Sok kérdés, kevés válasz a románok jövőjéről HarKov-ban (vagyis a Székelyföldön – a szerk.)

A címben szereplő témával kapcsolatos kérdés-felelet ötlete a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Polgári Fórumától (FCRHCM) származik, melynek sajtófelelőse rendkívül szükséges és tárgyilagos dokumentumot küldött nekünk a Fórum által kérdőíves módszerrel készített egyik közvélemény-kutatás eredményeinek értelmezéséről. A Fórum jó néhány hónappal ezelőtt elküldte ezt a kérdőívet a három megyében néhány civil szervezet vezetőjének, polgármesternek, egyházi vezetőnek, művelődésben dolgozónak, pedagógusnak, román etnikumú politikaipárt-vezetőnek. Röviden, a román közösségek legkülönbözőbb területeken tevékenykedő képviselőinek.

Lapunk szerdai számában olvashatták a Fórum Sajtóirodájának közleményét e kérdőív eredményeiről. Ha netán kihagyták, érdekes olvasmányról maradtak le, mely egy általában hallgatással védelmezett valóságot leplez le. Azt, hogy a HarKov-ban (a Hargita és Kovászna nevekből gyártott műszó, amelyet a román fórumokon használnak a Székelyföld helyett – a szerk.) élő

románok túlságosan nagy mértékben támaszkodnak az állam támogatására

és túlságosan kis mértékben a piacgazdaságra jellemző magánkezdeményezésre. Másképp mondva, nekünk a „segélyező kapitalizmus” tetszene, egy olyan majomteve, amelyre – talán – a kínaiaknál van példa, akik a kommunista ország egyes övezeteit a kapitalista jólét „lágereivé” változtatták.

De térjünk vissza a dokumentumunkra, amelynek elolvasására buzdítom önöket, ha eddig esetleg nem tették meg. A kérdőívre adott válaszok, legalábbis bennem, további kérdéseket ébresztenek: amíg az állam úgy nem dönt, hogy segít nekünk, amíg a kormányok rá nem ébrednek, hogy mire van szükségünk és miért panaszkodunk, mit teszünk mi saját identitásunk megőrzéséért? Mit teszünk mi azok érzékenyítéséért, akiktől támogatást és megértést várunk? Elég évente kétszer kitűzni a román zászlókat és nagy bált-műsort szervezni december 1-én, hogy úgy tűnjön nekünk, „itt örökre mi vagyunk az urak?”. Nekem úgy tűnik, hogy ez nagyon is kevés, hogy nemcsak az állam intézményeinek kellene többet tenniük mindannyiunkért, hogy minden magát románnak tartó embernek lehet beleszólása a saját és családja védelmébe és jólétébe.

Vajon megfordult egyszer is a fejünkben, hogy

az „urak” szó talán nehezen emészthető szó lehet a helyi magyar etnikumú többség számára?

Arra hajlok, hogy nem. Ezzel szemben működik a „szomszéd kecskéje” típusú tökéletesen balkáni idill. Igen, a HarKov-i magyarok sokkal hatékonyabbak a románoknál. Miért? Mert őket hatékonyan támogatják a politikusaik, az egyházaik, a maguknak létrehozott intézményeik. Igen, az „anya”, Magyarország és az „apa”, a román állam is támogatja őket. A Polgári Fórum által konkrét adatok alapján készített becslés szerint a magyar közösségek az utóbbi 10 év alatt 46 millió eurót kaptak az RMDSZ-en keresztül.

Rendben, nekik szabad „segélyezetteknek” lenni, nekünk meg nem? Nos, gondolkodjatok egy kicsit, ők kisebbségiek, mi nem! Következésképpen nekik joguk van bármit és bármennyit kérni mind a román, mind a magyar államtól. Mi, a románok furcsa helyzetben vagyunk Hargita és Kovászna megyében: kisebbségiek is, többségiek is. Mi már beszéltünk erről, már megvitattuk ezt a „furcsaságot”. Sok évvel ezelőtt néhány megyei politikussal együtt azt javasoltam, hogy a HarKov-i románok nyilvánítsák magukat kisebbségnek. Az ötlet, részben érthető módon, csak hazafias bírálatokat váltott ki. Bonyolult kisebbséginek lenni a saját országodban, igaz?

Irigykedünk a magyarokra, hogy olyan kiváltságokat és előnyöket szereznek, melyeket tőlünk megtagadnak.

Igen, ők azért kapják meg mindezeket, mert hatékony politikákat készítenek, mert olyan embereik vannak, akik intelligensen kihasználják egy 6-7 százalékos parlamenti mérleg nyelvét játszó pártbeli tagságukat, melyet egyetlen romániai hatalom sem hagyhatott figyelmen kívül. Mit tesznek, hogyan dolgoznak a HarKov-i román parlamenti képviselők, kormányzati tagok és politikusok helyi szinten a román „kisebbségért”? Már attól rosszul vagyok, ha erre a témára gondolok, azokra az emberekre, akik a románokat képviselik egy olyan parlamentben, mely már nemcsak szégyent, hanem félelmet is kezd okozni nekünk.

A Polgári Fórum Sajtóirodája által küldött rendkívül hasznos dokumentumot elolvasva legalább két dolog megragadta a figyelmemet: 1. Itt az ideje nagyobb mértékben magunkra, a saját kezdeményezésünkre és intelligenciánkra támaszkodni, nem pedig a már túlságosan régóta zűrzavaros állapotba került román állam támogatására, melyet csak a politikai-közigazgatási „elit” érdekel, nem az egyszerű polgárok. 2. A HarKov-ban számbelileg kisebbségben lévő románok semmivel sem rosszabbak a helyi többségieknél, csak akkor, amikor közömbösek, megosztottak, fásultak, amikor nem hajlandók aláereszkedni a „magasból” egy nyomorúságos szavazat kedvéért az európai parlamenti, elnöki, helyi vagy az országos választások alkalmával.

Igen, jó dolog, ha hangosak, igényesek és kritikusak vagyunk, amikor zászlókról, himnuszokról

és mindarról van szó, ami a nemzeti identitással és a felvilágosult hazafisággal kapcsolatos. De még jobb lenne, ha létre tudnánk hozni a saját immunrendszerünket egy korrupt és analfabéta politikai osztály közömbösségével szemben, mely mélységesen érdekelten nemcsak a HarKov-i, hanem az összrománság jelenét és jövőjét illetően is. Jelen pillanatban nem a magyar vagy román kisebbségi többségiek jelentik Románia gondját, hanem éppen a román állam néhány létfontosságú intézménye: a parlament, a kormány, az igazságszolgáltatás, az elnöki hivatal. És nagyjából mindaz, ami a hatalom vak harca a jogállamiság ellen.

Az alcímeket a szerkersztőség adta.