A világ egy részének nem tetszenek az illiberális demokráciák. Sem a Vezéreik.
Amit néhány éve csak megjósolni lehetett, mára dokumentálható valóság. Az illiberális demokráciák, hogy megismételjük Fareed Zakaria klasszikus fogalmát, azon vannak, hogy különböző földrajzi térségekben kiépítsék – szimbolikus és effektív – dominanciájukat. A kommunizmus bukását követő illúziók ellenére a szabadság nem győzött az önkényesség és az etatista erőszakkal szembeni konfrontációban. Az alkotmányos demokrácia ma, sokkal inkább, mint az utóbbi évtizedekben bármikor, ostrom alatt áll. Értékét vitatják, a nyugatellenes retorika pedig ezt az izzó ellenségességet erősíti.
Recep Erdogan megválasztása Törökország elnökének egy közvetlen választás nyomán a legújabb jele egy mélyreható változásnak. Az első államfő, akit a választók közvetlenül szavaztak meg, egyben az is, akit – közvetlenül és programszerűen – a török világiasság felszámolására tett erőfeszítéssel társítanak, a szabadságjogokat korlátozva és vérszomjasan elfojtva az utcai bírálatokat. Egyértelmű e pillanat üzenete. Törökországban egy új választásos tekintélyelvűségi forma születik, Erdogan pedig csatlakozik azokhoz a politikusokhoz, akik a demokrácia térdre kényszerítése érdekében a nép érzelmeit és gyűlöletét mozgósítják. A korrupció, a tekintélyelvűség, a Nyugat-ellenesség, a politikai iszlámizmus feltámadása, ezeket a jellemvonásokat mutatja Erdogan rendje. A vasárnapi választásos megerősítés újra visszaigazolja ennek a hibrid rezsimnek a képességét arra, hogy manipulálja, megossza és meghódítsa a török társadalmat.
Törökország, Magyarország, Oroszország: az egybeesések nem véletlenek. Egy modell körvonalazódik a szemünk láttára. Erdogan, Orbán és Putyin, eltérő módon, de megdöbbentő hasonlóságokkal, olyan architektúrát hoznak létre, melyből egy nemzet és Vezére közötti messianisztikus kapcsolat javára tudatosan kizárják a hatalmi ágak szétválasztását, a pluralizmust és az átláthatóságot. A történelmi identitások manipulálása, a birodalmi múltra való hivatkozás és a helyi hagyományok kisajátítása azok a stratégiák, melyek demokratikus misztikumot kölcsönöznek a mostani autokráciáknak. A kulturális relativizmust az alkotmányos szabadságok elleni fegyverként használják fel. Az iszlám viselet bátorítása Törökországban, a magyarországi idegengyűlölő és autarchikus sodródás, egy szovjet cárizmus feltámadása Oroszországban azok a helyi megnyilvánulások, melyeket ez a globális tendencia magáénak vall.
Ennek az illiberális irányvonalnak az ellenségeit a múlt század szinte valamennyi totalitárius áramlata utálta. A törvény előtti egyenlőség, az eljárások tisztelete, a független igazságszolgáltatás, a robusztus kritika, a pluralizmus azok az ellenfelek, melyekkel az új autokráciák nem köthetnek tűzszünetet. A törökországi, magyarországi és oroszországi fejlemények, ideológiai álcájuktól függetlenül, egy Vezér abszolút ellenőrzési akaratának legitimálására korlátozódik, aki egy klikk és nem egy nemzet nevében cselekszik. A választások az alkotmányos garanciák hiányában egy paródiába illő gyakorlat szintjére süllyednek, a megszavazott diktátorok hatalma pedig anélkül újulhat meg újra és újra, hogy a jogi határok bármilyen módon korlátozhatnák.
A demokratikus sodródásnak és visszafejlődésnek ebben a kontextusában létfontosságú a demokratikus józanság szerepe. A különbségtételeket hangsúlyosan meg kell tenni. A választásos és tiranofil tekintélyelvűség összeférhetetlen az euro-atlanti rend alapjaival. A kormányzás célja pontos és történelmileg meghatározott – a polgárok autonóm egyéni fejlődésének lehetővé tétele. Az állam sohasem megmentő. De a populista akarat által mozgatott állam bármikor szabadságjogaink hóhérává válhat.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
A Romániai Nyugdíjasok Országos Szövetsége (FNPR) elfogadhatatlannak tartja, hogy az állami nyugdíjak megsarcolása is része legyen a deficitcsökkentő intézkedéscsomagnak.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
A Richter-skála szerint 3,6-os erősségű földrengés történt szerdán 7 óra 19 perckor Vrancea megyében, Vrancea szeizmikus térségben – közölte az országos földfizikai intézet (INCDFP).
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.