Javítani mindig lehet. Bármely rendszeren. És kell is. Így az igazságszolgáltatási rendszeren is. De vannak dolgok, amelyeket nem árt elfogadni.

Akárhonnan nézzük, akármennyi jóindulat buzog is bennünk, ezt nem lehet kikozmetikázni: a brutális amatőrség látlelete.

Bírni bírja, eddig is bírta. De hogy közben hova süllyed, ez jó kérdés. Sabin Gherman írása.

Röviden: autonómia kellene hozzá. Ha nem is területi.

A két ügy között nyilván nincs ok-okozati kapcsolat, de azért jó lenne, ha a rangos egyetemek nem csak a saját jogaikat védenék, hanem az odajáró egyetemi hallgatókét is.

Ha már egy olyan kiegyensúlyozott elemző is szóvá teszi, mint Horațiu Pepine, akkor tényleg lehet valami baj az egyensúly körül.

A szociáldemokrata vezér és kormánya folyamatosan mantrázzák a kormányprogram egyetlen és abszolút igazságát. A számok azonban olyanok, mint a tények: makacs dolgok.

Pár zaftos kulcsszó egy igazi román nemzetvédő hazafi politikus parlamenti interpellációja kapcsán.

A paloták harca fokozatosan elfajul. Iohannis és Dragnea csapatai kivonultak a harctérre. Zajlik a nyílt háború.

Ez a politikai osztály a börtöntől való félelemmel szemben feláldozza a hazaszeretet. Amely hazaszeretet nem egyenlő a nacionalista hörgéssel és idegengyűlölettel.

Megint azok a fránya autópályák. Hiába dübörög messzehangzón a gazdaság a Kárpátok bércei alatt, ha a döntéshozók képtelenek dönteni.

Magyarán: tényleg bekopog a mioritikus haza a Visegrádi Csoport ajtaján? Ahol Magyarország is ott van?

Ahogy mondani szokták: igazsága van neki. Tudor Duică írása.

Sabin Ghermannak megint fájdalmasan igaza van.

A dáko-mioritikus nackósajtó már a következő román-magyar háborúról fest apokaliptikus képet. És ismét csak: fenyeget.

Románia szemmel láthatólag szereti Jeruzsálemet. De vajon Teheránt szereti-e?

Tessék nyugodtan megszámolni a szövegben található ordas hazugságokat. De előre szólunk, tíz ujjnál jóval több kell hozzá.