Székely–Dél-tiroli együttműködési szándéknyilatkozat: hibrid háború vagy gazdaságfejlesztés?

A magyar nemzeti hírügynökség, az MTI arról tájékoztatott, hogy a magyar kormányzati hivatalos sajtószerv szerint a székelyföldet (helyesen, Székelyföld – a szerk.) alkotó Kovászna, Hargita és Maros megyék tanácsainak elnökei és az olaszországi Bolzano autonóm régió (a Trentino – Dél-Tirol autonóm régió két alegységének egyike) alkormányzója 2019. február 21-én, csütörtökön, Sepsiszentgyörgyön aláírtak egy együttműködési megállapodás kidolgozásáról szóló szándéknyilatkozatot.

Az eléggé általánosságban megfogalmazott dokumentum szerint az aláírók vállalják egy megállapodás kidolgozását, mely a közös célok (?) elérésének törvényi alapja lesz és hozzájárul majd az Olaszország és Románia népei (!) közötti baráti kapcsolatok fejlesztéséhez.

Ezen kívül azt állítják, hogy a túlnyomórészt magyar romániai régiónak és a német többségű olaszországi régiónak

hasonló elképzelései vannak a kulturális egyetértésről, a kisebbség és többség közötti együttműködésről, az etnikai csoportok együttéléséről.

Dél-Tirol régió úgy érte el 1972-ben az Olaszországon belüli autonómiáját, hogy a Róma fennhatósága alóli kikerülésért fellépő entitások egy sor terrorista cselekményt követtek el az olasz infrastruktúra ellen. Úgy tűnik, hogy a most aláírt okirat egyes magyar képviselők lépéssorozatának a legújabb kezdeményezése, akik Dél-Tirolt tekintik modellnek, amikor területi autonómiát követelnek! Azt is meg kell említeni, hogy Dél-Tirol autonóm régió politikai vezetőinek diskurzusa jelenleg, az autonómia elérése után, a tartomány Olaszországgal szembeni függetlenségére irányul, a spanyolországi Katalóniában tapasztalható helyzethez hasonlóan, melyre az RMDSZ vezetői szintén hivatkozni szoktak, hogy folyamatosan feszültséget keltsenek az etnikumok közötti kapcsolatokban.

Bár a helyi közigazgatásban tevékenykedő magyar vezetők lépését az európai parlamenti választási kampány kezdetével összefüggésben is lehetne értelmezni, a gesztus önmagában komoly kérdéseket vet fel és úgy hisszük, bizonyos reakciókat is ki kellene váltania a román hatóságok részéről. Miféle régiók összefogásáról beszélnek az MTI közleményében, tekintettel arra, hogy mindnyájan tudjuk, székelyföld (helyesen, Székelyföld – a szerk.) a Szovjetunió kitalációja, mely

éppen azért született meg az 50-es évek elején, hogy instabilitást okozzon az akkori kommunista Romániában és Moszkva befolyási övezetében tartsa!

Igaz, azóta nem sok minden változott, az Orosz Föderációt ugyanis jelenleg is bármilyen sebezhetőség érdekli, melyet ki lehet használni a NATO és az EU tagországaiban, hogy felfordulást és zűrzavart okozzon! Hipotézisként felvethetjük, hogy ez a szándéknyilatkozat nem egyéb, mint egy újabb szakasz az Orosz Föderáció Románia ellen folytatott hibrid háborújában! Továbbá nem tudjuk, miféle népekre utalnak a nyilatkozatban, mert közismert bizonyos magyar ultraradikális szervezetek akciói, melyek a székelyeket olyan népnek (!) tekintik, melynek joga lenne az önrendelkezésre! És még tovább, vajon melyek a nyilatkozat aláíróinak közös céljai? Vajon gazdaságfejlesztésről van szó? Ha így van, akkor az RMDSZ vezetői elmagyarázhatnák, miért mutatnak hirtelen érdeklődést a régió gazdasági fejlődése iránt, tekintettel arra, hogy csaknem 30 éve állnak Kovászna, Hargita és Maros megyék élén, ennek ellenére a kisujjukat sem mozdították lakói jólétének növelése érdekében. Ellenkezőleg, az RMDSZ polgármesterei azzal hősködtek a közvélemény előtt, hogy elleneznek bármilyen nem-magyar befektetést a régióban, nehogy sérüljön az etnikai arány!

Vagy a Kovászna, Hargita és Maros megyei tanácsok elnökei által a dél-tiroli képviselőkkel tervezett jövőben partnerségek tisztán személyes gazdasági érdekeket és a magyar kormány által az Erdélyi Gazdaságfejlesztési Programon keresztül biztosított óriási pénzösszegek elköltésének módozatait fedik el? Ennek a programnak különben

az a célja, hogy belefogja a három megyét a FIDESZ, az Orbán Viktor által autokrata módon irányított kormánypárt klientúrai satujába,

a magyar közösség sokat hangoztatott jólétére gyakorolt bármiféle valódi hatás nélkül. Az a kérdés is felmerül, hogy vajon milyen okok miatt von el a magyarországi állami költségvetésből származó óriási összegeket a saját állampolgárainak szánt projektektől bizonyos délibábok finanszírozására Erdélyben. Ha azok az összegek tényleg magyar pénzek és nem keleti finanszírozási forrásokból származnak, akkor az egyetlen magyarázat az e pénzekre vonatkozó bármiféle adóellenőrzési mechanizmusok hiánya lehet, ami tökéletes ürügy a FIDESZ számára, hogy a párt zsebébe forgassa vissza a programra biztosított eurómilliókat.

Kíváncsiak vagyunk, miként reagál majd a román Külügyminisztérium (MAE), a helyi közigazgatások által külföldi közigazgatási egységekkel létrehozott partnerségek időszerűségét értékelő intézmény (a MAE honlapja szerint).

Az alcímeket a szerkesztőség adta.