USR – az illúzió vége?

Jelen szöveg a Contributors oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta. 2018 telének vége felé lelkesen, bármiféle fenntartások nélkül aláírtam a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) „Büntetőügyesek nélküli közéletet!” című kezdeményezését. Akkor már több mint egy év telt el a 13-as kormányrendelet kritikus pillanata óta. Melynek az volt a szerepe, hogy várható elítélésétől megmentse a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőjét, Dragnea Liviu Nicolaét. Akkor, 2018 februárjában már rég a múlt részét képezték az előző év telén lezajlott utcai tüntetések. A román civil társadalom felől olyan jelzések érkeztek, hogy már nem képes összefogni és

egyfajta apátia és belenyugvás látszott eluralkodni az egész társadalmon.

Egészen más volt a helyzet a baloldal táborában. A PSD-kongresszuson, amelyre nem sokkal azután került sor, hogy aláírtam a szóban forgó törvénykezdeményezést, Dragnea – nagyon magabiztosan – azt jelezte, hogy a PSD és ő az örökkévalósággal kötöttek paktumot. Azt, hogy Románia és a románok arra ítéltettek, hogy attól kezdve a PSD vezesse őket hosszú éveken keresztül. Azt, hogy kiút nélküli helyzetben vagyunk. A PSD nemcsak az országon belüli helyzetre vonatkozóan rendelkezett tervekkel, hanem arra is, hogy milyen helyet foglaljon el Románia a jövőben Európa térképén. A tervek egyre inkább szembe mentek egy EU-tagállamra jellemző politikákkal. Emlékszem, a PSD-nek alárendelt tévékben (România TV és Antena 3) milyen lendülettel kommentálta Bogdan Chirieac fizetett elemző a Liviu Dragnea úr által a „Kongresszus magas szónoki emelvényéről” kifejtett új külpolitikai stratégia tisztánlátását.

Számos jele volt annak, hogy újra visszatérőben volt a ceauşizmus kora.

Ez a szóban forgó visszatérés mára valóság lenne, ha a románok másképp szavaznak a 2019. májusi európai parlamenti választáson. Időközben a PSD–ALDE-s kormányzat elkövette a 2018. augusztus 10-i kolosszális hibát (a „diaszpórának” tulajdonított tüntetésről van szó, amelyen az ellenzék vádjai szerint a rendfenntartó erők túlzott erőszakkal léptek fel – a szerk.), és ekkor már nyilvánvalóak voltak Liviu Nicolae Dragnea totalitárius szándékai. Azt hiszem, ezzel magyarázható a románok által az USR-s fiatalokra leadott szavazatok jelentős száma. Én is a szóban forgó szavazók között voltam. Arra számítottam, hogy e kegyelmi pillanat után az USR növekedni fog. Megerősíti és artikulálja diskurzusát,

világos doktrínát fogalmaz meg magának,

megtalálja a megoldásokat, melyekkel megcáfolja azokat a neomarxizmusra, de neofasizmusra vonatkozó vádakat is, melyek a politikai spektrum különféle területei, de egyes szervek és médiaszervezetek felől érkeztek: a már megemlítettekhez csatlakozva felelőtlen, de célzatos serénységgel Cozmin Guşă Realitatea TV-je és a nevetséges Octavian Hoandră által összezagyvált ostobaságok, az Evenimentul zilei, különösen a Mirel Curea nevű alak mocskolódásai, a TVR (a közszolgálati televízió – a szerk.) az undorító România 9 műsorával. Az lett volna a természetes, ha növekszik az USR-s vezetők láthatósága, ha többé nem hangzanak el részükről ellentmondásos, zavaros nyilatkozatok, az lett volna normális, ha a párt egy hangon beszél. Nyoma sincs mindennek. Ráadásul az USR elkövette azt a kapitális hibát, hogy a választási kampány kellős közepén hívott össze kongresszust, ezzel megkérdőjelezve az USR–PLUS Szövetség elnökválasztási jelöltjévé kijelölt Dan Barna legitimitását. Barna karizmájának hiánya,

alapvető képtelensége arra, hogy párbeszédbe bocsátkozzon az egyszerű emberekkel,

annak ellenére, hogy többet járta az országot, mint Viorica Dăncilă asszony és Klaus Iohannis úr együttvéve, a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) szemben tanúsított jakobinizmus és a V. V. Dăncilă által vezetett kormány hatalomból való elkergetési szándékával szembeni akadályok, fenntartások és feltételek, ráadásul a kongresszus rosszul megválasztott időpontja és a vezető megválasztásával kapcsolatos csalási vádak, melyeket a túlzottan is bőbeszédű Cosette Chichirău fogalmazott meg, ha mindezeket összeadjuk, magyarázatot kapunk arra, hogy miért nem került be Dan Barna úr az elnökválasztás második fordulójába. Személy szerint nem hiszek abban, hogy a Szolgálatok, a tábornokok intézték úgy, hogy Iohannis elnök Dăncilă asszonnyal küzdjön meg a második fordulóban. Újabb választás utáni nyugtalanságok következtek, de Dan Barna urat is megerősítették a tisztségében. Ennek ellenére szó sincs a nagyon várt békéhez való visszatérésről. Megjelent az Oli Ardelean-ügy (az aktivista azzal vádolja a pártot, hogy hamis aláírásokat is benyújtottak a cikk elején említett kezdeményezés hitelesítése során – a szerk.), kizárások következtek. Úgy tűnik, az USR a berobbanás vagy a szétesés szélén áll. A felmérések egyre kedvezőtlenebbül festenek. Vajon egy illúzió végéről lenne szó?