Szolidaritás? Mi az?

Jelen szöveg a dw.com oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Joguk van a románoknak bármikor és bárhonnan hazaköltözni? Még a „vörös övezetekből” is? Persze! De kötelességük is van, alávetni magukat a szabályoknak, jelen esetben a karanténnak. És velünk mi van?

Mennyire csodáltuk a nyugaton dolgozó honfitársainkat,

amikor pénzt küldtek! Mennyire kedveltük őket, amikor emberfeletti erőfeszítést vállaltak, hogy elkerüljék a plagizáló, puccsista és kényszeres hazudozó (Victor Ponta – a szerk.) megválasztását a legfőbb tisztségbe! Mennyire imádtuk őket, amikor minden áron 2019 májusában is szavazni akartak, véget nem érő sorokat álltak ki a nyugati nagykövetségeknél! Mennyire szerettük őket 2018. augusztus 18-án, amikor hagyták, hogy Dragnea és embere, Carmen Dan csendőrei laposra verjék és alaposan elgázosítsák őket.

De ha bajban vannak, munka nélkül, pénz nélkül, esély nélkül egy olyan országban, melyet recesszióba taszít a pandémia, amelytől mi is halálra váltan félünk, holott a nagyjából 20 millió lakos közül csak néhány tucatnyian betegedtek meg (egyelőre – a szerk.), akkor Isten könyörületességére bízzuk őket, hiszen mi a „nagylelkűek” közé tartozunk. Ha a jók és könyörületesek szegmensébe tartozunk, hagyjuk őket nyugodtan vergődni a saját bajukban. És könyörgünk nekik, nehogy hazajöjjenek.

Ha pedig nem?

Bajban ismerszik meg a honfitárs. Utáljuk őket.

Teljes szívünkből gyűlöljük őket. Annyira gyűlöljük őket, amennyi csak belefér, mert haza merészelnek jönni. Ahol veszélybe sodornak minket és ellopják a kórházi ágyainkat. Szolidaritás? Mi az?

Lojalitás egy korona kalapácsa és a pártvezetője iránti saját lojalitása üllője közé szorult kormányfő iránt?

Tényleg nem fáj nekünk? Tényleg nem szégyelljük magunkat? Tényleg kiveszett belőlünk az emberiesség minden nyoma? A kohézióé? Az értelemé és a civilizációé?