőségesség nem veszett el, csupán átalakult, és az összes fősodorbeli román pártban jelen van.

Így persze könnyű teljesíteni a célt. Amit aztán pillanatnyi érdektől függően lehet sikerként és kudarcként is tálalni.

A lényeg úgyis az, hogy a vásárhelyi polgármester – elvtársaival együtt – bármilyen ürügyet hajlandó kitalálni az ellen, hogy a magyar közösség otthon érezze magát a saját városában.

Ahhoz azonban, hogy az amerikai befektetők még több pénzt ruházzanak be Romániában, kulturáltabb környezet szükséges.

Kijev reakciója olyan volt, mint amikor a grundon a nagyobbak által helybenhagyott kisfiú a nála jó néhány évvel kisebb játszótársain próbál elégtételt venni az őt ért sérelmekért.

Egyszerűbb lenne felírni a talapzatra, hogy Ştefan cel Mare, és megoldódna a probléma: máris kompatibilis lenne az uralkodó szemlélettel.

Vannak határok, amelyeknek az átlépése még kampányban sem megengedhető. A gyűlölet szítása, a kisebbségellenes érzelmekre való rájátszással való voksszerzés nem lehet szalonképes, nem lehet legyinteni, hogy ugyan, kampány van.

Ponta végre elismerte: Erdélyben és a Partiumban a román pártok szövetsége nem csak a hatalom megszerzésére irányul.

Akkor lesz ám itt tiszta a közélet, ha az amerikai Fókák (azaz a Navy SEALS), a brit SAS, a német GSG 9 és a francia idegenlégió egységei együttesen biztosítják a romániai intézményeket a förtelmes, alattomos korrupció ellen.

Maximálisan egyetértünk az önrendelkezéssel, arról azonban nem tudunk, hogy létezne olyan autonómia, amely lehetővé teszi a hatályos törvények áthágását.

Nem csodálkoznánk, ha Székelyudvarhelyen hamarosan komoly hatósági zaklatásra számíthatnának mindazok, akik kitűzik a székely zászlót.

Ukrajna esetében a megoldás az ország föderalizálása vagy a lehető legszélesebb körű autonómia lehet, a keleti részek és Oroszország egyesülésének tilalmával.

A sportág különlegessége, hogy művelői nem a küzdőtéren tartózkodnak, hanem a lelátókon, ott művelik teljes erőbedobással ezt a nemes szórakozást. A sportág neve: rövid távú magyargyalázás.

A lényeg az, hogy az erdélyi magyarok várhatóan továbbra is ugyanakkora, a közösség problémáit többféle szemszögből is bemutató képviselettel rendelkeznek majd Brüsszelben.

A régi-új, továbbra is jelentős felhatalmazással rendelkező kormányra a határon túli magyar vezetők reménykedve, a környező országok többségi politikusai és médiája gyanakodva tekintenek.

Úgy tűnik, Romániában a különböző szakmák közül a legnagyobb jövője az adócsalásnak, a nagykorrupciónak és az önbíráskodó kiskirálykodásnak van.

Úgy tűnik, a négy éve kétharmados többséggel elzavart politikusok „reciklálása" egyelőre olyan eredménnyel jár, mint amikor a sebesült, földön heverő cowboy úgy próbál „segíteni" magán, hogy belelő a saját lábába.

Ahhoz képest, hogy Erdély – egy rövid, négyéves időszakot leszámítva – 1920 óta Romániához tartozik, a mai román sajtót olvasva az az ember érzése, mintha Trianon meg sem történt volna, és nem Bukarest akarna mindenben diktálni, hanem továbbra is a magyarok lennének az urak, akik lépten-nyomon sanyargatják a románokat.