Pedig milyen kedves ember a miniszterelnök-helyettes, nem?
Miről ismerszik meg manapság egy technokrata? Sokféle dologról, mondhatnánk a Cioloş-kormányt szemlélve, de itt és most az egyik fontosat húzzuk alá: emlékezzen, legyen memóriája, ne felejtsen. Mondhatják bárhogy, ugyanazt jelenti. És ebben az egyetlen dologban azonosak vagyunk. Amúgy megkülönböztet bennünket az ismertség, a képzettség, a hatalom, a tisztségek és számos meggyőződés.
Soha senkitől nem reméltem ennyire egy változást, Vasile Dâncu úr. Valószínűleg felmerül önben a kérdés: ki is ez az alak? Egy újabb, aki valamilyen változást szeretne? Miért én?
Biztosan túl van terhelve, sokan várnak öntől változásokat: változtassa meg a PSD-t, változtasson meg ezt-azt a kormányban, talán még a román szociáldemokrácia doktrínájában is, és még mennyi mindent… Ezek nagy elvárások, persze, az ön személyiségéhez illőek, mind fontos dolog, melyeket biztos vagyok, hogy szerencsésen végig fog vinni.
Én azonban valami kisebbet várok el öntől. Ki vagyok én, hogy fenséges dolgokat akarjak? Mégis remélem (mint két PSD-s között), hogy szerény óhajom meghallgatásra talál önnél: azt szeretném, Dâncu úr, hogy mielőtt még megváltaná a világot,saját magán változtatna valamit.
De belevágok a közepébe, hogy ne tartsam fel – kérem, Dâncu úr, emlékezzen vissza néhány régebbi kijelentésére, melyek – kétségtelenül – a meggyőződéséből fakadtak:
„Az emberi jogok egy lyukas garast sem érő trükk, és tényleg illetlenség ezekről beszélnünk. (…) Egyik tisztelt képviselőnk mindent elkövet, hogy törvényt alkossunk a hivatásos kurvákról, a homoszexuálisok azt szeretnék, ha osztoznánk a tapasztalatukban, a magyarok külön-külön Magyarországokat akarnak bárhol, ahol érintkezésbe kerülhetnének velünk. Szégyentelen ostobák néznek le bennünket a tévék képernyőjéről, hamisítják meg a történelmünket, rombolják a kultúránkat, hibáztatnak minket, mert mi vagyunk a többség és mert nem rendelkezünk nomád, könnyen összecsomagolható és a világ reptereinek vámvizsgálatán könnyen átjuttatható identitásokkal” és „tegyünk különbséget a cigánykodás és a szociáldemokrácia között.”
Íme, ez az utolsó mondat, melyért még a kiseleffi (a PSD székházának utcája – a szerk.) portásnak is el kellene szégyellnie magát, most még nagyobb értelmezési gondokat vet fel, mint a múltban. Hogyan tudna különbséget tenni a cigánykodás és a szociáldemokrácia között, ha rám néz (a szerző roma emberi jogi aktivista – a szerk.)?
A viccet félretéve, meggyőződésem, hogy emlékszik ezekre a nyilvánvalóan gyenge intellektuális minőségű és a demokratikus értékekkel, de még a PSD etikai és viselkedési kódexével is nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen szavakra. Remélem, megbánta őket, sőt, remélem, többé nem ismétli meg őket, de főleg azt remélem, hogy már nem hisz bennük. Zavarhatnák a munkájában. Képzelje el, mi lenne, ha csak azért zárna ki bizonyos kategóriákat a közpolitikákból, mert önnek nem tetszenek. Nem illik ilyesmit tenni…
Végül, Dâncu úr, arra szeretném kérni, ne haragudjon, amiért emlékeztetem ezekre. Én továbbra is szurkolni fogok önnek. Elolvasom majd az írásait, megnézem a tévés szerepléseit, figyelemmel kísérem a nyilvános szerepléseit, figyelemmel kísérem… Tudja, itt nálunk, a munkahelyemen ez éppenséggel kötelező is: a CNCD (Országos Diszkriminációellenes Tanács – a szerk.) a diszkrimináció bármilyen formáját bünteti.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Országszerte 2172 hivatásos katonai állást hirdetett meg a román védelmi minisztérium. A hétfőn kezdődött toborzási kampányban 18 és 45 év közötti jelentkezőket várnak, akiknek legalább tíz osztály elvégzéséről szóló bizonyítványuk van.
Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.