Vajon miért tört ki akkora botrány egy szekus besúgólista közlése kapcsán? Íme, egy releváns válasz.
Egy eseményre adott reakciók jelentősége nem ritkán mélyebb, mint magáé az eseményé. Ez a helyzet egy 1985-ös táblázatnak a Revista 22-ben történt közlésével is, mely „az egységünkkel kapcsolatban álló együttműködőket tartalmazza”, az Állambiztonság külfölddel, azon belül a diaszpórával foglalkozó UM 0225 egységéről lévén szó. Bár eleinte voltak próbálkozások a dokumentum hitelességének megkérdőjelezésére, az 1989 előtti irattárak szakértői elismerték hitelességét. Köztük a dokumentum történelmi értelmezésének szintjét illetően voltak viták, de ez a kutató szabadságára és felelősségére vonatkozó kérdés. A leleplezés elkövetőjének, Mădălin Hodor történésznek, a Revista 22 állandó munkatársának, mint ahogy magának a folyóiratnak is joga van a saját értelmezéséhez. Mint ahogy e lépés jóhiszemű bírálóinak is. Ilyen értelemben üdvözlendő lenne egy párbeszéd. Ennek abból kell kiindulnia, hogy a sajtó bármelyik szabad országban közzétett volna egy ilyen dokumentumot.
Tudjuk, hogy Románia 1990 után azért volt kevésbé szabad, mert az egyedül uralkodó párt és elnyomó szerve, a Szekuritáté irattárait kezelőknek az ezek feletti rendelkezés monopóliuma volt az érdekük. Minden áron igyekeztek elodázni az igazság pillanatát, amely minden bizonnyal traumatikus lett volna. De felszabadító is. Ehelyett inkább továbbra is kezelésük alatt tartották az irattárakat és ezzel együtt a magukat sebezhetőnek érzők félelmét is.
Ebből következik annak a Szekuritáté-szindrómának a két forrása, melyben Románia ma szenved. Az első éppen az 1989 decemberéig tartó fizikai vagy pszichológiai elnyomás dimenziójából következik. A második abból, ahogy a posztkommunista állam és ennek rivális alrendszerei a társadalommal kölcsönhatásba kerültek.
A hatalmat 1989 decemberében megszerzők és az imposztorságukat bírálók közötti, a kommunista rezsim bűneit feledtetni akarók és az áldozatok emlékét védelmezők közötti szembenállásban a Revista 22 már az 1990. januári első számától kezdve folyamatosan az emlékezet, az áldozatok, a történelmi igazság oldalán állt.
Ennek az igazságnak a fényében kell értelmezni a kommunista állam által produkált dokumentumokat. A Revista 22 által két hete közölt anyagot olyan cikkek kísérték, melyek – összefoglalva – azt a tézist támogatták, hogy a posztkommunista elitek részben az 1989 előttiek reprodukálásának eredményei. Ebben az esetben sok, az elnyomó apparátussal különböző mértékben együttműködő értelmiségi nemcsak egy kezdetben az Iliescu-rezsim által kezdeményezett intézményi felejtés haszonélvezője volt, de
A közelmúlt történelmére vonatkozó, vagy politológiai akadémiai tanulmányok többsége hasonló következtetésre jutott. Nem ez a tézis volt zavaró, hanem az, hogy olyan emberek nevével példálózott, akikből egyesek vitathatatlan szakmai képességekkel rendelkeznek, és intézményi forrásokhoz férhetnek hozzá. De ezek reakciója inkább egy ideológiai harc formáját öltötte.
„A Revista 22-nek tulajdonítható Hodor listája és a Szekuritáté győzelme” olvashattuk az egyik napilapban, mely hajdanán az antikommunista jobboldalhoz állt közel. Mintha az eleinte az Iliescu–Măgureanu (Virgil Măgureanu 1990 és 1997 között a Román Hírszerző Szolgálat, a SRI igazgatója volt – a szerk.) páros által biztosított felejtéspolitika jobb lenne az emlékezetpolitikánál. A volt Szekuritáté dokumentumai radioaktívak, közzétételük mindig is akaratfüggő és ára van, mert a kommunista rezsim öröksége olyan dilemma elé állít bennünket, amelyből már meghatározásából fakadóan is csak jelentős ár megfizetésével kerülhetünk ki. De a Szekuritáté-szindróma éppen azért nem uralkodott el, mert a román társadalomnak általában véve és különösen az elitjének nem volt ereje kilépni ezekből a kommunista múlt és annak 1990-es évekbeli kezelése által örökül hagyott dilemmákból.
Amúgy is részigazságokról van szó és így is kell őket kezelni. De alagsorban tartásuk több bajt okozott, mint jót. E dokumentumok közül a Szekuritáté által létrehozott névjegyzékek rendelkeznek a legtörékenyebb státusszal. Ezeken különféle fokú együttműködők összekeverve szerepelnek. Egyesek félelemből működtek együtt és ez a félelem 1989 után is megmaradhatott. De az ilyenfajta végletes helyzetekkel való empatizálás szükségessége nem indokolja a cenzúrát.
Figyelemre méltó, hogy 30 évvel a kommunista diktatúra bukása után azért hibáztatják a Revista 22-t, mert nem cenzúrázta Mădălin Hodort, utóbbit pedig azért, mert nem gyakorolt öncenzúrát. Sőt, elégedetten jelentették be, hogy a CNSAS (Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács – a szerk.) vizsgálatot indított ellene a szóban forgó intézmény alkalmazottjaként, mely éppen azért létezik, hogy közzétegye az ilyenfajta dokumentumokat, nem pedig elrejtse azokat. Nem Hodor, hanem maga a CNSAS fog vizsgázni:
A közbeszédben, sajnos, máris sok kísérlet van Mădălin Hodor megfélemlítésére. Közismertek a módszerek: az utalgatásoktól a hazugságokig, a szakmai hiteltelenítési kísérletektől a nyílt fenyegetésekig. Csaknem 12 évvel a kommunista rezsim illegitimmé és bűnössé nyilvánítása után a szekurizmus anyagi és médiabeli erőforrásai ma is végtelenül jelentősebbek, mint az antikommunizmuséi. Egy olyan Romániában, melyben a Szekuritáté utolsó vezetőjének, Iulian Vlad tábornoknak a rehabilitálása nemrég sokkal jobb ügyekre érdemes energiákat emésztett fel, érdemes vállalni egy fájó igazság kimondásának kockázatát. A Szekuritáté polipjának még jelentős tintatartaléka van. Nekünk is.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.