Legalábbis a képmutató ortodox egyház szerint.
Afelé hajlok, hogy hazánk, Románia talán egy új „Szodoma és Gomora” lett; az erkölcsi züllés és a „förtelmességek” terepe. Egy LMBT-kkel (leszbikusokkal, melegekkel, biszexuálisokkal és transzneműekkel) dugig tele hely, hiszen több tízezer rémületbe esett román vonult ki ebben a szürke időben utcára, hogy az azonos nemű személyek közötti házasság (bejegyzett élettársi kapcsolat) ellen tüntessen. Azt követelték, hogy a család maradjon meg a hagyományos keretek között – vagyis továbbra is „egy férfi és egy nő szabad akaratából létrejött szövetségnek”.
Miért? Minden bizonnyal azért, hogy
a Pátriárkia félelmei szerint –, az LMBT „milliók” feleslegesen elvesztegetett magjával egyetemben. Ha jól értjük, Onán megbocsájthatatlan bűnéről van szó.
A megmaradt kevés heteroszexuális – legalábbis az a hárommillió, aki aláírta a Koalíció a Családért íveit – azt kéri, hogy a család kizárólag a hagyományos formájában maradhasson meg.
A haza minden polgárának nyilvánvalóan alkotmány által szentesített joga: nyilvánosan kérni bármit, amit helyesnek, egészségesnek, erkölcsösnek tart – érvekkel és erőszak nélkül.
És amikor mindent mondok, akkor ez mindent jelent.
Ennek megfelelően az LMBT kérést terjeszt elő saját érdekei érvényesítésére. Nevezetesen arról a jogáról van szó, hogy
amitől a polgári törvénykönyv 277. cikkelye fosztja meg az alkotmány előírásaival ellentétesen, mely nem rögzíti a „házasfelek” nemét a következő mondatban: „A család a házasfelek szabad akaratából létrejött házasságon alapul” –, akkor legalább bejegyzett élettársi kapcsolatot igen, hogy részesülhessen az Emberi Jogok Európai Bírósága által 2015 júniusában szentesített szociális jogokban, mely szerint, „minden személynek, szexuális irányultságától függetlenül, joga van a szövetkezés valamelyik formájához, vagy a házassághoz, vagy a bejegyzett élettársi kapcsolathoz”. Az EJEB mellesleg kihangsúlyozza, hogy az azonos nemű személyek közötti társulások megtiltása az emberi jogok megsértését jelenti.
A többi román, a heteroszexuális többség ellentmondást nem tűrő módon a hagyományos család megőrzését követeli, holott senki sem kérte vagy próbálta meg soha felszámolni azt.
Abból az abszurd félelemből tennék, hogy idővel kisebbséggé válnának az elembétések országában?
Vallási megfontolásból teszik, Istentől való félelmükben, a keresztény erkölcs elveit védelmezve a BOR (Román Ortodox Egyház – a szerk.) biztatására?
Azért teszik, mert tényleg amiatt aggódnak, hogy az utóbbi negyed évszázadban csökkent a születések száma?
Vagy egyszerűen azért, mert többen vannak?
Megpróbálkozom néhány válasszal.
Egyes statisztikák szerint az LMBT-közösség a fővárosban 100.000 fős, országos szinten pedig nagyjából félmilliós.
és egyik sem elégedne meg az „együttéléssel” – ahogy az több százezer heteroszexuális pár esetében megtörténik. Ebben az esetben – legfeljebb – 200.000 családról lenne szó. Ezek létezése milyen módon sértené több milliónyi hagyományos család életét? Azt hiszem, hogy semmilyen módon.
Ami témánk vallási megközelítését illeti: igaz, hogy a keresztény tanítás és erkölcs – ilyen körülmények között – az egyik főbenjáró bűnről beszél, amire a vallási közösségekben sor kerülhet. De milyen jogon ítélkezhetne a BOR egyetlen bűn ellen, miközben az összes többi éppen a szentatyák orra és szemei előtt létezik, sőt virágzik?
Hogy a képmutatásról ne is beszéljünk. Miért nem vonult utcára az egész BOR-„személyzet”, az Őboldogságostól az utolsó harangozóig, hogy rávegye a politikusokat, Romániában ne szüntessék meg Európa kérésére a homoszexualitás büntethetőségét?
Mert amúgy a világ lassan megváltozik. Mit kellene egy világi társadalomnak tennie?
akik nem felelnek meg a keresztény erkölcs dogmájának és elvének – ahogy azt a muzulmán vallási szélsőségesek teszik –, függetlenül attól, hogy azok tagjai valamelyik vallási felekezetnek vagy sem? (Nos, erre utalt Iohannis, amikor a tolerancia szükségességről, a másság elfogadásáról beszélt és arról, hogy nem szabad engedni a vallási fanatizmus vonzásának és az ultimátumszerű követeléseknek.)
Ami pedig a születésszám csökkenését illeti, hagyjuk!
Nos, hogy egy szélsőségességet egy másikkal „egyensúlyozzunk ki”, én is feltehetem a kérdést: a BOR által támogatott Koalíció a Családért miért nem gyűjtött több milliónyi aláírást az abortusz megtiltása érdekében? A BOR miért nem vitt ki több millió embert az utcákra, hogy az alkotmány ilyen irányú módosítását követelje? A szülők és a híveik miért nem vonulnak utcára az „együttélés” betiltásáért, hogy a végsőkig megvédjék a hagyományos családot, ahogy a kommunisták tették? És ugyanez az intézmény miért nem követelt a kormányoktól és a parlamentektől az Egyház finanszírozása, bérek, nyugdíjak, beruházások, erdők, földek, marhák, mercik és a többi helyett olyan törvényeket, melyek a „hagyományos családot”, a „hagyományos anyákat” és a természetes népszaporulatot támogatják?
Miért?! Mert
Ami pedig azt illeti, hogy különféle többségek különféle kisebbségek „diszkriminálását kérik”, mert többen lévén megtehetik, felmerül bennem az is, hogy azok a szülők és diákok, akik felebarátaik iránti megértéssel és toleranciával ugyanolyan mértékben „felszerelt” sok más ember támogatásával egy viselkedészavaros gyermek ellen kérnek védelmet, holnap-holnapután azt fogják követelni a társadalomtól és az Alkotmánybíróságtól, hogy az ilyenfajta gyermekekkel rendelkező családoknak többé ne legyen joguk szaporodni. Törvényileg!!
Azt hiszem, ez érdekes összekapcsolás lenne a náci pszichológiával, ugyanazzal, mely többek között Romániában is elindította a „meleg kisebbség” üldözését, miután Cuzától Hitlerig törvényesen létezhetett.
U. i. Ami Liviu Dragneát illeti, aki azt állította magáról – kampány van! –, hogy „vallási fanatikus, aki él-hal a hagyományos családért”, csak annyit mondhatok, hogy könnyesre röhögtem magam.
Már csak ezt a témát nem politizálta át a „riói ember”.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Románia biztonságban van – jelentette ki Nicușor Dan államfő csütörtökön, miután Mark Rutte NATO-főfitkárral tárgyalt Brüsszelben a Romániát ért iráni fenyegetés után néhány nappal.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Kisebb létszámmal kell megnövekedett feladatokat elvégezniük a polgármesteri hivataloknak és a megyei tanácsnak Hargita megyében június végétől. A prefektusi hivatal közölte az új álláskereteket, a végrehajtásról csütörtökön egyeztettek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.